2012. szeptember 30., vasárnap

Éneklős

Akár tetszik, akár nem: a mi gyerekkorunk szerves részei voltak a mozgalmi dalok. Én ráadásul imádtam énekelni, Tanárnőnk olyan karizmatikus egyéniség volt, hogy szívesen beiratkozott énekkarra az osztály fele. Ott meg, ugye, harsogtuk, hogy "egy a jelszónk: a béke", még ha legtöbbször nem is értettük, meg nem is érdekelt kimondottan a szöveg. És ezek úgy bevették magukat a fejembe, vessetek meg, de nálunk még felcsendül néha, hogy " a zsarnokság, dőzsölt és ülte torát" ami, valljuk be: nem éppen az Európai Unió himnusza. Teregetés közben motoszkál egy dallam a fejemben, próbálom énekelni - egy darab kiesett. Többszöri nekifutásra sem jut eszembe, mire "Mr. Darcy" (akiről tudvalevő, hogy az éneklésben sem a szöveg, sem a dallam ismerete nem akadályozza) előzékenyen besegít:
  - Jórészben, független, szép Magyarország nyer ma csatát!
Próbálgatom, értelmezem, mondom neki:
  - Te ez nem stimmel, hogy énekelhettük volna azt, hogy jórészben független?!
  - Hát, mert nem volt teljesen független az ország.
  - De azt csak nem énekelhettük, hogy a szovjet néptől megszállt ország?!
  - Ja, akkor lehet, hogy így van: jólétben, független.
Mondtam, hogy nem akadályozza  a szöveg...

Kamaszológia: célok

Mondjuk ez látszik is...minden csupa maszat.
Első napok a 9.z-ben. Bemutatkozás: név, hangszer, célok.Szegény "Dagi", aki harmadjára kilencedikes:
  - Célom az, hogy végre tizedikes legyek...
Folyosói találkozások:
  - Csá, Dagi, milyen az új osztályod? ( Mert szinte mindenkivel járt már egy osztályba...)

Beszélgetünk


Azt mondja:
  - Ha én ezt egyszerűen csak kiragasztom, akkor te rögtön jössz azzal, hogy há-nyi-nya-nyi-nya!
Mire én:
  - Az elmúlt 10 évben (amire még biztonsággal vissza tudok emlékezni) én soha egyszer sem mondtam azt, hogy "há-nyi-nya-nyi-nya"!
Végül a Kamasz szolgált a megfejtéssel:
  - Lehet, hogy te mondod neki, hogy "figyelj, az a függöny ferde és lényszíves igazítsd meg" míg ő csak ennyit hall: "há-nyi-nya-nyi-nya"...

2012. szeptember 25., kedd

xxx

Szétment a cipőm, mutatom neki, mire ő:
  - Azért, mert csámpás vagy. Csámpás Rozi, te!
Azután még halkan hozzátette azt is, hogy "banya". Kilátásba helyeztem, hogy megrúgom (a lyukas cipős csámpás lábammal).
Más. Volt végre szülői az új iskolában, csak kicsit tévedtünk el a hatalmas épületben, ami nem is rossz. Bemutatkozott az osztályfőnök: kedves, fiatal, csinos (igenis fontos a külső- tiniszemmel is!), programokat ígért, meg összekovácsolást, vidám, zenés dolgokat. Látszott rajta az eltökéltség. Fura volt teljesen ismeretlen emberek között lenni (és tudni, hogy ez valószínűleg még négy-öt évig így lesz, amilyen sűrűn találkozunk), de hát új év, új tét, új nyeremények! Vita is csak a kötelező testnevelés miatt alakult ki, mert
  - reggel olyan korán kezdődik, hogy nem tudnak reggelizni a kollégisták
  - kétszeres átszállással jutnak el az uszodába, ezért bérletet kell venni, amit egyébként semmire nem használnak (az oktatási intézmények szerencsés közelsége miatt)
  - kábé húsz percet bumliznak, azért, hogy 8 hosszat tudjanak úszni, mert lejár az idő
  - ha kicsit többen vannak az uszodában nem tudnak hajat szárítani, nem jutnak oda a hajszárítóhoz
  - ugyanezen okból lekésik a buszt/trolit, így az zeneóráról is elkésnek.
Ki van ez találva rendesen. Valaki kapjon már a fejéhez és hagyják abba végre ezt a hülyeséget!
Télen meg korcsolyázni mennek, itt halkan megjegyeztük, hogy zenészek esetén talán nem a legszerencsésebb a kartörés kockázatával járó sportot erőltetni, mire egy anyuka megnyugtatta az aggódókat (több gyereke is jégtáncol - mondta):
  - Soha sem fordult még elő kartörés korcsolyázás miatt. Agyrázkódás az igen, de törés nem.
Rettentően megnyugodtunk, mindannyian.

2012. szeptember 18., kedd

Kamaszológia: gólya

Felsőbb osztályos a kilencedikesnek:
  - Gólya, meghajolsz?
Erre a hamvas lelkű tizenöt éves zenészkislány:
  - A f.szom.
C'est la vie.

Túszdráma - fejben

Krimiileg eléggé kiművelt lévén közöltem vele, hogy ha véletlenül túszul ejtenének és arra kényszerítenének, hogy telefonáljak neki, én majd mindenféle zagyvaságot fogok összehordani pl. a cicánk, a Kormi, meg, hogy a Kamasz kollégiumi visszatérő kódja a 226-os és ilyeneket, amiből ő rögtön tudni fogja, hogy valami baj van. Erre ő frappánsan megjegyezte, hogy kemény lesz, mint az izraeli elnök és közölni fogja velük, hogy terroristákkal nem tárgyal. Szép. Ettől aztán ott fogok meghalni, túszként. Milyen egy dög!

2012. szeptember 13., csütörtök

Vidék

Jelenlegi munkám: boltokat felkutatni üzleti kapcsolatok kialakításának reményében. Elég hülyén hangzik, a lényege az, hogy nem túl távoli, ám eddig ismeretlen területeket kell bejárnom. Hazatérve mesélem "Mr. Darcynak":
  - Te, én nem is gondoltam, hogy itt ennyire fejlett a technika...
Mire ő röhögve:
 - Úgy gondoltad, hogy ott csak a kihalt, poros országút van...
  - amin néha átgörget egy-egy ördögszekeret a szél - vettem át a szót,
  - és az egyetlen ember egy roskadozó faház verandáján szundikál...- folytatta,
  - csizmás lábát a veranda korlátján pihenteti, kalapja mélyen a szemébe húzva, alatta meg-megnyikordul a hintaszék - festettem le a pontos képet.
Ezzel szemben: betonos utak mindenfelé, benzinkút, boltok és kocsmák, emberek és járművek szép számmal. Útépítés: 10 km-en keresztül araszoltunk a tábla szerint 30/20 km-es sebességgel, komolyan gondolkoztam, hogy kiszállok és tolom, ilyen sebesség nincs is a kocsimon! De szerencsére véget ért, én meg elautóztam a naplementébe, mint egy modern-kori westernhős.