2012. december 31., hétfő

Szilveszteri

Amikor tegnap a barátnőm megkérdezte, hogy van-e valami csillogó sálam, amivel fel tudja dobni kicsit hétköznapi blúzát szilveszterkor, akkor sajnálkozva mondtam neki, hogy én nem hordok csillogó és feltűnő holmikat ("Mr. Darcy" szerint én színpompás feketékben járok...), de szívesen ajánlottam az anyagaim közül egy flitteres-aranyos darabot, hogy abból esetleg varrok neki valamit. Végül vettünk együtt egy kis piros csíkot, amiből ő csinos sálat varrt magának. Ma azonban úgy alakult, hogy egy visszautasíthatatlan kedvességgel előadott meghívás hatására mégis baráti koccintásra megyünk a délután folyamán, amire ugye, illik kissé kiöltözni. A Kamasz berontott a gardróbomba, hogy most aztán talál nekem valami színeset, flittereset, de legjobb lenne valami színes ÉS flitteres. Megmutattam neki a legcsillogóbb blúzomat, ő végigmérte a fekete felsőt, amin nyolc darab kisebb (értsd: gombostűfejnyi) kő csillivillizett, majd harsány hahotára fakadt. Nincs mese, megvarrom azt a fényes kitűzőt! Ehhez vágtam néhány virágformát fekete filcből, aranyszállal beereztem
majd a csillogó anyagból három kört vágtam és szépen kézzel összevarrogattam. A hátára került egy zihe biztosítótű, hogy a fekete felsőmre feltűzhessem. Na, kezdődhet a ragyogás!
(Valami azt súgja, hogy lesz még egy történetem idén...Ha azonban mégsem, akkor

                Boldog (és színes) új esztendőt kívánok!
 
És nem tudok elég hálás lenni Nektek, akik megtiszteltek a figyelmetekkel. Köszönöm.

2012. december 29., szombat

Barátok

  - Ha még gyereket akarsz, cseréld le öregedő(?!) feleségedet egy fiatalabbra - tanácsolta "Mr. Darcynak".
A fülem hallatára! Mivel egyébként bírom, egy percig sem gondoltam erőszakra. A szép bécsi bögrével való többszöri fejbeütést is csak Mr. Darcy említette futólag.

Így karácsony után...

  - Hát szeretöl??? - bődült el a szűk előszobában.
  - Hogyne, hogyne - motyogtam bakancskötözés közben.
  - Akkor mutasd meg mennyire: ennyire vagy ennyire - láthatatlan jeleket mutogat.
  - Hagyj már békén - mormogom még mindig a fűzőket bogozgatva.
  - Akkor hát megyek és keresek egy halógödröt! - mondja síri hangon. - Nem tehetek mást.


2012. december 27., csütörtök

Kamaszológia: kacsa

- Ne cseszd már - fordult hozzám kedvesen - a kacsa a sütőben van, hogy egyek?!
- Mondjuk kiveszem onnan neked, vagy betuszkollak mellé. Melyiket akarod inkább?

2012. december 25., kedd

Karácsony 2012.

Végül mégis megvolt: karácsonyi koncert 1., karácsonyi koncert 2. ( te, én még soha ennyi lábat olyan közelről!) nagyon szép volt és elegáns mindenki. A mellettem ülő néni kalapban és nagykabátban ülte végig az előadást ("érzékeny a háta"), mondjuk a rókát azt szerencsére levette az első negyedóra után. Kérdeztem őt:
  - Milyen hangszeren játszik az unokája?
  - Hát valami olyan nagyon... szokta vinni a biciklin - erre róka ide vagy oda, legszívesebben megöleltem volna, hogy ilyen nagymamák is léteznek. Szép, csendes karácsonyunk van az idén és mivel a Tildás dekorral is elkészültem és mindent megfőztem-sütöttem, ami tervben volt, most már csak a nyugalom és a pihenés és sok-sok olvasás, beszélgetés, társasozás van hátra. Minden jót Nektek is!

:)

 Ha éhes, a cica a tálkája mellé kuporodik és minden arra járót "lenyávog" szép udvariasan, hogy megkapja az ételt. Most "Mr. Darcy" közeledett. A cica szólt, mire Mr. D. rákezdte azon a bizonyos smeagol-hangon:
  - Majd én adok neked, mert Gazda nem csinál semmit, Gazda ki akar éheztetni, te most egy ostrom alatt álló vár vagy...

2012. december 21., péntek

Vége (?)

 Na, feleim, akkor most lesz ez a világvége dolog, vagy nem? Eddig még két esélyes, elég sötét van. Maradjunk együtt.
Mondjuk az durva, hogy (ahogy a barátnőm mesélte) néhány gyereket kivettek ma a suliból, hogy elmenjenek még egy utolsót plázázni!

