2011. március 30., szerda

Dorothy (nem) úszik

Kötöttem egy csokrot. És hülyén fényképeztem...
A csoport uszodába készült. Pedagógiából kiművelt felnőtt kihirdette: itt úszás lesz. Dorothy félt a víztől (kiskorában egyszer ruhástól beleesett, majdnem tragédia lett a vége). Pedagógiás megmondta: köttelező! Dorothy napokig reszketett otthon. A felmenő mit tehet ilyenkor? Próbál nyugtatgatni: elmegyek, kikérlek. Jó. Elmegy. Gyerekek várakoznak az udvaron uszodára készen. Pedagógiás késik. Mindig. Majd elviharzik a csoport mellett és indulást vezényel. Csapat elindul. Dorothy és rokona maradnak. "Bocsánat, csak szeretném elkérni a kiskorút, mert..." Pusztába kiáltott szó. Nem, nem kiáltott, elsuttogott, gombóccal a torokban elnyögött szavak. Szóval valaki itt levegőnek nézetett. Vagy tényleg levegővé vált? No, mindegy, gyerünk haza, délután úgyis megmérettetés az ifjoncnak: megyei versenyre jutott be (nem, nem úszó). Az utcán Dorothyék belebotlanak a csoportba. Ezek még nem indultak el? Úgy tűnik nem egységes ez a levegővé válás, mert pedagógiás hangosan (a távolság nem lehet több 10 méternél) számon kéri Dorothyt, miért nincs x órán. Gyerek mondja:"Elkéredzkedtem. Elengedtek." Láthatatlan felmenőnél itt elszakad a cérna, kézen fogja utódját és hazatérnek kies otthonukba. Utóbb kiderült pedagógiás nem úszik, sőt egy megsérült gyerek szintén a parton töltötte az órát. Kérdem én tisztelettel, nem mindegy akkor, hogy egy gyerek ül a parton, vagy kettő? Valami szabály van arra, hogy kettő nem ülhet?
Még szerencse, hogy ez is csak a messzi-messzi Kansasban történhet meg.
Volt egy kis időm vízparton, megtetszett ez a sokszínűség. Emlék.

2011. március 28., hétfő

Köszönjük Mr. Bell!

Reggel 6.15 volt és vasárnap. Felrikoltott a telefon. Ki lehet az ilyenkor?? Rejtett szám. "Mr. Darcy" vette fel. Idősebb férfihang: "Otthon vagytok?" "Itthon." - mondta Mr. D. az igazságnak megfelelően. "Akkor átugrunk a Mamával." És letette. Innen üzenem, hogy rossz számot tetszett hívni! De biztosan nagyon örült a család vasárnap reggel fél hét körül...

2011. március 27., vasárnap

Titkon, észrevétlen

Ahogy megpillantottam, megrémültem. Mit keres ez itt? Ki engedélyezte a létét? Próbált meghúzódni a többiek között, de a csillogás elárulta. Kíméletlenül megragadtam: ki vele! A kis ház alá rejtettem, de kikunkorodott. A piszok. Az első.

"Mr. Darcy" kirándulni vitt. Ezt gyerekkorom óta nagyon szeretem. Olyan jó kicsit másutt lenni, kizökkenni a napi rutinból. Alig hagytuk el a várost furcsa zajra lettem figyelmes. Kikémleltem az ablakon gyanítva, hogy egy repülő halad el felettünk. Sajnos nem. A mi autónk produkálta ezt a crossmotorokat megszégyenítő hangot. Mr. D. megnyugtatott: "Ne aggódj, később majd halkabb lesz!" És vigyorgott hozzá olyan Tigrisesen. Hát nem lett. Mitől lett volna?? Az emberek megálltak a szántással a mezőn, anyukák ijedten tolták be babakocsijukat az útba eső boltokba, kisdedek beszaladtak a kitárt kapuk alá, szóval nem érkeztünk észrevétlen Orosházára. Kirándulás Diliscsalád módra. Miért pont ebben hazudtolnánk meg magunkat?

