2011. december 1., csütörtök

Csengetnek?

Nem szeretem a csengőket. Beleordítanak az életembe. Én pláne ijedős vagyok. Gyakran előfordul nálunk, hogy elmélyülten teszem a dolgom, mikor betoppan "Mr. Darcy" a maga harsány módján, no akkor van halálsikoly! Mire mosolyogva biztosít, hogy ő a férj ebben  a családban, akinek felbukkanása szinte természetes a lakás bármely pontján. Szóval csengők, erőszakosak. Volt olyan, amelyik huhogott, másik rikoltozott betegesen. Vagy a random-csengő. Ismerős? Nyomod-semmi, nyomod-semmi, nyomod-szól, nyomod-semmi, nyomod-szól, nyomod, nyomod, nyomod... Egyetlen egy volt, amit szerettem: többféle dallamot játszott felváltva. Sajnos nem volt hosszú pályafutása - mint valami hülye terrorista - felgyújtotta önmagát. És vele majdnem az egész lakást.

Amikor beköltöztünk nem volt csengőnk. Én ezt teljesen rendjén valónak találtam. Egyszer azonban "Mr. Darcynak" feltűnt a csengőtlenségünk és elrohant egyet beszerezni. Egy pillantás elég volt, hogy megtagadjam az együttélést ezzel a szörnyeteggel. Ha ugyanis az eddigi gyufásdoboz-méretűek akkora lármát csaptak, EZ a kalapdobozra hajazó csakis légvédelmi sziréna lehet. Később zseniális ötletem támadt: szereljük fel a házfalon KÍVÜLRE. Aki becsenget az hallja, nyugodt lehet: itt csengetve van. Bennünket meg odabenn nem nagyon zavar. Briliáns, nem? Működött is pár napig, amikor valaki (Mr. D. szabotázst emlegetett...) ellopta a nyomógombot. (Nem megmondtam, hogy csengőtlen környékre költöztünk? Úgy tűnik itt megtorolják, ha valaki kilóg a sorból.) Akkor nyugodtan éltünk pár évig. De Mr.D.-t hajtotta a vére: megint hozott egyet! Hát megmondom: kellett némi agytorna, de újra csak kitaláltam a megoldást, hogy immáron lophatatlan legyen a gomb - dugjuk el! Az egy dolog, hogy a csengetni szándékozó sem könnyen találja meg -  ez nálunk egy amolyan alkalmassági vizsga.

5 megjegyzés:

Cilee írta...

Néha a mienket is el kéne rejteni :-)

Névtelen írta...

Sosem volt még csengőm önálló háztulaj korom óta. Utálnám :)

Limara írta...

Kellett a reggeli borús hangulatomhoz ez a bejegyzés, jót nevettem :)Viheted a miénket is:)) A Mikulásokról nem írsz? Gyönyörűek!!

Jutka írta...

Magam módján szeretem a csengőket. Például tegnap pici szabad időmben leültem kötni, feltekertem a fonalat az ujjamra majd kisilsbizáltam hol tartok a mintával...és ekkor szólalt meg a drága. fordított sorrendben újra megcsináltam a műveletet, kiszaladtam és láss csodát megérkeztek a megrendelt fonalaim.....azért örültem a csengőszónak:))
Hozzátok már 8 mikulás megérkezett? Aranyosak.

Medora írta...

Lányok, most komolyan: NEM én loptam le a csengőgombot! Ebből kifolyólag senkiét nem vagyok képes leszerelni (de talán tudok valakit...). Köszönöm a mikulásos kérdéseket,(biztatást) aranyosak vagytok! Felraktam.