Bevásárol

 Ráérősen toltam a kocsimat a pénztár felé. Előttem egy gazdátlan kocsi árválkodott. Jobbra az újságos pultnál egy nénike lapozgatta a színes magazinokat, rám se nézett. Mivel a kocsi kikerülhetetlen, kicsit megmozdítottam, hogy el tudjak mellette menni. Erre a szemem sarkából látom, hogy a néni elhajítja a kezében lévő lapot, majd szinte a levegőt átszelve becsapódik a kocsiba, nagyot taszítva rajta, hogy még épp elém jusson, miközben fejhangon visít:
  - Az az én helyem, az én helyem!
Ez az audiovizualitás megtette hatását: földbe gyökerezett a lábam. Amikor meg tudtam szólalni, csak annyit mondtam:
  - De hát nem is állt itt! - (Bocsánat, de ilyen esetekben a jó modor teljes hiánya jellemez, úgyhogy a tetsziket el is felejthetjük.)
Mire ő rávágta :
  - Dehogynem! - és diadalmasan körülnézett.
Én tudom, hogy ilyen korban már mindenki valaki nagymamája, de higgyétek el, nem könnyű ezt mindig szem előtt tartani.

2012. december 20., csütörtök

Hah!

Nem, mostanában nem voltak jó napjaim. Tényleg. Mert az, hogy a karácsonyi koncertre egyetlen zenekaros családtagja sem kapott jegyet, az nálam valahol kiverte a biztosítékot. A Kamasz a középiskolából visszajár zenélni, mert imádott Tanárnője ott ül és különben is szereti a zenekart (meg Sanyi bácsit) és hétvégén is és szabad idejében, meg minden, erre nem tudják azt mondani, hogy Te, vegyél már jegyet, mert bevétel, hanem eladják másoknak. És nem nézhetem meg a saját gyerekemet karácsonykor. Ami évek óta program volt és annyira élveztük. Szóval, eléggé dühös vagyok.

2012. december 15., szombat

A lányos apa

 Apró jelekből arra a következtetésre jutottam, hogy a Kamasz szerelmes, de legalábbis tetszeni akar valakinek.
  - Nem baj - mondta "Mr. Darcy".
Kíváncsian ránéztem.
  - Úgyis elásom - fejezte be elszántan.

2012. december 14., péntek

Tapasztalatok

Igazából ilyet szerettem volna,de ehhez kevés a három perc.
a diétával kapcsolatban:
 - nem megy
 - talán majd holnap
 - a három perces főtt tojás teljességgel ehetetlen... viszont nagyon fürge. Az első kanálnyi a kiemelés mozdulatával úgy csusszan be önnön héja és a tojástartó hajszálnyi nyílásán, hogy meglepődni sincs időd. Mivel közelre elég vaksi vagyok, csak azt vettem észre, hogy ez a tojás-Houdini egyszerűen eltűnt.Végül a nyálkát követve csak megtaláltam. Az újbóli kanálra emelés után a számhoz közelítve lépett le, futólag végigcsorogva a mellényem elejét ahol is a zippzár kocsija akasztotta meg menekülésében. Mivel a fém húzóka szopogatásának gusztustalan szokását nem kívántam felvenni egyéb rossz szokásaim közé, ezért a szivacs általi eltávolításra szavaztam. Negyedórányi küzdelem után jelentős mennyiségű tojás volt: a héjon kívül, a tartón kívül és belül, a terítőn, a ruházatomon és a kezeimen, viszont csak igen kis mennyiség jutott a számba. És a nyomok eltüntetése sem tartott tíz percnél tovább. Tényleg, lehet, hogy mégis diétázom: kevés kalória sok munka árán...

2012. december 13., csütörtök

Diéta

 Így a rossz idő beálltával sikerült néhány igazán epegyilkos kaját elkészítenem zsinórban. Korábbi tapasztalat (meg a saját kár, amiből, ugye az okos maga tanul) - ez így nagyon nem lesz jó: be kell iktatni néhány diétás napot.
  - Te, mivel is ehetem én a főtt krumplit? - kérdeztem "Mr. Darcyt".
  - Villával - felelte kedvesen.