2011. március 25., péntek

Felhőszámláló

A kamasz zöldül. Környezetvédelmileg. Megígértette velem: ha a látogatószám eléri a 2000-et (picit túlszaladta - köszönet érte!) akkor írok egy környezetvédelmi postot. Erről jut eszembe: amikor "az átkosban" egy nagyvállalat jelentéktelen fogaskereke voltam volt nálunk egy környezetvédelmi felelős. "Felhőszámlálónak" becézték (hazudtam: csótányszámlálónak, de ez nem hangzik túl piperésen) utalva a poszt fontosságára. Én annyira kíváncsi voltam rá! Kerestem: hol lehet? Csak egyetlenegyszer beszélhetnék vele! Csak megkérdezném, hogy hogy jutott ide, mire ez a parádés állás? Álmaim munkája volt, nem is rosszul fizetve. Mivel a pénzt osztogattam, reméltem egyszer találkozni fogok vele. De nem, sajnos sose láttam őt. Utóbb megtudtam, hogy egy focista volt és így biztosítottak neki legális állást (világos: akkor még fenyegetett a kmk!) Én annyira szeretnék egyszer környezetvédelmi felelős lenni valahol! (Persze foci nélkül, mert az valahogy nem megy nekem.)

Visszatérve a kamasz nyaggatására:  megírtam a Szivárvány Harcost - nem volt elég neki. Akkor most itt egy újabb de legyen elég már! 
 A Föld órája most szombaton 20.30-21.30-ig tart. A csatlakozók vállalják, hogy ekkor minden elektromos dolgot kikapcsolnak az otthonukban: nincs számítógépezés, tv-nézés, nincs sütés-főzés (semmi háztartási robot!). Lehet ilyenkor társasjátékot játszani (javasolnám a Catan-t, az Activity-t, kártyát, dominót) telefonról zenét hallgatni. Picit megpihenni egymás mellett. Mi azt tervezzük, hogy meggyújtunk párat a télen maradékokból öntött csodaszép illatgyertyáinkból és a puha fények között halkan beszélgetünk az életünk apró-cseprő dolgairól. Előbukkannak tervek, álmok, amelyek a nagy fényes rohanásban általában csak szerényen meghúzódnak a lelkünk mélyén. Tavaly így sikerült. Innentől nálunk már hagyomány.
Ezek ketten ott a szeretteim környezetvédelmileg biciklivel.

http://www.foldoraja.hu/
http://sweet-green-life.blogspot.com/2011/03/fold-oraja-2011.html?spref=fb

2011. március 24., csütörtök

"Parvum parva decent" (Horatius)

Kamasznak a tanár:"Miért írta az igazolásra anyukád, hogy matekversenyen voltál, mert nem voltál?!! Senki nem volt benevezve!" Mert. Matekversenyen volt. Befizettük, megírta. Nehézmegérteni.

Ezt én saját kezűleg követtem el Mókásbarátnő kapta, mert szerintem hozzá illik, remélem tetszeni fog neki!
Látjátok valahogy csak tavasz lett észrevétlen. Most csak ennyit. Kicsihez kis dolgok illenek.
Idézet innen:Ab ovo usque ad mala (Válogatta és fordította:dr. Boros Zoltán) Tankönyvkiadó Budapest 1985.

2011. március 23., szerda

Bolt

Áll a pasi a boltban. Nem egy csillogó-villogó üzlet, egy amolyan aprócska, ügyet-se-vessetek-rám boltocska a sarokban. Szóval ott áll. Már eleve bírja rokonszenvemet azért, mert ugyanazt a reggeli rádióműsort hallgatja és szemmel láthatóan élvezi, mint én. Azután meg mosolyog. Korán reggel. És néha egészen délig. (Talán még tovább is, erre vonatkozóan nincs információm.) Sőt: humora van. Egy-egy beszólása mosolyt csal a gyűröttre aludt, iparkodó, válogató háziasszony-arcokra. Ez jó. Sose fogom megszokni a multik személytelenségét, amikor percekig loholsz a "Segíthetek? Viola"- nyomában, hogy megtudd: az a lila ketyere nincs-e véletlenül halványzöldben, mire utoléred és leráz azzal, hogy a polcon keresd, ha nincs: nincs. Vagy lerohansz a meghirdetett akcióra, amiről nem is hallottak, de szemmel láthatóan rajtad kívül ez a kutyát nem érdekli. No itt nem így van, ha valami elfogyott, kínál mást, javasol, tanácsol, segít. Lehetne ezt a modort klónozni? És széthajigálni az utamba eső üzletekbe?
Ilyen hetünk volt.
És ezek a terveim a következőre.

