2013. január 28., hétfő

Mr. Huszárefhárom

 Feszített tempóban tömegközlekedtünk A városból B városba. Nem túlzottan zavart, hogy a sofőr a gyors haladás ellenére fesztelenül csevegett a mellette álldogáló fiatal lánnyal (valljuk be őszintén, ez velünk is előfordult néha mutatósabb ifjabb korunkban). Azután felhangzott az sms szignál, ő elolvasta az üzenetet és menet közben, írásban válaszolt is rá. Még akkor sem aggódtam, amikor kikeresett egy számot a telefonkönyvéből és felhívta azt. A vér akkor hűlt meg bennem, amikor meghallottam, hogy mit mond:
  - Huszár f3.
Uramatyám,  mindeközben még fejben sakkozott is!
( "Mr.Darcy később megnyugtatott: valószínűleg ez a neve és csak bemutatkozott...)

2013. január 26., szombat

Hmmm

 - Nézd mit találtam! - mutatja a hölgy a barátnőjének a lomisoknál fellelt kincset. - Csak tudnám hová kell tenni bele az elemet.
  - Elnézést, nem akarok beleszólni, de az nem óra, hanem barométer - mondja segítőkészen a mellettük álló fiatalember.
  - Tééényleg? És azt nem tudja véletlenül, hogy hová kell tenni az elemet?
Erre a fiatalember levág egy komplett ötös fizikafeleletet, szó esik a levegőről és az ő nyomásásról, meg skáláról és változásról. A hölgy udvariasan meghallgatja, majd odafordul a barátnőjéhez:
  - Te sem tudod, hogy hová kell az elemet...?
A fiatalember csak legyint egyet és továbbáll.

2013. január 21., hétfő

Elolvasok

minden feliratot útközben. Hogyaszongya: "Tojás van eladó" meg "www.delfinuszas.hu" és most ezt: "Holle anyó, dögölj meg!"  Valahol kicsit sok hó esett, gyanítom.

Angyal

Valami tüneményes boltot találtam! Gyönyörű ajándéktárgyak, többféle stílusban, rengeteg a hófehér és a tört fehér szín. Csak ámultam a romantikus képkeretek sokaságán és minden más apróságon, eközben "Mr. Darcy" állt egyik lábáról a másikra, persze nem sokáig bírta szótlanul.
  - Az a kislány valami rokonféle lehet itt, mert minden képen ő szerepel - mutatott rá egy ilyenfajta képre
amelyet a képkeretek kiemelésére használnak...

2013. január 17., csütörtök

Jelenkor

Beszélgetünk a barátnőmmel (10 lépésnyire lakunk) skype-on (esett, no):
  - Te, én még nem is láttam az esküvői fotóitokat. Ugye megmutatod majd?
  - Jó, majd küldök át egy párat e-mailben.
És ez így mehet mostanában másutt is:
  - Drága, megnéznéd a bélyegalbumomat?
  - Persze.
  - Azonnal átküldöm e-mailben.
Csak azt nem tudom, hogy lesz ebből szex a végén?

2013. január 14., hétfő

Kompromisszum

  - Maga jön!
  - Één nem tudom... majd a jövő héten.
  - Ilyen lehetőség nincs!
  - De van!
  - Maga otthon is ilyen erőszakos?
  - Egyezünk meg abban, hogy maga beír egy egyest, én pedig a jövő héten kijavítom.

2013. január 13., vasárnap

Házasságosdi 2.

Igen ám, de hiába villogtattam gyönyörű új karikagyűrűmet, a jó szülők nem akarták észrevenni a dolgok ilyetén való megváltozását még egy hónap múlva se. Érthető: disznóvágási, nagytakarítási szezon lévén teljesen elfoglaltak voltak. Mit volt mit tenni, valahogy mégiscsak tudomásukra kellett hozni a változás, lehetőleg úgy, hogy a földrajzi távolságot a magunk javára fordítsuk (értsd: minél távolabbról(?!) kell elmondani, a fizikai/verbális erőszakot elkerülendő). Ezért zseniálisan kitaláltuk és feladtunk egy keretes hirdetést " X és Y ezúton tudatja szeretett rokonaival és barátaival, hogy ekkor és ekkor házasságot kötött." És ezt lehozták, ők meg elolvasták és volt harag meg elképedés és ordítás is mértékkel. És mi azóta is szeretetben és békében. (Nagy rózsaszín szívek...)
                                                                    Vége