2012. december 11., kedd

Akció-óóó

 Őrült betűmániás vagyok. Ha az orvosi rendelőben várni kell (és miért ne kellene?) én kábé ötvenszer elolvasom a stroke tüneteit, a heveny vakbélgyulladást és a megelőző védőoltások jelentőségét. Ezért, amíg 8.58-tól 9.00-ig bejutottunk a bevásárlóközpont kiszemelt részlegébe már tudtam, hogy akció van, garantált ajándékokkal. Beszereztük az óhajtott lábbelit, a mosolygó pénztárosok egymást túllicitálva dicsérték választásunkat, ám az akciós kupont osztogató hölgyről csak annyit tudtak mondani, hogy ott a standja és biztosan rögtön befut majd. Jó, gondoltuk, beugrott még valahova reggelit venni, vagy elszaladt a gyerekkel az oviba, majd visszajövünk kicsit később. Elintéztük egyéb dolgainkat, majd visszatérve 10.00-től 10.50-ig róttuk vigasztalan köreinket, egyre a kuponos hűlt helyét lesve.
  - Na, ebből elég, segítséget kérünk! - lelkesítettem "Mr. Darcyt".
Közeledett ugyanis egy délceg fiatalember, biztonsági egyenruhában, fülében az Elnök embereiből jól ismert rádióval, ó, gondoltam, ennek csapata van, egykettőre megkeresik nekem a célszemélyt. (Mint tudjuk: "a biztonsági őr az az ember, aki azért van, hogy az erősen belökött ajtó ne csapódjon a falnak"(Murphy), de gondoltam van egy alternatív felhasználási lehetőség is.)
  - Elnézést, Uram, segítene nekünk? - villogtattam  legszebb mosolyomat - a promós lányt keressük.
A szemöldöke a hajvonaláig szaladt.
  - Promós lányt?!
  - Tudja, van Önöknél ez az akció x forintnyi vásárlás után kalácsot és teát adnak.
A szemöldöke kétszer megkerülte a fejét.
  - Nem tudom, én csak most jöttem...
Akkor itt most nem mennék bele olyan alapvető részletekbe, hogy ez az akció 10 napja tart és ebből a szempontból a 10 órai munkakezdésnek semmi jelentősége...
  - Értem - mondtam empatikusan - de nem lehetne segítséget kérni ezzel -ütögettem meg a láthatatlan rádiót a fülemen - hátha a kollégái...?
Ám láttam az arcán, hogy itt bizony nem lesz segítségkérés.
  - Jó, akkor turbán nem lesz marad az ajtós felhasználási lehetőség - morogtam és elrángattam az időközben megvidámodott "Mr.D"-t, hogy tegyünk még egy legeslegutolsó kört a promós stand felé, hiába, ami jár, az jár.
És láss csodát: megjelent Ő, mint egy durcás Csipkerózsika (így beazonosítva - több ízben elment mellettünk korábban - vásárlónak tűnt), odaadta a ticketet, megkaptuk a finom meleg kalácsot és teát, happy end. (Hogy ehhez egy teljes órát bolyongtunk a kihalt bevásárlóközpontban, mint Hamlet hajdanvolt édesatyjának szelleme, ez meg igazán legyen a mi problémánk.)


2012. december 10., hétfő

Ha-hó

Biciklivel megtett fárasztó bevásárlótúra végeztével kanyarodom be az utcánkba és mit látok?  Szomszédasszonyom derékig kihajolva a fűtött szobából diskurál az utcán havat seprő férjével(!).
Roppant helyes: adni kell a romantikának télvíz idején is.
Ja, és a vizsgalap!
Ha a Kamasz enyhe lelkesedéssel a hangjában annyit mond:
  - Hát ez rohadt jó.
Akkor körülbelül eltaláltad az ízlését. Talán.
Kivételesen nem én követtem el a fényképet.

2012. december 4., kedd

 
Reggelre a házunk előtti pocsolyán megjelent az első jégréteg. Összetörtem helyetted...

2012. november 28., szerda

Krokodil

 Az határátkelőnél az egyik plakáton egy krokodil tátotta hatalmas pofáját. Mivel nem láttam jól a szöveget, kérdeztem "Mr. Darcyt":
  - Mi lehet rajta?
Ő odapillantott /ugyanolyan vaksi, mint én, így ő sem látta az írást/ majd közölte:
  - Krokodillal tilos belépni.
Utána meg lökdösött, hogy ne vihogjak annyira, mert a fináncok nem igazán szeretik a féktelen jókedvet. Sőt. Kimondottan késztetést éreznek annak elrontására. Ez be is jött: centiméterre átvizsgálták a kocsit, nem tudták ugyanis megérteni, hogy valaki hogyan tehet kiruccanást a szomszéd országba egy üveg ital és néhány tábla csokoládé miatt. Egy árva porszívócsővel a csomagtartóban. Mondogathattuk, hogy a hozzá tartozó porszívót már leadtuk a szerelőnél /köszönöm az együtt érző sóhajokat: igen, a porszívó is beadta a kulcsot és akkor még nem említettem a javíthatatlan varrógépet, bár ennek a történet szempontjából semmi jelentősége/, hiába. Gyanús. Találtak kisebb résekben némi apróhagymát, a kesztyűtartóban két almát, na meg a mosásra hazaszállított ágyneműt. Fel nem foghatom hogy engedhettek el.

