A dzsungel hűlt helye

Valaha olyan helyen laktam, ahol rengeteg virág vett körül. Mondjuk bútorunk nem igen volt, szépen elfértünk. "Mr. Darcy" gyakran mondogatta, hogy lassan csak matchetével lehet hozzánk bejutni, vagy ha esetleg meghalnánk véletlenül, simán felfalná maradványainkat ez a dzsungel. Annyira szerettem! Gyönyörűséges volt. Azt hittem, ha kertes házunk lesz ismét meg tudom ezt csinálni. Na most elmondom, hogy miért nem. A kinti növényzet egyrészt borzasztóan önfejű: a katalógus-képen burjánzó bokor csak csenevész bot évekig (utána rosszindulatúan kipusztul) ami véletlenül megfogja és hatalmas virágzó bokorrá nő az első évben (és utána is minden tavasszal), arról kiderül, hogy allergiás vagy rá, esetleg valamelyik családtagod, tehát szóba nem jöhet, hogy bevidd a házba díszíteni. A gyomok azonban szédítő növekedésbe kezdenek a legkisebb esőtől és röhögve vetik rá magukat a féltett-óvott palántáidra. A futórózsa elvadul. Vagyis nem szelídül meg: ugyanis egy vadrózsát oltanak be szelídnek és úgy tűnik a természet kerekedik felül. Innentől azonban kiirthatatlan. Ráadásul akkora tüskéket növeszt, hogy bénább kölyökmacskák simán fennakadnak rajta. Nálunk ez a felnőtté avatás: ha már el tudnak osonni mellette sebesülés nélkül, kész macskák, mehetnek a dolgukra. És akkor még a kutyáról nem is szóltam, aki lázas igyekezettel ássa ki a virághagymáidat (lásd: 5. bejegyzés). Nekem nem működik a kert!! Akkor próbálkozzunk odabenn végül is az alapterület kétszerese a korábbinak, hely bőven akad. De nem. Mert a virágnak a fényforrástól (jelen esetben ablak) 2 m távolságban már semmi esélye az életben maradásra. Burjánzás meg pláne kizárt. De valami rosszindulatú, általam ismeretlen okból a radiátorokat direkt az ablak alá szerelik, ide tehát legfeljebb a sivatagi kaktuszt tehetem, ami nekem meg nincs. És ha az ablakot telepakoljuk virággal, akkor pedig csak a fény marad kívül. Megértem már a télikert jelentőségét. Talán egyszer nekem is lesz, vagy csupán egy szobám, amit ismét növényekkel oszthatok meg.