Biciklivel

 Tekert velem szemben a kerékpárúton egy pasas. Egyik keze gipszben volt felkötve, a másikkal telefonált és cigizett egyszerre. Nagyon remélem, hogy kiöregedett artista volt...

Gasztro

 Barátnőm alig  titkolt büszkeséggel mutatta legújabb kincsét: a tonkababot. ("Szinte lehetetlen beszerezni!")
  - Csokis süteményekbe reszelj kicsit belőle - isteni lesz! - lelkesedett és már csomagolta volna.
  - Köszönöm, nem kérek - így én.
  - Miért?!
Hogyisne, majd rászokunk, aztán fejvesztve keresgélhetem azt az egyetlen helyet, ahol kapok!

Zokni

 Barátnőmtől vettem néhány pár akciós zoknit "Mr. Darcynak". Elég olcsón. Ő magyarázólag hozzátette:
  - Lehet, hogy némelyiken lesz egy kisebb minta, de simán eltakarja majd a cipő.
Köszönettel hazaszállítottam. Mr. D. meglehetősen örült a lábravalók ily módon való megszaporodásának, én továbbadtam az apró mintára való figyelmeztetést, ő nagyvonalúan legyintett rá. Azonban reggel, amikor felvette az első pár zoknit, igencsak meglepődött. Míg az én zoknimon egy másfélszer másfél centis kutyus díszelgett, addig az övén egy hatalmas piros, kábé hétszer hat centiméteres strucc!
  - Apró minta, mi?!

Fotó innen: Google képkereső

Túl nagy

 Jó az, hogy oda tudom tartani a karom a cicának, ha túl nagy a távolság, vagy csak fél az ugrástól a kis lüke. Remélem valakinek ugyanígy ki lesz tárva a karja, ha majd nekem kell ugranom.

Tibi és Robi, a biciklimester

 Szervizelés céljából felkerestem BiciklisTibit, aki évente átvizsgálja, lezsírozza, felújítja hűséges piros útitársamat. Az más, hogy egy banánköztársaság államadósságának jelentős részét fedezné az összeg, amit nála hagyok, de nincs mit tenni: szakember, ráadásul nagyon jó. Most is beadtam sárosan, kattogósan, néhol külsérelmi nyomokkal (cica, a drága, az ülésemet tanult meg karmolászni, így eső után kimondottan vizeslavór-érzés volt biciklizni, leszállni, értelemszerűen, szigorúan csak otthon) és visszakaptam  ragyogóan tisztán, sérülésmentesen. A  szakember megnyugtatott: évekig nem lesz baj vele, elvégre nem használom sokat.
  - Dehogynem, sokat használom - így én önérzetesen. Elvégre naponta kettő-hatszor is megteszem a főtérre vezető távot, ami óvatos becslések szerint is van vagy három kilométer(!). Erre ő megkérdezte:
  - Talán jársz túrázni?
Kértem, hogy nézzen rám, mire barátságosan elmosolyodott és udvariasan ennyit mondott:
  - Ami egyiknek sok, az másnak kevés.
Maradtunk annyiban: keveset használom.

Smeagol

 A cicánk nagyon okos. Ha éhes, odaül a tálja mellé és ha valaki arra jár, akkor finoman figyelmezteti, hogy a tálka üres. Ezt a magatartást mi egy maréknyi cicatáppal jutalmazzuk. Nem így "Mr. Darcy"! Amikor a cica félénken nyávog egyet és szemrehányóan nézi az üres tálat, akkor Mr.D. a Gyűrűk urából jól ismert hangon feljajdul:
 - Szegény, szegény Smeagorka (milliószor elmondtuk neki, hogy SmeagoLnak hívják azt a szereplőt!!), hát téged senki sem szeret! Gazda nem ad neked enni, gazda csak a virtuális macskákkal játszik (így a litánia, amikor a Kamasz épp gépezik), gazda csak alszik (ha éppen alszik), gazda elárult és így tovább soha ki nem fogyó ötletekkel. A macska tutira hülyének nézi.

Autóbusz

 Tegnap buszoztunk. Mindig örömmel olvasgatom a különböző feliratokat pl. "A szemeteskuka használata díjmentes" meg "A lábad helye"- körberajzolt talpnyom a padlón. De a klasszikusról se feledkezzünk meg (Dumaszínházas idézet) :
"Vészhelyzet esetén kérjük egy finomat az üvegre koppintani!"
alatta tollal: " ha nem törik be - egy nagyobbat is odab*szhatunk."

Ó, azok a kamaszévek!