olyan nagyon szépreményű gyermekem?" Mire a Kamasz: "Lefordulok a székről olyan körmönfontan fogalmazol." (Na jó, a körmönfontan-t én tettem hozzá. Esetleg hülyén-t mondott volna...?) "Baj, hogy csiszolom a stílusomat?!" - kérdezem sértődötten. "Az nem, de amikor Apának azt mondtad, hogy "a szemrevételezés diagnosztikai módszerét alkalmazza" ahelyett, hogy nézze meg, hogy forr-e a víz, az azért durva volt." Ilyen magasröptű társalgás zajlott köztünk, miközben ő szépen felstócolta az összes könyvet, amit diákévei alatt kapott, szám szerint huszonegyet ezidáig.
 |
| Igen, tényleg egyforma is van. Ugyanarról a helyről kapta két egymást követő évben. |
Ezek mind egy-egy megnyert verseny, kihívás, sikeresen zárult iskolaév mementói, amelyek nem engedik elfelejteni, hogy mennyire okos meg szorgalmas, még ha olykor (ilyen-olyan indulatból) kavicsokat dobálnak is az útjába. (És róóóózsaszín a szobája, olyan, amilyet minden kislány szeretne titkon és amikor majd akarja, akkor meg lilára, vagy akár feketére is átfestjük neki, mert annyira szeretjük őt, a legcsodálatosabbat, ami velünk történhetett.) "Sic itur ad astra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése