Sok kukac kicsi almával

Amikor a hajnali félhomályban csak résnyire bírom kinyitni a szemem, a hófehér cica még nem is látszik, csak a dorombolását hallom, ahogy odafészkel a kezemhez, s az ablakon túlról féktelen csivitelés, többszólamú madárfütty hangzik fel, akkor már biztosan tudom, hogy tavasz van. Végre. Amikor Tulajdonosok lettünk,  "Mr.Darcy" nyomban összetákolt egy madáretetőt. Nem szeretném vele megsérteni, de ez a megfelelő kifejezés. Úgy tűnt valami hippimadár kolóniához költöztünk: hamar megszerették ezt a formabontó alkotmányt. Jöttek csapatostul télen, olyan csuda madarakat láttunk, hogy szakirodalmat kellett beszereznünk az azonosításukhoz! Tavasszal aztán szépen továbbálltak. Van a kertünkben egy almafa. Kukacos. Mr.D. megjegyezte, hogy mi nem almát termesztünk, hanem kukacot. Kereskedelmi mennyiségben. Most komolyan: nekem kellene megennem azokat a dögöket?! Nem lehetne, hogy egy-egy madár csak úgy passzióból nyáron is ellátogasson hozzánk lakmározni?! Erre többször is felhívom a figyelmüket télen és minden tavasszal reménykedem, hogy ezúttal így lesz.

A vadgalambokat azonban nem szeretem: beköltözésünk után szinte területi harcot vívtunk velük. Ők rendíthetetlen nyugalommal ültek a tetőn és magasról tojtak mindenre. És ne átvitt értelemben gondoljátok. Ha néhányszor sikerült elhagyni a házat madárpiszok nélkül, már kimondottan szerencsésnek tarthattuk magunkat. Nem nagyon látogattuk az udvart. A postát az ablakon át vettük be. Ám amikor Mr.D. megpróbálta a kukát kituszkolni az ablakon és beszorult: döntöttem vagy mi, vagy ők.  Egy női Rambó voltam: nem válogattam az eszközökben. Végül kiköltöztek. Nem mentek messzire: Szomszéderzsiék házán tanyáznak egész nap és bánatosan szemlélik a világot. Lehet, hogy ők fogyasztanák az almakukacot és most széles ívben beintenek nekem az üldözés miatt...Megkaptam.

És tavasszal így lehet suhanni a görkorival.

A mi utcánk

Jelentem: vége a túlélőtábornak! Eljött hozzánk Gázospista (segítőkész és nagyszerű szakember) és szépen megszerelte a bojlert. Nálunk sok ember ilyen ragadványnéven szerepel: szemben velünk Tűzoltózoli lakik, mellette Rendesék (soha nem láttam még olyan elmélyült munkát, amivel ő megépítette a kocsibeállót, szép is lett, takaros) kicsit feljebb az utcában Sárgakatiék (ezt a színt mi akartuk, csak nekik előbb volt pénzük vakolásra) másik szomszédunk Szomszéderzsi és a férje. Valószínűleg többször is hallottuk már az igazi, az anyakönyvi nevüket, nem rögzült. Okozott némi derültséget, amikor a kisboltba betoppant az új postás, hogy megtudakolja XY házszámát, én természetesen mit sem tudtam az illetőről, mire a lányok kiderítették, hogy tőlünk a második házban lakik. Nincs kitéve névtábla, na. Egyébként is Buszoséknak ismerjük őket. Nem tudom mások milyen titkosszolgálati módszerekkel derítik ki ezeket a dolgokat?!  A piacon jártam, szép szalonnát láttam az egyik néninél, jeleztem, hogy több is kellene belőle, mire ő felhívta a férjét: "Szia Papa, Sárgakocsiséknak vigyél már át két darab szalonnát a füstöltből!" Az üzlet megköttetett. Apróság, hogy a sárga autónkat, amivel odaköltöztünk azóta négyszer lecseréltük. Szívmelengető volt, hogy ő megismert. Kedves emberek között élünk.

Ez egy horgolótű-tartó gyönyörűségeket alkotó barátnőnek és egy neszi nekem, tetszik ez az anyag.

