2014. június 27., péntek

A drága kis családom


Nézzük ezt a Gyanú meg titkok meg árnyakat. A párbeszéd:
  - Anyám megőrült - mondja a fiú.
  - Ne beszélj így róla, mégiscsak az anyád - így az apa.
Ez nálunk így hangzana:
  - Anyám megőrült - mondja a gyermek.
  - Jééé, neked is feltűnt?!

2014. június 22., vasárnap

Bocs, csajok...


Szóltam "Mr. Darcynak", hogy nyisson már egy sört és üljön le meccset nézni, mert mégiscsak pasiból van és így szokás, ennek ellenére én néztem meg vasárnap reggel az összefoglalóban Messi gólját, hát nagyon ott volt. Ilyenkor ráeszmélek, hogy milyen jó dolog a sport, ha olyanok űzik, akik értenek is hozzá.

2014. június 20., péntek

Zsebtücsök

 Ahogy rád kiállt:
  - Nem! Én! - azzal a hangsúllyal, abból a legádázabb apagyilkos is tökéletesen levenné, hogy azt a valamit csakis és kizárólagosan Zsófia-kishercegnő végezheti el a saját, tökéletes kezecskéjével.
 Hamar tanulunk.

2014. június 19., csütörtök

Még ez is...

Fotó: Google képkereső
   - Mondta az asszony, hogy barátnők vagytok - állított be "Mr. Darcy" a kedves kis doktornőhöz akivel olyannyira nem vagyunk barátnők, hogy szigorúan magázódunk és jó, ha ötször beszéltünk egymással életünkben. Viszont az asszisztense a barátnőm unokahúga, ezt meséltem el neki korábban és hogy viselkedjen, mert úgyis visszahallok mindent.
  - Vagyis befúj ?
  - Mindenképp.
Erre most ez. Soha többet nem mehetek oda.
De van jó is: Tűzoltózoliéknak új kocsijuk lett, nekünk meg új lépcsőnk. Mondtam is Kőművesjocinak, hogy ez a házunk egyik legszebb része, mi meg itt dugdossuk hátul. De Mr.D. megnyugtatott:
  - Ha eladjuk a házat, visszük magunkkal.

2014. június 16., hétfő

Probléma


  - Kérsz egy TicTacot? - kérdeztem.
  - Igen.
Én ki is ráztam a dobozkából két világost és két sötétet (epres fajta). Mert az ember egy TicTacot kérdez, de nyilvánvalóan kettőt vesz be. Ő odanyúlt és elvett egyet.
  - Nem vennél még egyet? - kérdeztem.
  - Nem - felelte pimaszul.
  - Jó - mondtam és bekaptam a három cukorkát. Mire ő:
  - Töri a szádat, mi?
  - Nem gond, megoldom - én, nagyvonalúan - majd gyorsan elrágok egyet.
  - De nem mindegy melyiket - ő, kötözködve.
Elgondolkoztam.
  - Valójában mindegy - mondtam kis szünet után - mert ha egy sötétet rágok el, akkor marad egy sötét és egy világos, ahogy kell, ha meg egy világosat, akkor marad két sötét, ami ugye egy pár...
Tudom, irigylitek a gondjaimat.

2014. június 4., szerda

Kóbor áram ellen

Volt egy ballagó fiúcska is.
Más. Mondta a kedves doktornő, hogy egy kicsit várni kell, mert a műszer felmelegedett a kocsiban és így nem fog működni. Addig is tett egy gumilapot a hasamra, ami vezetékkel volt valamihez odakötve.
  - Ez mi?! - némi aggodalommal, én.
  - A kóbor áramok ellen. Mégis csak elektromos berendezéssel dolgozunk, ugye - ő, mosolyogva.
Vártunk. És vártunk. Még mindig vártunk. Lassan elfogytak a betegek. Ő mondta, hogy talán be kellene tennie a hűtőbe. Én mondtam, hogy esetleg fogjunk egy pingvint és ültessük rá. (Jó, eléggé be voltam tojva...) Ő erre a homlokára csapott: jégakku! És telepakolta a gépet alul-felül jégakkuval. Ezek lassan csöpögni kezdtek. A gépre. Nem voltam túl boldog, amikor elkezdte a kezelést..