2012. november 27., kedd

Azt mondta

 az olasztanár, hogy ha lesz egy kis idejük, majd megnéznek egy rövid filmet arról, hogy hogyan száműzték az olaszok a "h"-hangot és az szomorúan baktatott országról országra, mígnem megérkezett Németországba, ahol kitörő lelkesedéssel fogadták és hatalmas transzparensekkel:
"Ich liebe dich!"

Advent 2.

A gyertyákat elrendezheted egy sorban /ekkor a harmadikat kicsit ki is emelheted pl. egy apró hungarocell-kockával, melyet a drótra szúrj, így izgalmasabb lesz a látvány és ha különböző színű gyertyákat vettél, mindig a harmadik legyen az eltérő színű/ vagy hagyományosan. Itt jön el a ragasztópisztoly ideje /ha egyébként is szeretsz kreatívkodni érdemes beszerezned egyet, mert ki fogod használni alaposan/, ám ha nem ragasztod a dolgokat, akkor is könnyedén megoldható: vékony drótból hajlíts U alakokat és ezzel tűzd az alapra a kiegészítőket, vagy szúrd át az alját, amelyiknek tudod. Ha végképp nem boldogulsz pl. a fahéjrúddal, egyszerűen drótozd át a képen látható módon, de ilyenkor feltétlenül ragassz a drót takarására pl. egy csepp mohát. Ezt technokollal is megoldható.
Most tehát ragadj pisztolyt és szép sorban ragasztgasd fel a terméseidet! Lehet szimmetrikusan is, vagy a szemben lévőeket egyformán. Kerüljenek rá a csillogó gömböcskék is és legvégül egy kicsi műhó. Esetleg.
Remélem belevágtál és már nálatok is ilyen klassz koszorú várja az első vasárnapi gyertyagyújtást!

Advent 1.

  Elég sok dolgom volt mostanában, így az utolsó percekre maradt az adventi készülődés. Ha van még valaki, aki hozzám hasonlóan csak most látna neki az asztaldísz készítésének, íme egy kis segítség. Mivel ezek a koszorúk ajándékba készültek és nem ismerem olyan közelről a majdani tulajdonosukat, így a visszafogottabb stílust részesítettem előnyben annak reményében, hogy tetszeni fog.
Első lépés: végy 4 db tetszőleges színű gyertyát, vagy 3 egyszínűt és egy negyediket, ami harmonizál velük pl. 3 lilát - 1 rózsaszínűt.

Na, jó, mézeskalács cicára tényleg semmi szükség, de nálunk minden kicsit macskásra sikerül...
 Egy picit vastagabb drótból vágj 4  kb.5 cm-es darabot. Ezeket fogóval fogva melegítsd pár másodpercig, majd óvatosan szúrd a gyertyák aljába. Érdemes egy kicsit a kanóc mellé szúrni, hogy ne pont középen legyenek, mert ott általában hamar beleszalad és nem fog tartani semmit. Ha ezzel megvagy be kell még szerezned egy koszorúalapot /virágboltban, vagy kötészeti kellékesnél pár száz forintért megkapod/. Ugyanott vehetsz egy maréknyi száraz virágot, termést, izlandi zuzmót, ami színben harmonizál a gyertyáiddal. Vagy egy kirándulás alkalmával a gyerkőcökkel össze is lehet szedni egy csomó jó dolgot pl. a tuja termését, apró tobozokat, fehér vagy világosbarna ágakat és biztos van otthon pár szem szegfűszeg, egész fahéjrúd, csillagánizs, amitől még grátisz finom illata is lesz.
Végül adj hozzá pár csillogó minigömböt, mert ugye a karácsony azért mégiscsak a csillogásról szól.
folyt.köv.


2012. november 13., kedd

Mangalicafesztivál volt Szegeden. Erről nyilatkozott egy riportalany a Kossuthon:
  - "Idegyünnek a termelők, pénz, kóbász gazdára talál, oszt kész."
Minek túlbonyolítani?

2012. november 12., hétfő

Mit mondjak?!

Amikor kicsúszik a kilincs a kezedből és elemi erővel belevágódik a rányíló ajtó üvegébe, csak döbbenten nézed a pókhálószerűen szétfutó repedéseket. Ám ha néhány nap múlva bekövetkezik a csőtörés és a mosógép is maga alá folyatja a vizet, nos, akkor már biztos lehetsz a katasztrófa előre nem látható következményeiben és nyugodtan készülj a legrosszabbakra. A melegszendvics... bekerült a sütőbe a korábban beállított hőfokra és időre (mindig így készül), erre most szénné égett. "Mr. Darcy" csak ennyit mondott:
  - Kétszer sült melegszendvics.
Mire én védekezésül:
  - Amikor beraktam még jó volt!
 És akkor meg sem említem a felhalmozott szőnyegek, dobozok, beépítetlen faelemek miatt csak magas térdemeléssel megközelíthető helyiségeket. Ki fogom törni itt a nyakamat, ez biztos. Ez van most, sőt néhány még le sem írt dolog, cincálódnak az idegeim, sose lesz már ennek vége!
 Robinson szigete igen vonzó alternatívának tűnik. Kannibálokkal együtt is.