Szivárvány Harcos

Vettünk egy hajót. Na jó, nem egy egészet, csak egy részt. És szigorúan jótékony célra. Innentől idézet:" A Greenpeace sok fontos munkát végez a környezetünkért. A Greenpeace Rainbow Warrior hajója 25 évet szolgált, megakadályozta a japánok ún."tudományos célú" bálnavadászati kísérletét és tengeri olajfúrótornyok megépítését. Sok fókát, bálnát és más élőlényt mentett meg a Szivárvány Harcos. A Harcos a földrengés sújtotta Haitin is segédkezett. Egy hajó ami 949 tonnát nyom és majdnem 50 méter hosszú. Sajnos már elöregedett ezért újat kezdtek el építeni. A Greenpeace arra kéri az embereket, hogy a honlapjukon vásárolják meg jelképesen a hajó részeit. Csavaroktól kezdve az ajtókig bármit meg lehet venni. Vannak 1-2 €-s tételek és van 100-200€-s is. Több mint 400.000 tételből lehet választani. A Greenpeace a hajóba gravírozza azok nevét akik vásárolnak valamit és oklevelet is küldenek." Így lettünk hajótulajdonosok. Vagyis inkább csavartulajdonosnak mondanám magunkat. A mi nevünk valahol a konyha kilincse alatt lesz feltüntetve,esetleg a hajócsavarra gravírozzák (adomány nagysága,ugye), mindegy a nemes cél a lényeg. Egyébként is kötődünk ehhez a társasághoz: közeli hozzátartozónk egyszer megélhetési adománygyűjtő volt náluk. Mi  szívesen kérdezgettük, hogy vajon a héten mihez kell hozzáláncolnia magát védelmileg? Sajnos a munka nem vált be, de érdekes sztorikkal szórakoztatott bennünket a leány.
Forrás: Green Life

A dzsungel hűlt helye

Valaha olyan helyen laktam, ahol rengeteg virág vett körül. Mondjuk bútorunk nem igen volt, szépen elfértünk. "Mr. Darcy" gyakran mondogatta, hogy lassan csak matchetével lehet hozzánk bejutni, vagy ha esetleg meghalnánk véletlenül, simán felfalná maradványainkat ez a dzsungel. Annyira szerettem! Gyönyörűséges volt. Azt hittem, ha kertes házunk lesz ismét meg tudom ezt csinálni. Na most elmondom, hogy miért nem. A kinti növényzet egyrészt borzasztóan önfejű: a katalógus-képen burjánzó bokor csak csenevész bot évekig (utána rosszindulatúan kipusztul) ami véletlenül megfogja és hatalmas virágzó bokorrá nő az első évben (és utána is minden tavasszal), arról kiderül, hogy allergiás vagy rá, esetleg valamelyik családtagod, tehát szóba nem jöhet, hogy bevidd a házba díszíteni. A gyomok azonban szédítő növekedésbe kezdenek a legkisebb esőtől és röhögve vetik rá magukat a féltett-óvott palántáidra. A futórózsa elvadul. Vagyis nem szelídül meg: ugyanis egy vadrózsát oltanak be szelídnek és úgy tűnik a természet kerekedik felül. Innentől azonban kiirthatatlan. Ráadásul akkora tüskéket növeszt, hogy bénább kölyökmacskák simán fennakadnak rajta. Nálunk ez a felnőtté avatás: ha már el tudnak osonni mellette sebesülés nélkül, kész macskák, mehetnek a dolgukra. És akkor még a kutyáról nem is szóltam, aki lázas igyekezettel ássa ki a virághagymáidat (lásd: 5. bejegyzés). Nekem nem működik a kert!! Akkor próbálkozzunk odabenn végül is az alapterület kétszerese a korábbinak, hely bőven akad. De nem. Mert a virágnak a fényforrástól (jelen esetben ablak) 2 m távolságban már semmi esélye az életben maradásra. Burjánzás meg pláne kizárt. De valami rosszindulatú, általam ismeretlen okból a radiátorokat direkt az ablak alá szerelik, ide tehát legfeljebb a sivatagi kaktuszt tehetem, ami nekem meg nincs. És ha az ablakot telepakoljuk virággal, akkor pedig csak a fény marad kívül. Megértem már a télikert jelentőségét. Talán egyszer nekem is lesz, vagy csupán egy szobám, amit ismét növényekkel oszthatok meg.

Kíséret (még) virág nélkül

Ezek az ajándékkísérők a mai nőnapi virágokat fogják kísérgetni, természetesen szöveggel. Elkészítésük pofon egyszerű: vettem barna és fehér kartont, a kívánt méretre vágtam (itt most barna: 5x6cm, fehér: 4x5 cm), a fehéret lyukasztóval 2x kilyukasztottam, ide halvány rózsaszín és pöttyös masnit kötöttem (egyszerű gyorskötöző szalag) még formalyukasztóval kivágtam a fehér karton alját (hobbyboltban kapható nem túl olcsó dolog, de ha sikerült egy igazán szépet kifognod szinte végtelen a felhasználási lehetősége) most már csak fel kell ragasztani a fehéret a barnára és kész is! Ugye követhető voltam? Bármilyen más színben is jól mutat, ha azok harmonizálnak egymással. Itt most az indokolta a színválasztást, hogy fréziák mellé kerülnek (gyönyörű virágok elképesztő színárnyalatokban!) és vigyázni kellett, hogy a színek passzoljanak (az előre nem látható virágszínekkel). És a rózsaszín-csokoládé párosítás különben is a kedvencem. Remélem örülni fognak a megajándékozottak!