2011. március 22., kedd

P, mint porszívó

Jött tehát Gázospista és megszerelte. Korábban. A bojlert. De ugorjunk csak vissza egy kicsit az időben! Én (emberi gyarlóság) szeretem magam jobb színben feltüntetni, szeretem tisztának mutatni a lakást, a gyereket szépen kipucolva vittem vendégségbe (amíg erre módom volt) szó ne érje a ház elejét! Sose felejtem el, amikor egyszer barátnőm férje váratlanul betoppant, hogy kölcsönkérje a videónkat, én csecsemővel elfoglalt lévén csak rámutattam a tv-szekrényre: szerelje ki. Ő hozzálátott, miközben megjegyezte:"Látom, te is olyan vagy, mint a feleségem, csak ott takarítasz, ahol látszik!" És pofátlanul elvitte egy hétre a videót. Mit mondjak: azóta picit mániásan porszívózom a tv szekrényt, mondjuk többet, mint az előszobát. "Mr.Darcy" többször rajtakapott és nem felejtette el hozzátenni: "Csak szépen, mert jön P. és mit fog szólni?" Pedig hol van már az a régi barátság. Tehát Gázospista várható megjelenése előtt hipp-hopp felporszívóztam a kéglit és előrelátóan  a fürdőszoba ajtajába akartam rakni a masinát, hogy amikor felszabadul azonnal nekiugorjak. Végtére is Mester ezt az egy helyiséget fogja alaposabban, talán órákig szemlélni. Ekkor "Mr.D." szélesre tárta a fürdőszobaajtót én meg ott toporogtam porszívóval a kezemben, mire ő megszólalt: "Ilyen nincs, hogy valaki ennyire akarjon porszívózni, nem hiszem el!" És lepantomimezte az én porszívóval való totyorgásomat. Nagy röhögéssel. Vidámreggel.

2011. március 21., hétfő

Egy mosoly

Távolról látod ahogy ott ül olyan hétköznapiasan és teszi a dolgát. Csak egy nap, mint a többi, későre jár, alkonyodik. Ahogy belépsz felpillant és elmosolyodik. És hirtelen megváltozik a világ. Ez egy különleges mosoly. A mosolyok hercegkisasszonya. Ott és akkor nem vagy szürke, jelentéktelen. Ettől hirtelen fontos leszel és jókedvű. Elrendezed, amiért jöttél, majd sietsz kifelé, mert kutya kötelességed, hogy vidd és add tovább ezt a mosolyt, terjedjen, javuljon a világ! Kilépsz a szürkeségbe és keresed a megfelelő alanyt, akire rábízhatod ezt a csodát. Ott egy kisgyerek, a gyerekekben lehet bízni, a gyerekmosoly őszinte és igazi. Rámosolyogsz, ő bájosan visszamosolyog és már tudod, hogy jó helye van, ez a csöppnyi ember biztosan továbbadja majd a bűvös gesztust. És a szürkeségben egy másik embernek is megmelegszik ettől a szíve. És lassan tavasz lesz a  mosolyokból.

2011. március 20., vasárnap

Tündérség

Gyerekkoromban borzasztó elragadtatott voltam attól, hogy nekem három nagymamám van. Ma már tudom, hogy milyen szörnyű dolog ez. Elveszíteni egy sosem ismert nagymamát. Kaptam azonban helyette egy csöpp kontyos igazi nagymamatündért. Ami kiskoromban szeretet jutott, az tőle származott, mindig, feltétel nélkül. Ha torkom szakadtából üvöltöttem az óvoda udvarán, hogy én nem maradok itt, neki nem rossz voltam, hanem ragaszkodó. Ki is tépett az óvónő kezéből és rohant velem haza, hogy helyreállítsa lelki békémet egy kis cukrozott málnával. Imádkozni tanított. Dominózott velem. Énekelt nekem és nem bánta, ha az asztal alatt táboroztam a lelógó terítővel függönyözött saját szigetemen. Kedves becenevem is ő adta. Soha nem szólított őutána senki így. Születésemkor városszerte dicsekedett velem és amikor kérdezték, hogy hívnak Mamika előkapta kis erszényét, pár percig kotorászott benne, majd diadalmasan kibökte a nevet, ami nagy ákombákom betűkkel egy újságcsücsökre volt felírva. Csodaszép porcelán étkészlete volt, ünnepnapon damaszttal borított, virággal díszített asztallal várt bennünket. És szép metszett üvegpoharak és likőr. Én csepp kislány, aki az asztalt se értem fel irtó fontosnak éreztem magam, amikor megkaptam tőle a kávéba áztatott kockacukrot. Amiről meg voltam győződve, hogy ő csinálja, sehol másutt nem láttam kocka alakú cukrot. Csak olyan folyósat. Állandó kínom volt, hogy véletlenül se vegyek olyat, ami ki van szakadva, mert hazáig elszórom, ami biztos szidást eredményez, de a boltban mindegyiket kiszóródott cukor borította, hogy tudjam én azt eldönteni, hogy melyik lyukas és melyik nem? Cukrot vásárolni egy kislánynak igen megterhelő dolog. Zsebkendőnyi kiskert tündére volt a Mamám, de annyi mindent megtermelt: gyümölcsöt, zöldséget és csodaszép virágokat. Hatalmas fejű színpompás dáliái voltak, kardvirágai, rózsái. És hintát csináltatott nekem a kertbe és megígérte a zongorát. Sajnos ezt már nem tudta teljesíteni, pedig sohadesoha nem hazudott nekem.

