2013. március 4., hétfő

Na, ugye

Panaszra semmi okom: megkaptam a navigációt, így most már akár a világ végére is, ugyebár... és tényleg, valahol egészen messze elhatároztam, hogy beugrom az utamba eső kisboltba vételezni két sóskiflit és némi kefírt, de úgy döntöttem erre a kis időre nem kapcsolom ki a szerkentyűt (bekapcsolás, újraprogramozás miegyéb), lecuppantottam tehát a töltőjéről és lazán a kézitáskámba rejtettem. És akkor ott, a 346-os áfészboltban a parizeres pult és a tejes hűtő között tisztán csengő géphangon, szépen artikulálva megszólalt a táskám:
  - Az első lehetőségnél fordulj balra!
A mellettem álló fejkendős nénike kiejtette a kezéből a csészés Delmát, utóbb összeszedtem neki. Ám korunk gyermeke, egy térdig érő, égővörös hajú kiskrapek merőben másképp reagált. Fülig szaladó szájjal erősen megrángatva a rábízott felnőtt kabátujját, felrikkantott:
  - Anyuuuu, a néni robot? Ugye robot?!

14 megjegyzés:

Limara írta...

:))))))))

Jutka írta...

Hatalmas:))))

Nesreca írta...

De jót mosolyogtam ezen :)

Újságíró Világvégén írta...

:) és mit találtál balra?

chanson írta...

Hát ezt felolvastam... dőltünk. :-)

Vera írta...

Én is....mi is...

Anikó írta...

Ez csúcs!:-))))))

kyOrsi írta...

hihi, ez az írás világszám:) bocs, de hangosan felnevettem...

Patrícia írta...

:))) Hát én itt vihogok! :)) Köszi :)

Mónika írta...

Mióta olvastam, ezen röhögök...
-most már a család is!
:)))

anyus írta...

:D hahaha :D

Anita írta...

Bocsi, de én is jót nevettem... :)
Köszi, Anita

Andicsek írta...

Könnyek szöktek a szemembe:) persze a röhögéstől!:) bocsi:)

Újságíró Világvégén írta...

ej, Dóri, nagy a csend... remélem, nem a GPS..