2014. június 3., kedd

Temesvár

Megint voltunk itt . A nap a megszokott koreográfia szerint kezdődött: én egy órán át babráltam a haját, utána rettenetesen összevesztünk az eredmény miatt és mindketten kiborultunk. Elég hangosan soroltuk a sérelmeinket... Szokás szerint ekkor csatlakozott be "Mr. Darcy", hogy abba lehet hagyni a hisztit/sírást és igyekezzünk, mert elkésünk.
Mivel esküvő készülődik a családban, megígértem a rokonoknak, hogy szétnézünk menyasszonyiruha-ügyben, mert világosan emlékeztem, hogy tavaly, mikor az "A" helyszínről átrohantunk a "B" helyszínre én láttam egy olyan boltot. Bemegyünk, van rá időnk.
Odaértünk. Tényleg csak néhány dolog változott tavaly óta: 1. felújítás miatt totálisan szétverték a városnak azt a részét, ahová mi igyekeztünk 2. nincs "A" és "B" helyszín, mert felújítás miatt, ugye... 3. azon a hídon, ahol át kell menni a bolthoz, most nem lehet közlekedni, mert... Megkérdeztem tehát a magyarul jó beszélő portás bácsit, hogy nem tud-e esetleg egy másik menyasszonyiruha-boltot. Ő odahívott egy fiatalembert, tolmácsolta a kérdésemet, az jó alaposan végigmért, majd a térdét csapkodva hatalmas röhögésbe kezdett... nem kellett hozzá tolmács. Ekkor határoztuk el, hogy valahogy csak átverekedjük magunkat az építkezésen. Ennek következtében gyalogoltunk vagy négy kilométert törmelékeken, saras pocsolyákon át, találtunk is egy sörfesztivált, körbejártuk az egyetemi épülettömböt, megnéztük a meseszép könyvtárt kívülről, végül visszatértünk a kiindulási helyre, mialatt csak kétszer tévedtünk el. Nem lett menyasszonyi ruha, lett viszont fejenként két vízhólyag. Tehát ebben a részben is tartottuk a koreográfiát.
Szereplés után behajtogattam a fájós lábamat a kocsiba, Mr.D. vidáman énekelte a Fürge rókalábakat, én megígértem neki, hogy amint talpra tudok állni feltétlenül megrúgom, ő meg csak röhögött.

2014. június 2., hétfő

Tanulói kérdőív

A Kamasz sulijában kompetencai-mérés volt. Utána kötelezően ki kell tölteni a kérdőívet. Ezt az én drágáim ilyen szépen megoldották közösen:

Mondtam már, hogy lököttek?

2014. június 1., vasárnap

"Tüzesek, mint a grill"

 Városunkban, ami az óriásplakátok szlogenje szerint "nem csak hagyma", viszont a művelődési házunk - Hagymaház, a fürdőnk - Hagymatikum, ahol nem csak szobra van a hagymának, de fesztiválja is, sőt most már grillfesztiválja is. Itt jártunk tegnap. Ez egy jó hangulatú, modern piknik, annak kényelmetlensége nélkül, értsd: nem kell kockás pléden kucorogva hangyák között szendvicset majszolni, hanem igen jó kemencékben és grillezőkön lehet sütögetni, majd szépen megterített asztaloknál elkölteni az ebédet a szabadban. Nagyon jó szokott lenni a hangulat és ugyan valamilyen szinten verseny is (be lehet küldeni zsűrizésre az elkészült ételeket), de nem ritka, hogy a szomszédok átugranak egy kis borsért, egy nyújtófáért, vagy egy nagy késért és mindenki igyekszik segíteni. Vidám és barátságos az egész rendezvény és hál' Istennek egyre népszerűbb! Sokan csak kisétálnak, bámészkodnak, élvezik a zenét, (mi, mondjuk a csendet is...) a családtagok pedig beesnek ebéd tájékán. Kibővült csapatunk most piknik-kosarat állított össze, ezt küldtük a zsűri elé. Íme a tartalma: - Szilvalekváros-töpörtős csiga kemencében sütve - Erdő illata szendvics: bükkfán füstölt (igazából tölgyfán, de a megbeszélésen félreértődött) lisztből készült sokmagvas bagett, szarvasgombás-vörösboros pácban érlelt grillezett szűzpecsenye szarvasgombás sajttal, illatos gombákkal, grillezett paprikával, friss salátával, lilahagyma lekvárral - Gyümölcsös lepény kemencében - Levendulás limonádéval. Szerintem ízlett.
 Azután mi is megebédeltünk, Marcsi elég sok interjút adott, fényképezték is rendesen, ilyenkor mi vettük át a posztját (nem, annál a szénné égett tepsinél nem én voltam az ügyeletes), kijöttek a családtagjaink, jöttek barátok, Sziszi is, megvolt a napi cukiság: Jutka kis unokája, aki az óriási lárma közepette olyan édesen mosolygott fogatlanul mindenkire, mintha csak otthon lenne. Ilyenkor rendszerint megjelenik a Hagymanó, promotálni a Hagymatikumot, most se volt másként. És az még rendben van, hogy a figura előtt álló tetőtől talpig lánynak látszó fiatal léggömböket osztogatott a gyerekeknek, de miután elfogytak, kedvesen odafordult egy hároméveshez, hogy "akarsz kezet fogni Hagymanóval?", mire a kicsi végigmérte a cirka 180x150 centi plüsst és rémülten elszaladt. Ijedtében a léggömböt is elengedte.
Ez volt tegnap, jó volt.