2011. március 19., szombat

Ezt inkább senki ne olvassa el...

Ennyi volt. Elment. Pici szíve megszűnt dobogni. Párja csodálkozó szemekkel körbetotyogta: Miért nem szalad? Mi könnybe lábadt szemekkel néztük: Nem szalad. Szeretném remélni, hogy egy jobb helyre került, ahol önfeledten futkározhat  egész nap, vagy teheti, amihez kedve van. Az a baj ezzel az aprónéppel, hogy hozzá kellene szoknunk a veszteséghez. De mi egyszerűen nem vagyunk hajlandók! Mi eltökélten hisszük, hogy az állataink velünk együtt öregszenek meg békében és szeretetben. Mi simán el tudjuk képzelni, hogy a hörcsögünk 40-50 évig fog élni, a cicáról, kutyáról nem is beszélve. Ilyenkor meg állunk ledermedve, mintha nem tudtuk volna előre, hogy ez is bekövetkezik: egyszer mindenki itt hagy minket, vagy mi hagyjuk el őket örökre. Megint szomorú, megint esik, biztos ezért.

2011. március 17., csütörtök

Talán tavasz

Szeretem az ilyen békés perceket. Amikor csak úgy beszélgetünk, csapongunk, pillanatképeket vetítünk a múltunkból, édesbús történetek bukkannak fel. Olyan jó mindenféle modorosság nélkül egyszerűen csak ott lenni. Ahol egy kisfiú hajtja a hintát a szikrázó napsütésben és fel- felkacag örömében. Egy csöpp madár összes tollát felborzolva élvezi a meleget és ha odahajolsz hozzá nagy titkokat súg neked rekedtes hangján. Ahol a konyhát betölti a zsenge zöldborsó finom illata, mialatt sül a szépen megformázott kenyér. Olyan jó felfedezni, hogy lámcsak kihajtott a gojibogyó, levélkéi szépen sorakoznak a száron, mint apró gyöngyszemek. Hogy hosszú volt, hideg, de túléltük, most megint kicsit jobb lesz, tervezgetünk, álmodozunk. Kicsi tervek, kicsi álmok a mi kis világunkban.

2011. március 16., szerda

Recipe for disaster

Fevi blogjában találtam ezt a kifejezést az engedélyével használom és nyugodtan kijelenthetem: ismerem ezeket a helyzeteket. Mert ugye biztos van egy perc, amikor a sütőben sülő zöldség a szottyadt-nyálkás állapotból átkerül az ínycsiklandóan roppanósba, viszont én tutira lemaradok róla, így mire kiveszem a sütőből a bioszén-állagú és emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlanná vált "köretet", annak egyetlen felhasználási módja lehetséges: féktelen röhögőgörcsöt indukálni családom tagjaiban. Sajnos a legutóbbi esetet sem képileg sem hangilag nem sikerült rögzítenem, így csak az emlékeimre hagyatkozva mondhatom, hogy kerek 20 percig tartott a szinte légvétel nélküli tombolás, könnyek csorgatásával. Utóbb megkértem őket: vigyék ki a kutyának, én ugyanis szégyellek vele mutatkozni. (Jelzem: a kutya se ette meg. Hiába, no, nem hülye!)
 Ezek a törpék itt javában kertészkednek. Nekem is inkább ezt kéne tennem írogatás helyett! Az ötletet az adta, hogy megtaláltam egy régi játékát a kislánynak, ami ilyen apró szerszámokat tartalmazott: locsolót, vödröt, ásót, lapátot. A törpék teste csepp virágcserepekből van, pici anyagot ragasztottam rájuk és nyakfodrot is kaptak, fejük hungarocell golyó, a lányok fonalhaja két copfba fogva, masnival, erre került a sapka. A karok-lábak ú.n. pipaszurkálóból (hobbyboltban kapható szőrös drót) vannak, a lábfejeknek pedig  hungarocell golyókat vágtam félbe. Összeragasztottam. A fű húsvéti dekorfű, de ha krepp-papírból vékony csíkokat vágsz, ugyanez az eredmény. Csináltam még hozzá sógyurmából apró virágokat, gyümölcsöket (ebből is látszik, hogy ez egy őszi szüret,tavaszi képnek eladva) pici almákat, tököket, körtéket könnyű formázni. Egy barna cipősdoboz-tetőn ügyködnek. Bizonyítva, hogy a tragikus végkifejlet nincs minden tevékenységemhez eleve hozzárendelve.
És még annyit dicsekvésképpen, hogy a kamasz bejutott az országos fizikaversenyre! Ilyen okos.

