2013. május 27., hétfő

XI. Hagymás Grillfesztivál

Ezek a beküldött ételek, nem a mieink, de nagyon szépek.
Fesztiváloztunk a hétvégén. Kezdődött azzal, hogy Kedvesmosolyú barátnőnknek az a zseniális ötlete támadt, hogy több rajtszámmal induljunk. Így aztán négy különböző ételt is beküldhettünk zsűriztetni, ami a fesztivál történetében még nem fordult elő. Meg is kaptuk érte a dicséretet eredményhirdetéskor. Újságíró ismerősünk igen szép cikket hozott le rólunk, Jutka a csini szemüvegében szorgoskodva reprezentálja a csapatot. Nyüzsögtünk, kapkodtunk, fejetlenkedtünk, de azért készültek az ételek sorra. Jött Sziszi is, ajánlotta, hogy segít, de a zűrzavarban csak leültettünk, hogy eszegessen, mert itt most beszélgetni nincs idő. Sétálgattak az emberek, sokan odaköszöntek Marcsinak, elmondták, hogy mennyire szeretik, ő szerényen megköszönte és el-eltünedezett különböző tévéstábokkal interjúügyileg. És persze ott voltak a családjaink is, férjek, akik cipekedtek helyettünk (kösz, fiúk!), gyermekek, akiket el lehetett szalajtani az otthon maradt dolgokért (hozz légyszives sütőpapírt, a zöld mellényemet, még egy adag csirkemellet...) de végül megebédeltünk mindannyian. Azután már csak ültünk és beszélgettünk meg nevettünk. Marcsi:
  - A Hagymanónak már társa is van. Óóó, megjött az én férjecském!
Előtört belőlem a marketinges:
  - Ez borzasztó!!
  - Mi? Imi?
  - Dehogy, én azt hittem a Hagymanónak van férjecskéje! (Aki, mondjuk maga is fiú, szörnyű!!!)
 Mint kiderült Jutka is így értette a története. Na, ez volt a színvonal a nap végére.

2013. május 22., szerda

Hmmm

 Ma megcsináltam 80 felülést, ami "Mr. Darcy" szigorú szabályai szerint azt jelenti, hogy még 5x ...      káromkodhatok ma. Igyekeznem kell.

2013. május 21., kedd

Gyógy(?)lekvár


Mesélem "Mr. Darcynak", hogy az egyik reggeli műsorban a néni parlagfűlekvárt(?!) főzött és a műsorvezető maximális udvariassággal is csak annyit tudott hozzászólni, hogy baromira keserű... Erre ő:
  - Így vannak ezek, megfőznek valamit és az rögtön gyógynövény.

2013. május 17., péntek

A titkos kert


Egyik utam pontosan mellette vezet el, így sokszor látom, talán naponta is. A titkos kertnek nincsen háza, vagy ilyesmi, csak fái vannak, növényei és biciklijei. Egy szinte mindig, de néha kettő, három is. A titkos kerten lakat lóg, senki se ki, se be. És ez így ment évekig. Ám a napokban valami megváltozott: emberek szorgoskodtak odabenn, fákat metszettek, palántáltak. Hogy hol vannak ezek a többi napon? Amikor csak az elárvult drótszamarak várják őket a titkos kert lelakatolt magányában? A rejtély megoldása az lehet, hogy a titkos kert szomszédságában egy hörpintő üzemel.

2013. május 15., szerda

Futás!