2012. november 1., csütörtök

Káosz

Napokig takarítottam, mostam, mosogattam, főztem, hogy aztán legyen egy kis láblógatós, filmnézős, sütimajszolós nyugi. Elégedetten és hullafáradtan leterítettem a kirázott rongyszőnyegeket és ágyba rogytam a jól végzett munka örömével... és ez az öröm el is tartott hajnali ötig (ami tulajdonképpen hajnali négy volt, csak mi elfeledkeztünk az óraállításról), mikor is csobogó hangokra ébredtem, valamint arra, hogy a fürdőszoba (igen, az a csodálatosan kisúrolt) mocsári területre hajaz, a lépteim nyomán hangosan cuppogó fürdőszobaszőnyeg tanúsága szerint. Szeretem az ilyen élményeket megosztani "Mr. Darcyval", ezért megálltam az ágya mellett és szép halkan a fülébe suttogtam, hogy csőtörés okán neki most nagyon gyorsan fel kell kelnie.
Azt hitte hülyéskedek, de amikor kibotorkált a tetthelyre, a nedves élmény azonnal felébresztette és vidoran megállapította, hogy legalább meleg. Mármint a víz, amiben tapicskol. Én meg morogva hozzátettem, hogy akkor még drága is. A nagydarab textíliát ki kellett volna teríteni, hogy lehetősége legyen megválnia a víztartalma jelentős részétől, aminek egyetlen gátja az volt, hogy odakinn szakadt az eső. Két napja. Ott brainstormingoltunk a nedvesedés közepén, mikor is megjelent a Kamasz, közölte, hogy k%va korán van és mit lármázunk mi itt, amikor ő még javában aludna és mindenki elmehet a... és szépen húzott vissza az ő rózsaszín habos-babos ágyacskájába. Mit volt mit tenni, kicibáltuk a szőnyeget, leszereltük a szanitert (a beletört csavarral együtt) felitattuk a vizet és most megint épp úgy néz ki a lakás, mint a hadszíntér és tényleg csak kisebb vendégség lesz nálunk és totálisan a legrosszabb formánkat tudjuk hozni. Ember tervez...

Kamaszológia: kommunikáció


Kérdezem tőle:
  - Kimoshatom a tornacipődet? (Mert jobb ha eszetekbe vésitek: kérdezés nélkül lehetőleg ne bolygassátok a dolgait, csak ha fekete füst kígyózik az ajtaja alól...)
  - Minek?! Na, jó.
Később megpillantja a szárítón és felháborodottan felordít:
  - Te kajakra kimostad a csukámat?!!

Halloween van

Szóval, ha a Kamasztól azt hallod, hogy valami "k%va geci cuki és ultra raj", akkor bizony sikerült eltalálnod azt a fenemód faramuci ízlését...

2012. október 21., vasárnap

GPS


Írom bele az utcanevet:
 - P - Péter utca - adja ki a lehetőséget. Megyek tovább:
 - Pa - Pál utca - dobja ki erre.
Megszólal "Mr. Darcy":
 - Lehet, hogy egyházi programozású...

Fürdő

Eleinte még megkértem, hogy súrolja ki a kádat. Ő visszakérdezett:
 - Miért?
 - Mert jönnek a barátaink.
 - Fürödni?
És pofátlanul közölte is velük, hogy fürödhetnek, ha akarnak, mert MOST tiszta a kád...
Egy idő óta már nem szólok, csak súrolok (előre bejelentett vendégjárás előtt). Mert igenis jobban tetszik nekem a fürdőszoba, ha ragyog a szaniter.

2012. október 20., szombat

Csoda(?)

Van úgy, hogy az angyalarcú nyugdíjas néni, aki meghitten szendereg az sztk-padon amint meghallja, hogy nyílik a kezelő ajtaja, botját szép ívben elhajítva szalad be előtted, a szemed láttára beteljesítve a(z)
"... és járj!" krisztusi csodát. Nekem meg szóltak, hogy csukjam be a szám. Kis magyar sztk-csoda.

