2012. február 3., péntek

Ügyek, szárnyak

 Elkísértem ügyeket intézni "Mr. Darcyt". Bár kivételesen a szolgáltatónál nem voltak sokan és a hölgy nagyon kedvesen és szorgalmasan töltögette a megfelelő papírokat, mégis elhúzódott a a dolog. Lassan érezni kezdtem, hogy szédülök, rögtön vészjelzéseket adtam le: "gyerünk már, azonnal magamhoz kell vennem valami émelyítően cukrosat, koffeineset, esetleg egy hizlaló péksüteményt, vagy nyomban elájulok." Valószínűleg leesett a vércukorszintem, néha megesik velem. Aki már átélte, az tudja, hogy milyen rongyláb lesz ilyenkor, az enyémek sem akartak engedelmeskedni. Mr.D. segített, kivezetett, igényesen letámasztott egy házfalhoz, miközben elszaladt a kocsihoz a pénztárcájáért. Én meg csak álltam ott röpképtelenül, mit mondjak, vacak volt. Hamar megjárta, besutáskodtunk a boltba, vettünk egy kólát, én medicinatíve ledöntöttem belőle fél litert, majd hetykének egyáltalán nem nevezhető járással betámogatott a kocsiba. És most nem írom ide le, hogy milyen ócska poénokkal szórakoztatott mindeközben. Szerencsére hamarosan jobban éreztem magam és elítélőleg kitértem azokra a tökfilkókra, akik gúny űznek sérült, beteg felebarátaikból. Már látni véltem, ahogy a glória beragyogja a fejemet, sőt szárnyakat is növesztettem, mint a gyengék és elesettek mentőangyala, akkora empátiával, ami alig fért be a kocsiba. Folytattuk az ügyintézést, rohangásztunk kocsival ide-oda. Egyszer csak Mr.D. egy hatalmasat fékezett egy zebra előtt, majdnem lefejeltem a szélvédőt, a biztonsági öv szilánkosra törte a váll-ízületemet, a mögöttünk jövő pár milliméterre állt meg a lökhárítónktól. Emelkedett hangon kértem számon, hogy miért sodort bennünket ilyen balesetveszélyes helyzetbe, még simán áthajthatott volna a zebrán azelőtt a vakegér előtt!! Ő rám nézett és csak ennyit mondott:
  - Sérült, beteg felebarátok, mi?
És látni véltem ahogy szétpukkan a glóriám és a szárnyak is leolvadtak a vállamról.

5 megjegyzés:

Patrícia írta...

:) Igen,bár szépen szónokolunk, de néha mégsem vesszük figyelembe a sérült embereket, ill. igényeiket. Ezzel mindannyian így vagyunk.
De nagyon jófej párod van. :)

Reggelire valami teljeskiőrlésű kaja viszonylag sokáig normál szinten tartja a vércukrot, ügyintézés előtt érdemes ilyesmit enni :)

Limara írta...

ismerős érzés, engem is sokszor elfog....:(
hiányoltalak már:))

Jutka írta...

Óoooooh...előfordul néha,néha? magasságokból lezuhanunk a mindennapi valóságba.

fevi írta...

gyönyörű kép! És fura, de engem megnevettettél. Tudod, amikor másról van szó, és csupán olvassa az ember mint egy happy-endes történetet, akár még mulatságos is lehet. meg hát tudod, nálam a humorérzék mint olyan......

Medora írta...

Végül aztán mi is nevettünk a helyzet iróniáján. Mondjuk, mi gyakran nevetünk egyébként is. Mr.D. nem az a kesergő típus, szerencsére.