2012. július 23., hétfő

Így kezdődött:

"csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret, azt mondja: átmeneti, az, hogy ő itt tengeti, mert, hogy angyalként érkezett, de valahol rosszul fékezett, s van nála egy igazolvány, hogy csak külsőre néz úgy ki, mint egy lány..." - Presser jellegzetes karcos hangja szólt, mialatt bevonultak, a szöveg csak bónusz volt, egy apró bók a menyasszonynak, én értékeltem. A CSK egyik lelkes tagja nyújtotta kezét egy derék tanárembernek (ők olyan szépen beszéltek a párjukról mindig, tudtuk: csak idő kérdése). Elegáns, fehér-fekete-lila esküvő volt szenvedélyes csókkal és könnyes meghatottsággal. A fiatalok ragyogtak a boldogságtól, öröm volt látni. Ez az angyal-dolog ragadós lehet, mert az jutott róluk rögtön eszembe, hogy "a szerelmesek félszárnyú angyalok, csak úgy tudnak repülni, ha összekapaszkodnak". Nektek már minden megvan hozzá: repüljetek hát!

2012. július 20., péntek

Hit

 Esténként nálunk gyönyörű, fájdalmas hangon sír a hegedű.
 "Mr. Darcy" vigasztal:
  - Legyen hited!
Sic erat in fatis.

2012. július 18., szerda

Bőrönd


Nézegetem a Vaterát. Fura hirdetés:
" Gurulós bőrönd-csak Békés megyeieknek!" 
Megszólal "Mr. Darcy":
 - Lehet, hogy egyszerűen csak át akarja lökni...

2012. július 17., kedd

Megint itt

Eléggé elmaradtam ( nyár,lustaság... ) pedig voltak történések szép számmal. Volt például CSK. (A beavatatlanok számára: csajklub.) Mivel a múltkori olyan jól sikerült, ezúttal is a Maros-partra szerveztük. Elhatároztuk, hogy még a városban találkozunk, onnan együtt megyünk a strandra. (A mi városunk az egyetlen, ahol a fürdő és a strand két homlokegyenest ellenkező helyet jelent és még véletlenül sem keverik össze.) Ilyenkor nyáron virágözönnel, díszburkolattal, kisebb-nagyobb szökőkutakkal valami gyönyörű a városunk! Öröm végigbicajozni a tereken, utcákon még ha egyébként 40 fok körüli is a hőmérséklet. Egy árnyas ligetben vártuk egymást, majd elindultunk és végigbeszéltük, nevettük az utat. Útközben sikerült Kedvesmosolyút lebeszélni egy kidőlt KRESZ-tábla illetéktelen felhasználásáról (esküszöm, tisztára Jekyll és Hyde! mosolyogva tekert mellettünk, egyszer csak megpillantotta a táblát, szemében kis tüzek gyúltak, lepattant a bicajról és lelkes "Lányok, ezt vigyük el! Horgoljuk körbe! Erre szükségünk van!" kiáltásokkal szaladt a kiszemelt áldozata felé - alig bírtuk onnan (táblátlanul!) elrángatni.). Terveztünk ugyanis gerillakötést, valami ilyesmit . Sajnos erre a nagy meleg miatt nem került sor, de a terv nincs elvetve. Volt viszont ajándékozás, fagyi, süti


 jéghideg ásványvíz, megnézhettük Timi Évi menyasszonyi ruháját, húúú, de szép!
Megint eltöltöttünk egy remek délutánt önfeledten, barátokkal, nagyszerű dolog a barátság, nem tudom mondtam-e már?


2012. július 8., vasárnap

Kész

 Azt mondja:
  - Tudod, hogy mindjárt vége?
Nézek rá.
  - Már csak három hét és kész leszek.
Ha semmi mást nem adtunk neki csak ezt - már megérte. Az önbizalma tökéletes.
                                                     Ő tökéletes.

2012. július 4., szerda

A gyermek

 Azt mondta a tanár, hogy a Kind azért das, mert ha megpillantjuk a babakocsiban Berlin utcáin a téli 30 fokos hidegben, nem tudjuk eldönteni, hogy fiú vagy lány. Csak akkor tudnánk biztosan, ha felhajtanánk a takaróját, de ezt, a mínusz harminc fokos hidegben nem tehetjük, ez egyértelmű.
Hát nem jó fej?

2012. július 3., kedd

Duna : Száz év fotográfia

 Megfakult képeket silabizálnak ősz hajú nénikék:
  - Ez itt édesanyám, édesapám... egy ónokocska ez, a sógoré...
  - Amikor édesapám ment katonának és kívánta nagyon a családot... a család minden tagja szépen felöltözködött és kiült a ház elejibe és a fényképész csinált olyan fekete búrát és levette a családot.
  - Az édesapám ott maradt a grófnál, mint asztal-inas, mint belsőember, olyan komornyik-féle.
Régi fényképek merev tartású, bajuszos urakkal, fejkendős asszonyokkal.
  - Ezeket üsmerjük... fordítja a képet: Terézkének szeretettel...
Az utcáról kürtszó hallatszik, a néni felrebben az emlékeiből:
  - Valamit árulnak ott.
Majd újra a képek:
  - Ez itt Kondra-bácsi, a férjem. Az esküvőm napján. Olyan szép nap volt, este künn táncoltak...
A ruhám? Az megvan még, adják rám, amikor meghalok - vigyem a földbe. Van kép rólam is...hol tud lenni? Ilyen az öreg - nevet - elfelejti.
Megint egy kép a múlt elsárgult pillanatával.
  - Olyan szép karja volt, nem látszott rajta a dolog - mereng a fénykép fölött.
  - Nem találom. Ilyen az öreg - sír.

Komolyan, annyira jó volt nézni, hallgatni őket. És különben is: imádom a régi képeket.