 Ismeretlen városban kellett egyik iskolából eljutnunk a másikba. A fiatal tanár egy térképet szorongatott.
  - Nem tudom hová kell mennünk, de van egy térképem és valahol itt vagyunk...
  - Messze van?
  - Nem, sétálva kábé 15 perc.
Ezzel szemben lerohantatta velünk a távot 10 perc alatt! Vidám kis menet voltunk: elöl egy öltöny-nyakkendős fiatalember, szorosan mögötte néhány fiatal hegedűtokkal, majd pár sportosabb szülő és végül majd' 5 méterrel lemaradva egy dagi, óriási táskával (az összes élelmiszert én cipeltem) sántikálva (papucs) gutaütés közeli arcszínnel (legalább negyven fok volt) patakokban folyt rólam a víz és vitorlázott utánam a fellépőruha nejlonja. Szép helyen voltunk, jó sokan a csodámra jártak. Mikor végre megérkeztünk, illetve utána 5 perccel, amikor már tudtam spontán lélegezni, megkérdeztem a fiatalembert, hogy miért rohantunk ennyire. Ő zenészlogikával válaszolt:
  - Meg akartam nézni, hogy hol lépünk fel.
A terembe természetesen nem lehetett bejutni, több mint fél órát ültünk a sötét lépcsőházban. Ez, szerintem, ráért volna.

Kamaszológia: kötőszavak

"Mr.Darcy" sohasem káromkodik. Most viszont, mikor benyitok a hálóba, ül az ágyon és fennhangon mantrázza:
  - K..va élet, lóf...sz, ba..meg, lesz..rom, a p..csába!
  - Te mit csinálsz?! - kérdezem megütődve.
  - Gyakorlok. Csak tudjak már beszélgetni a kamasz gyerekemmel!

2013. május 14., kedd

Ha szerelni kell...

 A hajmosás balzsamozási/kifésülési stádiumában jártam, amikor a Kamasz  udvariasan bekopogott a fürdőszobába majd közölte, hogy az internetes szerelő a kapu előtt áll és hogy mit tegyen vele? Én fürgén kiugrottam a kádból, teljesen vizesen felkapkodtam a ruháimat és balzsamtól csöpögő hajjal rohantam ajtót nyitni (vasárnap fél háromkor). A szerelő kedvesen végigmért, majd mondta, hogy próbált ideszólni, nem vettük fel, de ne zavartassam magam, ő is így tesz. (Mondjuk kettőnk közül csak én voltam csurom víz és csak én szorítottam idióta módon törülközőt magam elé.) Tartottunk egy kis lakásmustrát, mert szerette volna kideríteni, hogy az a fekete vezeték hol jön be a házba (és ezt a tetőtérben kell elkezdeni keresni...szerinte). Mielőtt szétkapta volna a nyaralós cuccaink halmát bátortalanul megjegyeztem, hogy esetleg nem lehetne kívülről kezdeni a keresgélést, ott, ahol bejön a kábel? Ő felragyogott és megtekintette a befelé igyekvő kábelt kívül, bár nem nyúlt hozzá és szerintem semmi értelme nem volt, de végre biztosan tudtuk, hogy az akvárium alatt csatlakozik be. Azután állított valami a routeren és frissítette a szoftvert, közben biztatott, hogy folytassam nyugodtan a hajmosást, ő elboldogul itt egyedül is. (Hogyne, gondoltam, addig álljál itt fél lábon, amíg én visszamászok a fürdőkádba és tök pucéran zavartalanul mosogatom a hajamat!)
  - Áááá, nem gond, elcsöpögök én itt szépen magamban, végezze csak a szervizelést nyugodtan - és tényleg elég klassz kis tócsa kezdett gyülekezni alattam.
  - Kész is, most már csak várni kell, hogy megerősödjön a jel - közölte diadalmasan.
  - És mit tehetnék én ennek előmozdítása érdekében? - érdeklődtem.
Ő meg csak nézett, majd válsz helyett kimenekült az oszlopra. Megszerelte ott is, némi kápével honoráltam a gyors és szakszerű beavatkozást, majd másfél óra elteltével végre mehettem vissza hajat mosni. Pedig addigra már egész jól megszáradtam testszerte.

Ez van

Amikor a (korábbi) szomszéd férfi megállított az utcán és szinte kedélyesen megkérdezte:
  - Na, mi van az irodával?
Én mosolyogva kérdeztem vissza:
  - Mi van vele?
Ez van



És mindezt legalább negyven lakásból (társasház) látni/hallani lehetett. És senki fel nem emelte a telefont hetekig, hogy szóljon nekünk, bár a telefonszámunk (óriási narancsszín számok) ott virít az ajtón. Én szégyellném magam.