2011. március 14., hétfő

Jelen idő - múlt idő

Nézzük a kamasszal a tv-t. Ráhangolódunk az ünnepre. Mivel történelmileg épp itt járnak az anyagban mondom neki, akkor nézzünk egy kis archívat. Gyanakvónak kellett volna lennem: az elmúlt 37 évben nem nagyon adták ezt a gyöngyszemet, szemben a Kőszívű ember fiaival, vagy a Föltámadott a tengerrel, a Szirmok, virágok, koszorúkkal, amelyeket szinte minden évben megnézhetünk. Itt épp szüretelnek a legdíszesebb ünnepi ruhában, piros csizmában, ahogy kell. De amikor betoppan egy komplett néptánccsoport gyöngykalárissal, no azt nem tudom kimagyarázni. Szedi a szép lány a térdig érő növényről a szőlőt. Ekkor előpattan három zenész és körbezenélik. Én ugyan még sohase láttam szüretet, de nem így képzelem. Talán régen másképp történt. Akkor kapcsolunk el, amikor a fejkendős nénikék vígan ropni kezdik a táncot és a kamasz megjegyezi: " A mai öregek a postaládáig se tudnak kimenni." Tényleg ennyire ostobának tartanak? Kell nekem tévézni ilyenkor.

2011. március 13., vasárnap

Sok kukac kicsi almával

Amikor a hajnali félhomályban csak résnyire bírom kinyitni a szemem, a hófehér cica még nem is látszik, csak a dorombolását hallom, ahogy odafészkel a kezemhez, s az ablakon túlról féktelen csivitelés, többszólamú madárfütty hangzik fel, akkor már biztosan tudom, hogy tavasz van. Végre. Amikor Tulajdonosok lettünk,  "Mr.Darcy" nyomban összetákolt egy madáretetőt. Nem szeretném vele megsérteni, de ez a megfelelő kifejezés. Úgy tűnt valami hippimadár kolóniához költöztünk: hamar megszerették ezt a formabontó alkotmányt. Jöttek csapatostul télen, olyan csuda madarakat láttunk, hogy szakirodalmat kellett beszereznünk az azonosításukhoz! Tavasszal aztán szépen továbbálltak. Van a kertünkben egy almafa. Kukacos. Mr.D. megjegyezte, hogy mi nem almát termesztünk, hanem kukacot. Kereskedelmi mennyiségben. Most komolyan: nekem kellene megennem azokat a dögöket?! Nem lehetne, hogy egy-egy madár csak úgy passzióból nyáron is ellátogasson hozzánk lakmározni?! Erre többször is felhívom a figyelmüket télen és minden tavasszal reménykedem, hogy ezúttal így lesz.
A vadgalambokat azonban nem szeretem: beköltözésünk után szinte területi harcot vívtunk velük. Ők rendíthetetlen nyugalommal ültek a tetőn és magasról tojtak mindenre. És ne átvitt értelemben gondoljátok. Ha néhányszor sikerült elhagyni a házat madárpiszok nélkül, már kimondottan szerencsésnek tarthattuk magunkat. Nem nagyon látogattuk az udvart. A postát az ablakon át vettük be. Ám amikor Mr.D. megpróbálta a kukát kituszkolni az ablakon és beszorult: döntöttem vagy mi, vagy ők.  Egy női Rambó voltam: nem válogattam az eszközökben. Végül kiköltöztek. Nem mentek messzire: Szomszéderzsiék házán tanyáznak egész nap és bánatosan szemlélik a világot. Lehet, hogy ők fogyasztanák az almakukacot és most széles ívben beintenek nekem az üldözés miatt...Megkaptam.
És tavasszal így lehet suhanni a görkorival.