Házasságosdi

 " A legjobb döntés volt az életemben, hogy feleségül vettelek" - állított be "Mr. Darcy" ezzel a gyönyörű csokorral tegnap. Hát, mit mondjak, volt olvadozás... Pedig, ahogy kezdődött... komolyan, tiszta Rómeó meg Júlia az egész, eltekintve attól a csekély különbségtől, hogy mi, mondjuk, élünk. Szóval, megismerkedtünk már nem épp tinikorunkban és ő utazgatott és hordta a rózsákat, melyeket a kulcslyukba rakott annak rendje és módja szerint. A szomszédok el is nevezték Rózsalovagnak. És amikor csak tudtunk együtt voltunk és annyira szeretett, hogy vacsora után a jeges szélben felajánlotta, hogy azt a cigit elszívhatom akár a kocsijában is. Pedig mennyire utálta a dohányzást! Teltek, múltak az évek és egyszer csak megkért.
Tette ezt úgy, hogy a családjaink kölcsönösen utálták a másik felet. Mást-mást választottak nekünk és az a csacska elképzelés élt a jó szülők fejében, hogy ez még a sötét középkor és kötelesek vagyunk végre az ő szándékuk szerint házasodni. Ezért nem a városunkban esküdtünk. Máshol. Bejelentkeztünk és amikor a hölgy a részletekről érdeklődött (hogy például legyen-e díszsortűz meg ilyenek) mi nagyon szerény szertartást kértünk:
  - Legyen-e műsor?
  - Köszönjük, ne.
  - Virágdekoráció?
  - Köszönjük, ne.
  - Legyen-e pezsgő?
  - Köszönjük, ne.
Összehúzta a szemöldökét és szúrósan megjegyezte:
  - Azért két tanút hozniuk kell, remélem tudják.
Na, pont másféllel lettünk többen, mert az ő násznagya hozta a házastársát (szerencsére, mert így valaki videózott is) és ott volt még az Apróság. Hatalmas hóesés után tükörjégen jutottunk el a házasságkötő teremig, szorosan egymásba kapaszkodtunk. A csokrokat én készítettem, sajnos csak rózsa volt, pedig mindenképpen fréziát akartam, de a mostoha körülmények, ugye. Az Apróság olyan meghatottan markolászta a saját rózsaszínjét, hogy elfehéredtek az ujjacskái. Utána meg ebéd volt és ünneplés és boldogság. Ez azóta is tart több-kevesebb sikerrel.
                                               folyt. köv.

2013. január 3., csütörtök

Timpani

 Néztük a bécsi újévi koncertet. A zenén kívül engem a hihetetlen mennyiségű élővirág-dekoráció ragadott meg, míg  Kamasz "Mr. Darcyval" a nagydob és a timpani közötti különbségeket elemezgette. A Kamasz leereszkedően magyarázott (szerinte hótthülye) apjának (néha mindenki hótthülye neki 16 fölött...), mígnem Mr. D. egyszer csak sértődötten kifakadt:
  - Jó, azért majdnem ugyanaz! Nem egy űrrakétát kevertem össze egy högyözővel!
A jól látható különbség.

Egy kis pezsgő

 Ahogy beléptünk rögtön láttam, hogy míg nekem az "Ugorjatok be egy koccintásra valamikor délután!" szíves invitálás néhány pohár pezsgőt és pár sós falatkát jelentett, ő ebben sem adta alább: három főételt, négyfajta körettel tálalt, pirított bagettkarikákkal és háromféle aprósüteménnyel. Nem hiszem el! Végig sütötte-főzte az ünnepeket, vendégül látott egy csomó embert, erre az utolsó napon sem tud lenyugodni. Szóval gyakorlatilag átettük magunkat a 2013-as évbe....
Persze beszélgettünk is jókat és rengeteget nevettünk, a két jó humorú Kamasz is bele-beleszólt néha, koccintottunk és minden jót kívántunk egymásnak és főleg, hogy ez a barátság még jó sokáig tartson! Végül a kutya féktelen szeretetétől kísérve araszolva eljutottunk a kapuig és elbúcsúztunk (szigorúan csak két-három napra). B.U.É.K.