2014. március 18., kedd

Orvosnál


Fotó: Google
Mivel a keresztlányomnak egyéb vizsgálatokra kellett mennie, szívesen elvállaltam, hogy beugrom a rendelőbe a táppénzes papírjáért. Bementem, leültem. Népi megfigyelés, hogy akármikor is érkezz a rendelőbe, minimum fél órát akkor is ülnöd kell, ha látszólag senki sincs előtted. Talán, hogy rendbe jöjjön a vérnyomásod ezalatt. Sebaj, én szépen kiolvasom ilyenkor az összes szóróanyagot, begyűjtöm az infókat (egyidejűleg diagnosztizálom is magamon) a szörnyűbbnél szörnyűbb lappangó betegségeket. Jött még pár pasi, üldögéltek ők is. Egyszer csak kiszólt az asszisztensnő:
  - Kovács Angéla!*
Én nagy odafigyeléssel olvasgattam tovább. Asszisztensnő hangosabban:
  - Kovács Angéla!
A pasasok (kizárásos alapon) kezdtek nagyon felém tekintgetni, mire felugrottam:
  - Jaaa...
Odasiettem az ajtóhoz, ami mögül a kiáltást hallottam, megpróbáltam kinyitni, nem nyílt. Finoman megrángattam a gombot: semmi. Már épp a rugdosást fontolgattam, mikor is az egyik pasi felugrott és lovagiasan kinyitotta nekem a másik ajtót a gomb elfordításával, ahogy kell. Céklavörösen beslisszantam. A mögöttem felcsapó halk röhögésből sikerült kikövetkeztetnem: simán levették, hogy ez a szárcsa nem csak, hogy a saját nevét nem tudja huzamosabb ideig megjegyezni, hanem még az olyan alapvető dolgokkal sem boldogul, mint egy ajtó kinyitása. Amikor kifelé menet arról érdeklődtem a Jódoktortól, hogy vajon van-e hátsó kijárat és esetleg használhatnám-e, ő csak nézett meredten. Hiába no, nem ismer.

* A nevet a személyiségi jogok miatt természetesen megváltoztattam.
** Mr. D.: "és te ezt még meg mered írni?!"

13 megjegyzés:

kavics írta...

:-D szeretem a humorod, különösen azért, mert tudsz saját magadon nevetni!
Mert ugye másokon könnyű, de önmagunkon már nem annyira. :-)

kyOrsi írta...

olyan ismerős szituáció... :)

Balint írta...

Gondolj bele, hogy ezek a pasik otthon elmesélték a sztorit, akik szintén tovább adták, és ezzel hány meg hány ember napját vidítottad fel és színesítetted meg. Természetesen a miénket is. Mások ezért Kossuth-díjat kapnak!

Juhmeli írta...

Ó, köszi, ez pont jókor jött.:)

chanson írta...

Hihi... mennyire jellemző rám is. Tudod, jó olvasni, hogy nem vagyok egyedül... sőt még a kommentelők között is van ilyen. :-)

Vera írta...

Nem győzőm hangsúlyozni, mennyire bírom a stílusodat... Gondolom sokszor Te másképp éled meg a történteket, de nekünk adsz egy jó mosolyt...

Medora írta...

Köszönöm Nektek, hogy bátorítotok! Nagyon jól esik, hogy kommenteltek, köszönöm.

Katalin írta...

ez de aranyos volt!!:))))

Katalin írta...

és tényleg ismerős szitu, csak nem meri leírni mindenki, mert azt gondolják, elillan a tisztelet:)))

Dominika írta...

:D Nagyon jó! Mindig jókat kuncogok, ha ide jövök.

Anikó írta...

Annyira szeretek ide jönni!:-))))

Medora írta...

Megtiszteltek.

Valerie írta...

Olyan jo, hogy leirtad !! :)