2012. október 8., hétfő

Házi feladat

 - írj magadról két dolgot: egy hihetetlen, ám igazat, meg egy hihető, de valótlant, tetszőleges sorrendben. Szegény sokadszorra kilencedikes fiú mondatai:
  - Voltam már kitűnő tanuló. Még sohasem ittam alkoholt.
Az osztály egy emberként hördült fel:
  - Te még sohasem ittál alkoholt?!!
Logikus.

2012. október 7., vasárnap

Vacak, megint

Feleim, könyörgöm, soha, sohadesoha ne nézzétek meg a The Expendables 2 - A feláldozhatók című filmművészeti alkotást! Nos, mozis múlttal rendelkezvén, láttam már rossz filmet, unalmas filmet, vacak filmet, borzalmas filmet is. Most meg ezt. Az egyetlen nézhető szereplőt (Liam Hemsworth) eltávolították az első tíz percben, utána maradtak az öreg és enyhé szólva is leharcolt akcióhősök (figyelemre méltó karizmokkal), a bugyuta történet és a szilikonos szájú kínai csaj, akit dús ajkai annyira akadályoztak a beszédben, hogy minden egyes kimondott szó fájdalmát szemmel tudtuk követni az arcán. Akkor kellet volna gyanút fognom, amikor a pénztáros fiú felcsillanó szemmel közölte, kezdés után tíz(!) perccel, hogy "óóóó, hogyne, el fogják még érni az elejét" ami, mozis nyelven annyit tesz: "halleluja! még két balek", a végén számon is akartam kérni, hogy miért nem lőtt le inkább, a pénzemhez úgyis hozzájutott volna kicsivel kevesebb szenvedés(em) árán. Amikor megpillantottam a hülyebajszos Stallonet még a székhez szegezett a döbbenet és erősen reménykedtem, hogy rosszul látok. Schwarzenegger és Lundgren után már biztos voltam abban, hogy rossz helyen vagyok rossz időben - ezt halkan közöltem is "Mr. Darcyval". Bruce Willis már nem volt akkora sokk, de "csakis a cipő miatt maradok (korábban megajándékozott egy frankó kis adidassal)" - súgtam Mr.D.-nek, mert nem akartam zavarni a műélvezetben a teremben lévő másik három embert. Ám amikor Chuck Norris feltűnt, mint világmegváltó, bevallom őszintén: hangosan felröhögtem (fenébe a műélvezettel!) pedig legszívesebben sírtam volna. "Nincs az a cipő, ami ezt jóvátenné" - súgtam a mellettem ámuló Mr. D.-nek (ő sem akart hinni a szemének). Komolyan fontolgattam a WC kedvesen meghitt félhomályos magányába való visszavonulást, mint alternatívát. Ám szerencsére (milyen meglepő) vége lett, túléltük, vacak volt. Így jár az, aki ötletszerűen választ filmet (és aki oly hülye, hogy nem tudja lenyomozni okostelefonján a filmek tartalmát és szereplőit - tette hozzá a Kamasz).

2012. szeptember 30., vasárnap

Éneklős

Akár tetszik, akár nem: a mi gyerekkorunk szerves részei voltak a mozgalmi dalok. Én ráadásul imádtam énekelni, Tanárnőnk olyan karizmatikus egyéniség volt, hogy szívesen beiratkozott énekkarra az osztály fele. Ott meg, ugye, harsogtuk, hogy "egy a jelszónk: a béke", még ha legtöbbször nem is értettük, meg nem is érdekelt kimondottan a szöveg. És ezek úgy bevették magukat a fejembe, vessetek meg, de nálunk még felcsendül néha, hogy " a zsarnokság, dőzsölt és ülte torát" ami, valljuk be: nem éppen az Európai Unió himnusza. Teregetés közben motoszkál egy dallam a fejemben, próbálom énekelni - egy darab kiesett. Többszöri nekifutásra sem jut eszembe, mire "Mr. Darcy" (akiről tudvalevő, hogy az éneklésben sem a szöveg, sem a dallam ismerete nem akadályozza) előzékenyen besegít:
  - Jórészben, független, szép Magyarország nyer ma csatát!
Próbálgatom, értelmezem, mondom neki:
  - Te ez nem stimmel, hogy énekelhettük volna azt, hogy jórészben független?!
  - Hát, mert nem volt teljesen független az ország.
  - De azt csak nem énekelhettük, hogy a szovjet néptől megszállt ország?!
  - Ja, akkor lehet, hogy így van: jólétben, független.
Mondtam, hogy nem akadályozza  a szöveg...

Kamaszológia: célok

Mondjuk ez látszik is...minden csupa maszat.
Első napok a 9.z-ben. Bemutatkozás: név, hangszer, célok.Szegény "Dagi", aki harmadjára kilencedikes:
  - Célom az, hogy végre tizedikes legyek...
Folyosói találkozások:
  - Csá, Dagi, milyen az új osztályod? ( Mert szinte mindenkivel járt már egy osztályba...)

