Áll a pasi a boltban. Nem egy csillogó-villogó üzlet, egy amolyan aprócska, ügyet-se-vessetek-rám boltocska a sarokban. Szóval ott áll. Már eleve bírja rokonszenvemet azért, mert ugyanazt a reggeli rádióműsort hallgatja és szemmel láthatóan élvezi, mint én. Azután meg mosolyog. Korán reggel. És néha egészen délig. (Talán még tovább is, erre vonatkozóan nincs információm.) Sőt: humora van. Egy-egy beszólása mosolyt csal a gyűröttre aludt, iparkodó, válogató háziasszony-arcokra. Ez jó. Sose fogom megszokni a multik személytelenségét, amikor percekig loholsz a "Segíthetek? Viola"- nyomában, hogy megtudd: az a lila ketyere nincs-e véletlenül halványzöldben, mire utoléred és leráz azzal, hogy a polcon keresd, ha nincs: nincs. Vagy lerohansz a meghirdetett akcióra, amiről nem is hallottak, de szemmel láthatóan rajtad kívül ez a kutyát nem érdekli. No itt nem így van, ha valami elfogyott, kínál mást, javasol, tanácsol, segít. Lehetne ezt a modort klónozni? És széthajigálni az utamba eső üzletekbe?
 |
| Ilyen hetünk volt. |
 |
| És ezek a terveim a következőre. |
4 megjegyzés:
csak nem beteg lett vki? - mondd, hogy csak vitamin - bár a címkéje elég bizar hozzá. a magok nálunk is sorakoznak, lesz mit csinálni...
Én is bízom abban, hogy nem betegség, csak tavaszi fáradság elleni szerek.
puszi
Szia!
Igen, nekem is ez a bajom a multikkal, pontosan ez. Nem is megyek be nagyon, inkább munkamegosztásban vagyunk a férjemmel, aki viszont szereti, h legalább bevásárlás közben nem szólítják meg (néha) és én vagyok az, aki bemegyek a megszokott szappanboltba Vác főterén és megnézegetem, hagyom, h ajánljon újat és szaglásztathat, vagy a méteráruba, ahol mindig van egy-két új szabásminta, vagy a butikba, ahol kikeresik azt a nadrágot nekem, ami pontosan az én (fenekemre) csípőmre és derekamra passzol. Ha kell, egy órát állítanak az öltözőfülkében, de ha én bementem egy fekete naciért, az tutti, h anélkül ki nem megyek... és persze mindig találnak nekem egy-egy extrém akciózott blézert is mellé... Na ez a nem mindegy...
Hja... az Auchanban is felhajtják a nadrágot... na bumm...
Sajnos tényleg betegség volt,de túl vagyunk rajta.Mondjuk most vehetek új nadrágot neki, mert kifogyta. Hogy ez miért nem velem történik??? Köszönöm az aggódást, kedvesek vagytok!
Megjegyzés küldése