2011. március 11., péntek

A mi utcánk


Jelentem: vége a túlélőtábornak! Eljött hozzánk Gázospista (segítőkész és nagyszerű szakember) és szépen megszerelte a bojlert. Nálunk sok ember ilyen ragadványnéven szerepel: szemben velünk Tűzoltózoli lakik, mellette Rendesék (soha nem láttam még olyan elmélyült munkát, amivel ő megépítette a kocsibeállót, szép is lett, takaros) kicsit feljebb az utcában Sárgakatiék (ezt a színt mi akartuk, csak nekik előbb volt pénzük vakolásra) másik szomszédunk Szomszéderzsi és a férje. Valószínűleg többször is hallottuk már az igazi, az anyakönyvi nevüket, nem rögzült. Okozott némi derültséget, amikor a kisboltba betoppant az új postás, hogy megtudakolja XY házszámát, én természetesen mit sem tudtam az illetőről, mire a lányok kiderítették, hogy tőlünk a második házban lakik. Nincs kitéve névtábla, na. Egyébként is Buszoséknak ismerjük őket. Nem tudom mások milyen titkosszolgálati módszerekkel derítik ki ezeket a dolgokat?!  A piacon jártam, szép szalonnát láttam az egyik néninél, jeleztem, hogy több is kellene belőle, mire ő felhívta a férjét: "Szia Papa, Sárgakocsiséknak vigyél már át két darab szalonnát a füstöltből!" Az üzlet megköttetett. Apróság, hogy a sárga autónkat, amivel odaköltöztünk azóta négyszer lecseréltük. Szívmelengető volt, hogy ő megismert. Kedves emberek között élünk.
Ez egy horgolótű-tartó gyönyörűségeket alkotó barátnőnek és egy neszi nekem, tetszik ez az anyag.

2011. március 10., csütörtök

Szivárvány Harcos

Vettünk egy hajót. Na jó, nem egy egészet, csak egy részt. És szigorúan jótékony célra. Innentől idézet:" A Greenpeace sok fontos munkát végez a környezetünkért. A Greenpeace Rainbow Warrior hajója 25 évet szolgált, megakadályozta a japánok ún."tudományos célú" bálnavadászati kísérletét és tengeri olajfúrótornyok megépítését. Sok fókát, bálnát és más élőlényt mentett meg a Szivárvány Harcos. A Harcos a földrengés sújtotta Haitin is segédkezett. Egy hajó ami 949 tonnát nyom és majdnem 50 méter hosszú. Sajnos már elöregedett ezért újat kezdtek el építeni. A Greenpeace arra kéri az embereket, hogy a honlapjukon vásárolják meg jelképesen a hajó részeit. Csavaroktól kezdve az ajtókig bármit meg lehet venni. Vannak 1-2 €-s tételek és van 100-200€-s is. Több mint 400.000 tételből lehet választani. A Greenpeace a hajóba gravírozza azok nevét akik vásárolnak valamit és oklevelet is küldenek." Így lettünk hajótulajdonosok. Vagyis inkább csavartulajdonosnak mondanám magunkat. A mi nevünk valahol a konyha kilincse alatt lesz feltüntetve,esetleg a hajócsavarra gravírozzák (adomány nagysága,ugye), mindegy a nemes cél a lényeg. Egyébként is kötődünk ehhez a társasághoz: közeli hozzátartozónk egyszer megélhetési adománygyűjtő volt náluk. Mi  szívesen kérdezgettük, hogy vajon a héten mihez kell hozzáláncolnia magát védelmileg? Sajnos a munka nem vált be, de érdekes sztorikkal szórakoztatott bennünket a leány.
Forrás: Green Life