Beszélgetünk


Azt mondja:
  - Ha én ezt egyszerűen csak kiragasztom, akkor te rögtön jössz azzal, hogy há-nyi-nya-nyi-nya!
Mire én:
  - Az elmúlt 10 évben (amire még biztonsággal vissza tudok emlékezni) én soha egyszer sem mondtam azt, hogy "há-nyi-nya-nyi-nya"!
Végül a Kamasz szolgált a megfejtéssel:
  - Lehet, hogy te mondod neki, hogy "figyelj, az a függöny ferde és lényszíves igazítsd meg" míg ő csak ennyit hall: "há-nyi-nya-nyi-nya"...

2012. szeptember 25., kedd

xxx

Szétment a cipőm, mutatom neki, mire ő:
  - Azért, mert csámpás vagy. Csámpás Rozi, te!
Azután még halkan hozzátette azt is, hogy "banya". Kilátásba helyeztem, hogy megrúgom (a lyukas cipős csámpás lábammal).
Más. Volt végre szülői az új iskolában, csak kicsit tévedtünk el a hatalmas épületben, ami nem is rossz. Bemutatkozott az osztályfőnök: kedves, fiatal, csinos (igenis fontos a külső- tiniszemmel is!), programokat ígért, meg összekovácsolást, vidám, zenés dolgokat. Látszott rajta az eltökéltség. Fura volt teljesen ismeretlen emberek között lenni (és tudni, hogy ez valószínűleg még négy-öt évig így lesz, amilyen sűrűn találkozunk), de hát új év, új tét, új nyeremények! Vita is csak a kötelező testnevelés miatt alakult ki, mert
  - reggel olyan korán kezdődik, hogy nem tudnak reggelizni a kollégisták
  - kétszeres átszállással jutnak el az uszodába, ezért bérletet kell venni, amit egyébként semmire nem használnak (az oktatási intézmények szerencsés közelsége miatt)
  - kábé húsz percet bumliznak, azért, hogy 8 hosszat tudjanak úszni, mert lejár az idő
  - ha kicsit többen vannak az uszodában nem tudnak hajat szárítani, nem jutnak oda a hajszárítóhoz
  - ugyanezen okból lekésik a buszt/trolit, így az zeneóráról is elkésnek.
Ki van ez találva rendesen. Valaki kapjon már a fejéhez és hagyják abba végre ezt a hülyeséget!
Télen meg korcsolyázni mennek, itt halkan megjegyeztük, hogy zenészek esetén talán nem a legszerencsésebb a kartörés kockázatával járó sportot erőltetni, mire egy anyuka megnyugtatta az aggódókat (több gyereke is jégtáncol - mondta):
  - Soha sem fordult még elő kartörés korcsolyázás miatt. Agyrázkódás az igen, de törés nem.
Rettentően megnyugodtunk, mindannyian.

2012. szeptember 18., kedd

Kamaszológia: gólya

Felsőbb osztályos a kilencedikesnek:
  - Gólya, meghajolsz?
Erre a hamvas lelkű tizenöt éves zenészkislány:
  - A f.szom.
C'est la vie.

Túszdráma - fejben

Krimiileg eléggé kiművelt lévén közöltem vele, hogy ha véletlenül túszul ejtenének és arra kényszerítenének, hogy telefonáljak neki, én majd mindenféle zagyvaságot fogok összehordani pl. a cicánk, a Kormi, meg, hogy a Kamasz kollégiumi visszatérő kódja a 226-os és ilyeneket, amiből ő rögtön tudni fogja, hogy valami baj van. Erre ő frappánsan megjegyezte, hogy kemény lesz, mint az izraeli elnök és közölni fogja velük, hogy terroristákkal nem tárgyal. Szép. Ettől aztán ott fogok meghalni, túszként. Milyen egy dög!

2012. szeptember 13., csütörtök

Vidék

Jelenlegi munkám: boltokat felkutatni üzleti kapcsolatok kialakításának reményében. Elég hülyén hangzik, a lényege az, hogy nem túl távoli, ám eddig ismeretlen területeket kell bejárnom. Hazatérve mesélem "Mr. Darcynak":
  - Te, én nem is gondoltam, hogy itt ennyire fejlett a technika...
Mire ő röhögve:
 - Úgy gondoltad, hogy ott csak a kihalt, poros országút van...
  - amin néha átgörget egy-egy ördögszekeret a szél - vettem át a szót,
  - és az egyetlen ember egy roskadozó faház verandáján szundikál...- folytatta,
  - csizmás lábát a veranda korlátján pihenteti, kalapja mélyen a szemébe húzva, alatta meg-megnyikordul a hintaszék - festettem le a pontos képet.
Ezzel szemben: betonos utak mindenfelé, benzinkút, boltok és kocsmák, emberek és járművek szép számmal. Útépítés: 10 km-en keresztül araszoltunk a tábla szerint 30/20 km-es sebességgel, komolyan gondolkoztam, hogy kiszállok és tolom, ilyen sebesség nincs is a kocsimon! De szerencsére véget ért, én meg elautóztam a naplementébe, mint egy modern-kori westernhős.

