Gyertya

 Szerintem nagyon hasznosak a saját kezűleg készített ajándékok. Elsősorban azért, mert amíg elkészülsz vele, addig a barátodra, rokonodra gondolsz, találgatod, hogy tetszik-e majd, hogy melyik szín/forma/stílus áll neki jól, szóval a gondolataid körülötte forognak. Ha pedig a gyerekkel együtt készíted, az tuti jó móka, mi sok örömteli délutánt töltünk el kézműveskedéssel, sütéssel. Mert az együttlét az nagyon fontos. És ráadásul még alkotunk is valamit. Mi most gyertyát öntünk, szezonálisan. Megmutatom hogyan csináljuk.
Amire szükségünk van:

 öntőforma (hobbyboltban kapható), kanóc (ugyanott méterre adják), viasz (szintén, csak nem méterre, darabra)

egy kisebb edény, akkora legyen, hogy a konzervdoboz ne tudjon felborulni benne (néha buborékolva forr a víz, nem lenne szerencsés, ha beleömlene a viasz) + konzervdoboz.
A viaszt mindig vízfürdőben melegítsd, sose a tűzön! És ne hagyd felügyelet nélkül.(Mi mindig főzés közben melegítjük, akkor úgyis ott kell állni a tűzhely mellett.)

Aromaolajjal illatossá tehető, színezni pedig zsírkrétával lehet, amit a már felolvasztott viaszba dobsz, pár perc alatt elolvad (szerintem minden kisgyerekes háztartásban vannak zsírkrétacsonkok, csak ki kell játszani a gyerek éberségét).

Először olajjal picit kikenem a formákat, ettől könnyebben fog kijönni a végén. Nem kell sok éppen csak az ujjam hegyét belemártom az olajba és ennyi elég. Majd a kanócot illesztem  bele. Én meleg viaszba szoktam mártani a végét, utána gyorsan összenyomkodom az ujjammal, akkor olyan lesz, mint a cipőfűző vége, ezt befűzöm a forma talpánál, itt  a gyertya teteje, hagyok két, három centimétert, majd a forma belsején át elérek a talpához, ide fektetek egy hurkapálcikát (na jó, egyik eltört, simán használható ceruza is) erre kötök egy csomót, óvatosan, nehogy kihúzzam az aljából (a gyertya teteje) a kanócot. Nyolc-tíz próbálkozás után megy, mint a pinty!

Ha még nem veszítetted el a türelmedet, innentől tiszta nászmenet: vízfürdőben felolvasztod a viaszt, nyugodtan használhatsz tavalyi félig elégett gyertyákat is, még az sem baj, ha fenyőtüskés, csak akkor felmelegítés után át kell szűrni (beáldozol egy kisebb szűrőt- előre szólok, hogy a műanyag nem jó ötlet! a szemem láttára folyt bele az olvadt viaszba) egy másik konzervdobozba. Én minden színhez külön dobozt használok, így nem keverednek.
Ezentúl ha az ünnepi vacsora végén azt látod, hogy valaki sebesen kapkodja le a romantikus hangulatkeltőket, biztos lehetsz benne, hogy amatőr gyertyaöntő...

Tanácsos ezt az egész ténykedést a konyhapulton végezni, innen ugyanis nyom nélkül eltávolítható a viasz. Nekem is kiömlött, félig kihűlt állapotban egyszerűen felhajtogattam. Mehet vissza a többihez.

Ha elolvadt a viasz, esetleg átszűrted, színezted, csepegtess bele illatot. Én a forma aljára mindig cseppentek kiskanállal egy-két csepp viaszt, megvárom, hogy megszilárduljon és csak utána öntöm bele a többit.

Öntés előtt megfeszítem a kanócot, hogy az majd a gyertya közepére kerüljön.

És végre a formába öntés:

 A méretet te szabályozod, lehet kisebb-nagyobb, egyszínű, vagy több színből álló, idén nagyon divatosak a csíkos gyertyák. Ha kicsit megdöntöd a formát oldalra és  rögzíted (magyarul kitámasztod egy konyharuhával) és így szilárdul meg benne a viasz, a következő színt pedig rendesen öntöd bele, akkor érdekes ferdén csíkos gyertyát kapsz.

Előfordul, hogy "behúzódik" a közepe szilárdulás után:

ezért érdemes egy keveset visszatartani az adott színből és ezzel kipótolni, felönteni a talpát, majd várni, míg ez a rész is megszilárdul.
Ha még velem vagy ekkor is, nyugodtan vállon veregetheted magad, fordítsd fel az öntőformát (ha a tetején lévő lyuknál kifolyt a viasz, azt törd le róla), a többit elvégzi a jó öreg gravitáció. Nem kell ütögetni, meg nyomogatni, ha kiolajoztad az elején (hát nem szóltam?) szépen ki fog csusszanni a gyertyád:

A jobb oldalin látszik,hogyan válik el a formától.

Végül csak le kell vágni a kanócról a hurkapálcikát (ceruzát) és kész is vagy. De gondolom már melegszik a következő adag viasz...