2011. március 9., szerda

A dzsungel hűlt helye

Valaha olyan helyen laktam, ahol rengeteg virág vett körül. Mondjuk bútorunk nem igen volt, szépen elfértünk. "Mr. Darcy" gyakran mondogatta, hogy lassan csak matchetével lehet hozzánk bejutni, vagy ha esetleg meghalnánk véletlenül, simán felfalná maradványainkat ez a dzsungel. Annyira szerettem! Gyönyörűséges volt. Azt hittem, ha kertes házunk lesz ismét meg tudom ezt csinálni. Na most elmondom, hogy miért nem. A kinti növényzet egyrészt borzasztóan önfejű: a katalógus-képen burjánzó bokor csak csenevész bot évekig (utána rosszindulatúan kipusztul) ami véletlenül megfogja és hatalmas virágzó bokorrá nő az első évben (és utána is minden tavasszal), arról kiderül, hogy allergiás vagy rá, esetleg valamelyik családtagod, tehát szóba nem jöhet, hogy bevidd a házba díszíteni. A gyomok azonban szédítő növekedésbe kezdenek a legkisebb esőtől és röhögve vetik rá magukat a féltett-óvott palántáidra. A futórózsa elvadul. Vagyis nem szelídül meg: ugyanis egy vadrózsát oltanak be szelídnek és úgy tűnik a természet kerekedik felül. Innentől azonban kiirthatatlan. Ráadásul akkora tüskéket növeszt, hogy bénább kölyökmacskák simán fennakadnak rajta. Nálunk ez a felnőtté avatás: ha már el tudnak osonni mellette sebesülés nélkül, kész macskák, mehetnek a dolgukra. És akkor még a kutyáról nem is szóltam, aki lázas igyekezettel ássa ki a virághagymáidat (lásd: 5. bejegyzés). Nekem nem működik a kert!! Akkor próbálkozzunk odabenn végül is az alapterület kétszerese a korábbinak, hely bőven akad. De nem. Mert a virágnak a fényforrástól (jelen esetben ablak) 2 m távolságban már semmi esélye az életben maradásra. Burjánzás meg pláne kizárt. De valami rosszindulatú, általam ismeretlen okból a radiátorokat direkt az ablak alá szerelik, ide tehát legfeljebb a sivatagi kaktuszt tehetem, ami nekem meg nincs. És ha az ablakot telepakoljuk virággal, akkor pedig csak a fény marad kívül. Megértem már a télikert jelentőségét. Talán egyszer nekem is lesz, vagy csupán egy szobám, amit ismét növényekkel oszthatok meg.

2011. március 8., kedd

Kíséret (még) virág nélkül

Ezek az ajándékkísérők a mai nőnapi virágokat fogják kísérgetni, természetesen szöveggel. Elkészítésük pofon egyszerű: vettem barna és fehér kartont, a kívánt méretre vágtam (itt most barna: 5x6cm, fehér: 4x5 cm), a fehéret lyukasztóval 2x kilyukasztottam, ide halvány rózsaszín és pöttyös masnit kötöttem (egyszerű gyorskötöző szalag) még formalyukasztóval kivágtam a fehér karton alját (hobbyboltban kapható nem túl olcsó dolog, de ha sikerült egy igazán szépet kifognod szinte végtelen a felhasználási lehetősége) most már csak fel kell ragasztani a fehéret a barnára és kész is! Ugye követhető voltam? Bármilyen más színben is jól mutat, ha azok harmonizálnak egymással. Itt most az indokolta a színválasztást, hogy fréziák mellé kerülnek (gyönyörű virágok elképesztő színárnyalatokban!) és vigyázni kellett, hogy a színek passzoljanak (az előre nem látható virágszínekkel). És a rózsaszín-csokoládé párosítás különben is a kedvencem. Remélem örülni fognak a megajándékozottak!

2011. március 6., vasárnap

Lükék

Ha már tavasz lenne, elővenném ezeket a dilis jószágokat, mert mindig jókedvem támad a látványuktól. Az a szemmel látható fontoskodás, a mindenen átgázoló igyekezet! Szerencséjük, hogy jóindulatúak, egyébként a falra másznék ennyi ügyetlenség láttán. Így azonban megnevettet. Egy méregdrága katalógusban láttam ilyen figurákat  (ezer évnyi gályarobot árán se jutnék a közelükbe!) és szépen megcsináltam levegőn száradó gyurmából, ragasztópisztoly segítségével rögzítettem az alkatrészeket, akryl festékkel befestettem őket. Azóta minden tavasszal itt csámpáznak az asztalunkon.  A tornacsukás kamasznak legközelebb lecserélem a lábbelijét magas szárúra, már csak a divat miatt is.
Tavasszal egyébként nálunk mindig tobzódnak a színek, formák. Talán a tél visszafogott színvilága miatt már úgy vágyunk a tarkaságra, hogy a tavaszi dekorációnak semmi sem szab határt: minden jöhet, ami színes, sőt harsogóan színes. Pokolba a komplementerekkel, bármit hajlandóak vagyunk befogadni. Persze néhány hét után az élet visszatér a rendes kerékvágásba, jelen esetben a szépen megkomponált, harmonikus dísz az asztal közepére. Már alig várom ezeket a vidám napokat!