2012. augusztus 28., kedd

Várunk

 Beléptünk a kihaltnak tűnő épületbe. Mivel korábban még sohasem jártunk ott, meglepett a belső tér nagysága. Jónéhányan álldogáltak a falak mentén. Az instrukcióknak megfelelően egy faliújságot kerestem amire kiírták: hogyan tovább. Ám ennyi hirdetőtáblát még életemben nem láttam egy helyen! Voltak üresek is szép számmal, volt amin kántort kerestek és volt egy a beiratkozás részleteivel. Csak a mienk nem volt sehol. Néhányszor körbejártuk a teret, apróra megbámultunk minden táblát (apróra megbámult bennünket mindenki), majd tétován a portásfülkéhez léptem:
  - Felvételizni jöttünk, tudna segíteni, kérem?
  - Mint azt a táblán is olvashatta: beiratkozás 10-től a kis folyosón jobbra a második ajtó - mondta nyájasan, csak úgy csillogtak a dioptriák.
  - Nem olvastam -  ábrándítottam ki - de köszönöm.
Álldogáltunk mi is, emberek jöttek, mentek, néha valaki megpróbált kitörni: eltűnt valamelyik irányba, majd nemsokára újra csak állt a fal mentén. Egy fiú jött: "a nővéremet keresem", de később ott láttam őt is a szemben lévő ablaknál. Feltűntek a lányok, összesugdolóztak, majd továbbálltak. Mi vártunk. Közben azért motoszkált bennem a gyanú, hogy nem vagyunk jó helyen és megkértem "Mr. Darcyt", hogy kérdezze már meg újra a nyájast, kihangsúlyozva a szolfézs és a felvételi kifejezéseket és legyen kimondottan elutasító a beiratkozással kapcsolatosan. Na, most vagy jobban kommunikál nálam, vagy a zöld szemének villogtatásával nagyobb figyelmet kapott: neki bezzeg elárulta a titokzatos, eldugott hirdetőtáblát, amin azután tényleg elolvashattuk, hogy hol és mikor. Kinyomoztuk a 4-es termet, a 2 és 3 után a folyosó élesen elkanyarodott jobbra egy olyan szűk sikátort képezve, amin még két filigrán hegedűs csak-csak elfér egymás mellett, de a jobban megtermett fúvósok csak libasorban közlekedhetnek. Gyaníthatóan nem itt van a részfúvós tanszak. Indokoltnak láttam, hogy ezen a helyen miért a termekben vannak a tablók kiállítva. A folyosóra ugyanis nem fér. Egyébként ez a folyosó-sikátor megismétlődött a másik irányban is, sok-sok ajtóval, valószínűleg kevés klausztrofóbiás zenész lehet. Ez az épület! Zegzugos folyosók, átjárók, lépcsők labirintusa, láttam egy macskalépcsőt titkosan, szűken kanyarodott egy fal mögé. Éjjelre nem maradnék, ha lehet. Viszont sikerült elintézni amiért jöttünk és 10 után kimondottan üres az aula, megnéztem.

2012. augusztus 13., hétfő

Vásározós

Mikor mondtam neki, hogy szemüveg kell, valószínűleg állandóra, csak legyintett nagyvonalúan:
  -  Én szódásszifontalppal is ugyanúgy szeretlek - kicsit meghatott, ám hozzátette - majd jól eldugom a szemüvegedet, ha bújócskázunk.
Tényleg, mennyire életszerű: üres óráinkat ezentúl bújócskázással töltjük, én meg vakon tapogatózom a lakásban. Szép új világ.
No, de amíg még látok valamit, hoztam képeket a dorozsmai vásárból, íme:
volt tavi növény gyönyörű rózsaszín virággal

hulala-lánc

katicás kormányvédő - ezért nagyon nyaggattuk Mr.Darcyt, de van az a bizonyos határ...

meg limlom

és sütőformák

és cserép sütőformák

porcelán éjjelilámpa babaszobába

rádiók

japán lányok

kacatok

és bizsuk.
Tényleg minden volt csak cikkcakk olló nem, pedig évek óta keresem.
Egy vékonyka hang a vásárban:
  - Apu, már sétáltunk egy kicsit?
  - Igen, kicsim.
  - Akkor most rögtön vegyél fel.