Lükék

Ha már tavasz lenne, elővenném ezeket a dilis jószágokat, mert mindig jókedvem támad a látványuktól. Az a szemmel látható fontoskodás, a mindenen átgázoló igyekezet! Szerencséjük, hogy jóindulatúak, egyébként a falra másznék ennyi ügyetlenség láttán. Így azonban megnevettet. Egy méregdrága katalógusban láttam ilyen figurákat  (ezer évnyi gályarobot árán se jutnék a közelükbe!) és szépen megcsináltam levegőn száradó gyurmából, ragasztópisztoly segítségével rögzítettem az alkatrészeket, akryl festékkel befestettem őket. Azóta minden tavasszal itt csámpáznak az asztalunkon.  A tornacsukás kamasznak legközelebb lecserélem a lábbelijét magas szárúra, már csak a divat miatt is.
Tavasszal egyébként nálunk mindig tobzódnak a színek, formák. Talán a tél visszafogott színvilága miatt már úgy vágyunk a tarkaságra, hogy a tavaszi dekorációnak semmi sem szab határt: minden jöhet, ami színes, sőt harsogóan színes. Pokolba a komplementerekkel, bármit hajlandóak vagyunk befogadni. Persze néhány hét után az élet visszatér a rendes kerékvágásba, jelen esetben a szépen megkomponált, harmonikus dísz az asztal közepére. Már alig várom ezeket a vidám napokat!

Korona

A kamasz királylány lesz. Nem, nem a pályaválasztásáról beszélek, csupán beköszöntött a farsang. Megmagyarázhatatlan számomra hogyan (ki?) vette rá erre, amikor nemrég még mély megvetéssel nyilatkozott a maskarákról, beöltözésről egyaránt, mindegy ne tévelyegjünk a kamaszlogika útveszőiben. Támogatom. Szerencsére adott egy koszorúslány ruha, sudár alkat, megfelelő frizura kivitelezhető... hoppá, akadt egy kis probléma: alacsony származásúak lévén egyetlen egy korona nincs a gardróbban! Gondoltam felesleges rokonainkat királyi ékszer kunyerálással zaklatni, gyaníthatóan nekik sincs. Akkor itt kézműveskedés lesz. Dekordrótot választottam e célra és gyöngyfűző drótot, arany színben. Ha már hamisítunk ugye, legalább értékeset! Lerajzoltam a készítés menetét. Íme:

 A fénykép a szokásos béna, ezért leírom ide jól olvashatóan. 
1. én kimondottan pici koronát akartam, amit a feltűzött hajra lehet erősíteni ezért 26 cm-es darabokat      vágtam dekordrótból (ez azért jó, mert különböző színekben kapható, de rendes drótból is elkészíthető, csak azt le kell festeni akryl festékkel, ami két rétegben kitűnően fed) ezeket közepüknél félbehajtottam
2. szív alakot hajtottam, majd a középső részét megcsavartam, ebből 5 db kellett
3. gyöngyfűző dróttal egymáshoz rögzítettem a szív legszélesebb pontjainál (nem baj, ha mozog, hiszen még alakítunk rajta a későbbiekben)
4. a kívánt méretnek megfelelő kört alkottam drótból (lemértem a szív-lánc hosszát + 2cm, amit u alakban meghajtottam, összeszorítottam, ezzel bezárva a kört)
5. a szív-láncot vékony dróttal a körre erősítettem
6. a gyöngy-drótra aranyszínű gyöngyöket fűztem kb. fél cm távolságban úgy, hogy mindig visszakanyarodtam a dróttal, így a szemek a helyükön maradtak
7. ezt a sort többször átfűztem a korona alapján és a szívek közepén lévő megcsavart részeken.
8. a szívek felső részét kicsit kihajlítottam, hogy szebb íve legyen a koronának. Kész.

A zene az kell

A hegedűtokok többes ikrek, ergo: megkülönböztethetetlenek egymástól (kivéve, ha a gyerek kezében van, bár én már láttam olyan szórakozott apukát, aki egy másik gyereket ragadott kézen hazafuvarozás céljából, hiába no: sietni kellett). Nagyon büszkék vagyunk a kamaszra, hogy 7 éve kitartóan hegedül (a mi bármilyen segítségünk nélkül) és hálásak azoknak a kitűnő zenepedagógusoknak, akik eddig segítették, oktatták, jobb emberré tették őt. Végtelen türelmük és szeretetük juttatta idáig kislányunkat: mindene a zene, gyönyörűen hegedül, hosszútávú, értékes barátságok születtek a zenélés kapcsán. Köszönet érte.

A hegedűtokot azonban meg kell különböztetni, hiszen sűrűn előfordul, hogy óraközi szünetekben a tanárnő termében maradhat a hangszer.(Ez megint egy kis odafigyelés a pedagógus részéről, jólesik.) Megesett néha, hogy elkeveredtek a hangszerek, másikat vittünk haza. És nem lakunk közel. Fogtam tehát 3 db filc szívet, különböző méretűt (a harmadik is fekete, azért nem látszik jól), összevarrtam, kitömtem, kihímeztem. Ilyen lett.