2018. január 15., hétfő

Záras


Történt, hogy a Művésznőék beszorultak. Letört a kilincs a szobaajtóról. Azon nyomban felhívta a Nagyonöregfőbérlőnénit, hogy legyen kedves lakatost keresni és kiszabadítani őket. Miután kiderült, hogy Szegeden egyetlen egy lakatosmester, segéd, inas sem dolgozik péntek délután 5-6-ig, a néni saját erőből próbálta megoldani a feladatot: felkapta kulcsait és egy kedves unokaöccsel legott a helyszínre sietett. A bejárati ajtónál tétovázott kicsit: vajon az ő kulcsai nyitják-e, vagy a nővéréi, naná, hogy nem nyitották. A nővér nem volt elérhető. Megszületett a döntés: be kell törni. Azért a közbiztonságot igen jól leképezi, hogy egy belvárosi, zárt, többlakásos ingatlanba megérkezett a folyosószomszéd, egy Erasmusos diáklány és megpillantotta, amint egy vén spiné és évtizedekkel fiatalabb pasija épp felnyomja a szomszéd lakást, ő csak ennyit mondott:
  - Please... - vagyis legyenek szívesek odaengedni a saját ajtajához és szépen beslisszant. Benn sem lehetett állampolgárilag túl aktív, hiszen sem a rendőrök, sem a TEK, de még csak egy csóró lakatos sem jelentkezett a továbbiakban. Javaslat: ha valaha lakást kell feltörnötök, feltétlen vigyetek egy kötögető-horgoló nagymamát alibinek.
Miután a bejárati ajtóval végzett, az ifjú rokonnak csuklógyakorlat volt csupán a beltéri ajtó pozdorjázása és már ki is szabadultak az albérlők. Ezután megszögelte a bejárati felső részét, így, jobban megszemlélve, nem először történhetett ilyesmi, de főként a rutinja buktatta le. Majd a jövő hétre egy lakatos-asztalos kombó megjelenésének ígéretével elégedetten hazatértek. A szobaajtót pedig javasolták egy hokedlivel betámasztani...

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

-Jó napot!
-Jó napot!
-Ne haragudjon, kicsit zajongani fogok, de hamar végzek.
-Tőlem! Nincs csend óra.
-Köszönöm, csak szóltam, ne tessenek megijedni. Egy ajtót kell betörjek.
-Jó munkát!
Így a párbeszéd ezelőtt húsz évvel. Egy kliensem kért meg, hogy beragadt zárját cseréljem le, akár az ajtó betörése árán is. De nem jött velem, hanem csak mondta hova menjek.
Azóta sokat nevettem magamban az eseten. Hátha rossz ajtót török be? A szomszéd teljes bizalma hozzám, idegenhez. Meg bejelentem, hogy vigyázat, ajtót török! Micsoda naiv világ volt ezelőtt húsz évvel.
Akkor jöttem rá, hogy milyen könnyű ajtót feltörni. Csak egy megfelelő feszítővas kell hozzá, nyílik mint a rózsa, minimális rongálás árán. Ahhahha...

Medora írta...

Szerencse, hogy ilyen embert találtak anno!