Amikor a hajnali félhomályban csak résnyire bírom kinyitni a szemem, a hófehér cica még nem is látszik, csak a dorombolását hallom, ahogy odafészkel a kezemhez, s az ablakon túlról féktelen csivitelés, többszólamú madárfütty hangzik fel, akkor már biztosan tudom, hogy tavasz van. Végre. Amikor Tulajdonosok lettünk, "Mr.Darcy" nyomban összetákolt egy madáretetőt. Nem szeretném vele megsérteni, de ez a megfelelő kifejezés. Úgy tűnt valami hippimadár kolóniához költöztünk: hamar megszerették ezt a formabontó alkotmányt. Jöttek csapatostul télen, olyan csuda madarakat láttunk, hogy szakirodalmat kellett beszereznünk az azonosításukhoz! Tavasszal aztán szépen továbbálltak. Van a kertünkben egy almafa. Kukacos. Mr.D. megjegyezte, hogy mi nem almát termesztünk, hanem kukacot. Kereskedelmi mennyiségben. Most komolyan: nekem kellene megennem azokat a dögöket?! Nem lehetne, hogy egy-egy madár csak úgy passzióból nyáron is ellátogasson hozzánk lakmározni?! Erre többször is felhívom a figyelmüket télen és minden tavasszal reménykedem, hogy ezúttal így lesz.
A vadgalambokat azonban nem szeretem: beköltözésünk után szinte területi harcot vívtunk velük. Ők rendíthetetlen nyugalommal ültek a tetőn és magasról tojtak mindenre. És ne átvitt értelemben gondoljátok. Ha néhányszor sikerült elhagyni a házat madárpiszok nélkül, már kimondottan szerencsésnek tarthattuk magunkat. Nem nagyon látogattuk az udvart. A postát az ablakon át vettük be. Ám amikor Mr.D. megpróbálta a kukát kituszkolni az ablakon és beszorult: döntöttem vagy mi, vagy ők. Egy női Rambó voltam: nem válogattam az eszközökben. Végül kiköltöztek. Nem mentek messzire: Szomszéderzsiék házán tanyáznak egész nap és bánatosan szemlélik a világot. Lehet, hogy ők fogyasztanák az almakukacot és most széles ívben beintenek nekem az üldözés miatt...Megkaptam.
 |
| És tavasszal így lehet suhanni a görkorival. |
2 megjegyzés:
Drága Dóri! Nagyon szeretem olvasni a blogodat!:)
Megtisztelsz vele.
Megjegyzés küldése