2012. június 26., kedd

Gaudeamus igitur...

 Szóval, megvolt: elballagott a lányka. Platformos cipő ide, pocséksál oda, összességében gyönyörű volt a nap. (Csak remélni tudom, hogy valami perverz kie örömet okozott az osztályfőnöknek, hogy utoljára még jól lerontotta a jegyeit, de mint tudjuk, ez már mit sem számít.) Egy Wass Albert idézettel foglalnám össze az elmúlt négy évet: " Én nem felejtem el és Isten is tud róla." Rábíznám...
Gyönyörű volt a kiscsaj, önfeledten kacagott, bájosan beszélgetett a vendégekkel, finom volt az étel, egy hangulatos park közepén van a vendéglő, hatalmas fák között, ebéd után sétálni lehetett a tó partján. Szerencsére a barátnője családja is ezt a vendéglőt választotta, így ebéd után hegedültek is nekünk. Hihetetlen szépen, sokszor összemosolyogva húzták, mit mondjak, sírtam. Láttam rajtuk, hogy ez most komoly, életük első szerelme a zene, örökre összeköti őket. Remélem így folytatódik ez az elkövetkező hét-nyolc évben! A rokonok tapsoltak, csillogtak a szemek a meghatottságtól, néhol a zsebkendő is előkerült. Sokáig beszélgettünk még, beesteledett, mire hazaértünk. Sok izgalommal vártuk, sokat készültünk rá, de megérte, ezt a csodás napot nem fogjuk elfelejteni egyhamar.



6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ezt én is megkönnyeztem :) Grat. a lánykának!

Medora írta...

Köszönjük szépen!

Újságíró Világvégén írta...

Gratula neki :)

Jutka írta...

További sok sikert a lánykádnak! (az életben és tanulásban)
Anyuka pedig szép csokrokat kötött:)

Bergamott írta...

Gratulálok!

ui.: Úgy, de úgy bíztam benne, hogy a csudacipőt megmutatod, már csak a miheztartás végett, lévén lányos anya vagyok, a még hátra levő pár évet a kamaszságig szeretném felkészüléssel tölteni:)

Medora írta...

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek! A cipőről a felettébb nagy érdeklődésre való tekintettel mutatok majd képet, ígérem.