Miközben Rodostóban megnéztük Rákóczi Ferenc egykori házát, némileg elfelhősödött tekintettel a saját kezével készített székét, (szegény száműzött fejedelem!) édesanyám meglepő üzleti ajánlatot kapott helyi fiatalemberektől, amelyben pontosan meghatározták a becsértékemet. Tevében. Mivel szülőanyám habozni látszott, grátisz hozzácsaptak néhány birkát is. Jó szülőm elgondolkodott, majd kedvesen visszautasította az ajánlatot. Talán a szeretet munkált benne, talán a praktikum...hiszen lássuk be: mégiscsak stílusosabb egy darab leánygyermekkel bebarangolni Isztambult, mint egy csapat tevével. A birkákról nem is szólva. Az alkuszok nehezen tágítottak, indokolatlan ellenkezésemet sem értették, amikor felajánlották, hogy míg a többiek tovább utaznak busszal, ők szívesen elvisznek engem autóval szinte bárhová. Szerencsére a csoport ragaszkodott a társaságomhoz, amiért a mai napig elmondhatatlanul hálás vagyok...
Kép
innen.
2 megjegyzés:
Helyesen döntött édesanyád!
Mi lenne velünk nélküled nagyon hiányoznál... és családodnak is:))
Na hallod, a birkákból már rég pulóver lett volna, te maradandóbb vagy ;-)
Megjegyzés küldése