2012. május 19., szombat

Egy-tál-étel

 Olyan szerencsés voltam, hogy "Mr. Darcy" ismét elvitt magával egy üzleti útjára: szép, napsütéses idő, nem túl meleg, gyönyörű tájakon autóztunk, lehet irigykedni! És a nap végén meghívott egy kínai ebédre.
Szépen felújították a helyet, mondjuk én egy repedt hokedlin is megettem volna azt a finom ételt, amit itt rendszerint kapni szoktunk, de azért mégis. A kis kínai lányka széles mosollyal fogadott (esküszöm a rokonaim nem örülnek ennyire, ha meglátnak), lepantomimeztük, hogy miből kérek, ő szépen szedegette és mosolyogva hozzátette:
  - Picit cipősz, nem baj!
Nem hát, legyintettem nagyvonalúan, bár inkább gyanakodnom kellett volna...
És tényleg: az első falat picit cip, izé csípős volt. Az első csepp a homlokomról úgy az ötödik falat után gördült le, a tizedik után pedig már elfelejthettük a kaját, olyan önfeledt sírdogálásba kezdtem, aminek a monotóniáját csak néha szakította meg egy-egy orrfújás, miközben szabad kezemmel viharosan legyezgettem magamat, Mr.D. meg is jegyezte, hogy többen elég csúnya pillantásokkal méregetik, amiért így megríkat, amit én a helyzetemből adódóan, ugye, nem láthattam. De mondtam neki, hogy hanyagoljuk az ő problémáit, mikor én itt pillanatnyilag az életemért küzdök. Negyed óra múlva feladtam és egy laza mozdulattal beleborítottam az egészet a használt edényesbe, bár a parkolóig még könnyeztem kicsit. Hiába, no: sajnáltam azt a jó kaját.

6 megjegyzés:

Patrícia írta...

:))))) Vagy nem bírod a csípőset, vagy megborult a chilis edény, mert az ha jól látom szecsuáni csirke, az meg közepesen csípős:) Igaz,én nagyon szeretem a csípőset:)

Limara írta...

Jót nevettem, már bocs:) Én a múltkor gyanútlanul ráharaptam egy kis aljas mini csilire, hát a pokol tüze kutyafüle volt....
Nézd a jó oldalát, méregtelenítetted, fertőtlenítetted a szervezetedet! :)))

Újságíró Világvégén írta...

a szemnek is jót tesz időnként a megtisztulás:) a héten szezámmagos csirkéét vettem én is a kedvenc helyünkön, de annyira csípős volt, meg ecetes, hogy majd belehaltam. A lányom meg vígan lapátolta... nem vagyunk egyformák.. (de legalább nem kellett kidobni:))

Agi írta...

Meg kell oszinten mondanom, hogy imadom az irasaidat!! Minden reggel az elso, hogy megnezzem van-e uj posztod, jol esik nevetve kezdeni a napot! Nalunk ( Utah allamban) is van egy ilyen kinais a sarkon, szerintem ott is a ugyenez a lany dolgozhat : ) mert o is mindig megkerdezi, hogy nem baj ha picit csipos, aztan otthon benyomom a porralotot a szamba. Koszi az irasaidat!

Medora írta...

Patrícia, tényleg valami csili-baleset lehetett, mert máskor ugyanez irtó finom.
Limara,a méregtelenítés meg ránk fér, nemdebár?
Újságíró, éééén is bírom az erőset, de ez pokoli volt!
Ági, köszönöm a kedves szavaidat, ha valamiért szomorú leszek (ugyan hogy fordulhatna elő velem?!), majd mindig jövök elolvasni!

Vera írta...

Én is szeretem olvasni az írásaidat... Ezen is jót somolyogtam már amikor megírtad...
Szép csípő mentes hetet kívánok!