2011. március 3., csütörtök

Korona


A kamasz királylány lesz. Nem, nem a pályaválasztásáról beszélek, csupán beköszöntött a farsang. Megmagyarázhatatlan számomra hogyan (ki?) vette rá erre, amikor nemrég még mély megvetéssel nyilatkozott a maskarákról, beöltözésről egyaránt, mindegy ne tévelyegjünk a kamaszlogika útveszőiben. Támogatom. Szerencsére adott egy koszorúslány ruha, sudár alkat, megfelelő frizura kivitelezhető... hoppá, akadt egy kis probléma: alacsony származásúak lévén egyetlen egy korona nincs a gardróbban! Gondoltam felesleges rokonainkat királyi ékszer kunyerálással zaklatni, gyaníthatóan nekik sincs. Akkor itt kézműveskedés lesz. Dekordrótot választottam e célra és gyöngyfűző drótot, arany színben. Ha már hamisítunk ugye, legalább értékeset! Lerajzoltam a készítés menetét. Íme:
 A fénykép a szokásos béna, ezért leírom ide jól olvashatóan. 
1. én kimondottan pici koronát akartam, amit a feltűzött hajra lehet erősíteni ezért 26 cm-es darabokat      vágtam dekordrótból (ez azért jó, mert különböző színekben kapható, de rendes drótból is elkészíthető, csak azt le kell festeni akryl festékkel, ami két rétegben kitűnően fed) ezeket közepüknél félbehajtottam
2. szív alakot hajtottam, majd a középső részét megcsavartam, ebből 5 db kellett
3. gyöngyfűző dróttal egymáshoz rögzítettem a szív legszélesebb pontjainál (nem baj, ha mozog, hiszen még alakítunk rajta a későbbiekben)
4. a kívánt méretnek megfelelő kört alkottam drótból (lemértem a szív-lánc hosszát + 2cm, amit u alakban meghajtottam, összeszorítottam, ezzel bezárva a kört)
5. a szív-láncot vékony dróttal a körre erősítettem
6. a gyöngy-drótra aranyszínű gyöngyöket fűztem kb. fél cm távolságban úgy, hogy mindig visszakanyarodtam a dróttal, így a szemek a helyükön maradtak
7. ezt a sort többször átfűztem a korona alapján és a szívek közepén lévő megcsavart részeken.
8. a szívek felső részét kicsit kihajlítottam, hogy szebb íve legyen a koronának. Kész.



2011. március 1., kedd

A zene az kell

A hegedűtokok többes ikrek, ergo: megkülönböztethetetlenek egymástól (kivéve, ha a gyerek kezében van, bár én már láttam olyan szórakozott apukát, aki egy másik gyereket ragadott kézen hazafuvarozás céljából, hiába no: sietni kellett). Nagyon büszkék vagyunk a kamaszra, hogy 7 éve kitartóan hegedül (a mi bármilyen segítségünk nélkül) és hálásak azoknak a kitűnő zenepedagógusoknak, akik eddig segítették, oktatták, jobb emberré tették őt. Végtelen türelmük és szeretetük juttatta idáig kislányunkat: mindene a zene, gyönyörűen hegedül, hosszútávú, értékes barátságok születtek a zenélés kapcsán. Köszönet érte.
A hegedűtokot azonban meg kell különböztetni, hiszen sűrűn előfordul, hogy óraközi szünetekben a tanárnő termében maradhat a hangszer.(Ez megint egy kis odafigyelés a pedagógus részéről, jólesik.) Megesett néha, hogy elkeveredtek a hangszerek, másikat vittünk haza. És nem lakunk közel. Fogtam tehát 3 db filc szívet, különböző méretűt (a harmadik is fekete, azért nem látszik jól), összevarrtam, kitömtem, kihímeztem. Ilyen lett.