Szerencsém

 van: a közelünkben lévő boltokban olyan kedves a "személyzet" (mondjuk korábban elég nagy volt a fluktuáció), hogy én egyszerűen csak "lányok"-nak hívom őket. Van a Szépszemű, a Csinos, a Gödröcskés, sokfélék, de közös tulajdonságuk, hogy udvariasak és segítőkészek (rendre megkeresik nekem azt a barna papiros mosóizét, aminek itt kellene lennie, de mégsincs itt, vagy bármi mást). Két történetet mesélnék most, ha vannak közöttetek mániás boltosundoritiszesek, ők sürgősen hagyják abba az olvasást (és kezeltessék magukat).
Messziről kiszúrom, hogy mosolyog. "Már vártalak" - kezdi olyan kishercegesen -"tudod, a múltkor visszahoztad azt a... (szent ég, rég elfelejtettem!) akkor nem tudtam másikat adni, de most jó áron találtam ezt a KETTŐT neked hoztam cserébe." Hát, köszönöm.
Az előttem lévő néni igencsak bevásárolt: két tömött cekker várta a hazaszállítást. " Megengeded?" - kérdezte a pénztároslány. "Hogyne" - feleltem (aki ennyire kedves hozzám, az gyakorlatilag a vesémet is kérheti). Ő kijött a pénztárból, felkapta a két táskát, kivitte és felerősítette a nénike bicajára. "Tudod, szemműtétje volt nemrég és nem akarom, hogy megerőltesse magát" -mondja ez a pénztárosnak álcázott angyal. Hogy is volt azzal a vese-dologgal?

Ezek szép képek, de sajnos NEM a közelünkből.