imádom a biciklimet. Imádom az érzést, ahogy (számomra) őrült módon tekerek és közben szól a zene, parádés. A telefonomban is így van elmentve a lejátszási lista: "biciklivel suhanáshoz". "Mr. Darcy" csak így nevez ilyenkor: "suhanbongó". Ami a.)lehet hogy egy kedveskedő becézés, b.)vagy egyszerűen annyit tesz: dagadt,lökött csaj piros biciklin. Mindegy, nagyon jól érzem magam (függetlenül attól, hogy ez a fülhallgató annyira kényelmetlen - rohadt Samsung, annak nyomnám a fülébe, aki kitalálta!). Szóval napszemüveg fel (nem tudom, hogy vagytok vele, de szemüveg nélkül egy tapodtat se, ha egyetlen bogár köröz az Univerzumban, az tuti, hogy az én szememet veszi célba és rendszerint beletrafál) így csak mosolygok azokon az amatőrökön, akik mégis próbálkoznak, akkorát csattannak...zene bekapcs. és a "végtelenbe és tovább!" Szóval gurulok és egyszer csak elém toppan valaki, aki szemlátomást akar tőlem valamit: integet, kiált. Megállok, mondom neki, ne haragudjon: napszemüveg, rádió- a fele érzékszervem kilőve, mire ő: "tudja jól, ő is így szokott őrült tempóban kerekezni". A társalgás fenntartása érdekében megjegyzem, hogy ha véletlenül infarktus kapnék, egyszerűen lerepülnék a bicajról, mert nem volna időm megállni. Otthon elmesélve a sztorit "Mr.D." megjegyzi: " azért nem mindenki ismer eléggé, szólhatnál neki ilyenkor, hogy viccelsz!" Ki viccel???!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése