Falfestés

Az úgy volt...volt egy üres falfelület a konyhába menet. Mivel szűk az előszoba, nem fért oda könyvespolc (mi minden üres felületet könyvespolccal borítunk, még így sincs elég!). Mivel naponta háromezerötszázszor mentem el előtte, nagyon sivárnak láttam.

Ekkor jött az én zseniális kislányom, hogy vegyünk falmatricát. Ami mondjuk csak picit olcsóbb az aranynál. Viszont tényleg szép. Ekkor határoztam el, hogy festeni fogok. Falat. Gondolom, a pipacsmániám már átjött. (Amikor virágkötészetet tanultam szebbnél szebb csokrokat terveztem ebből a virágból, álomszép kompozíciókat gondoltam ki, a mezőkön,réteken annyira lenyűgözött ez a törékeny szépség. Azután, amikor fizikai valójában is összejött a találkozó - szedtünk egy csokorral,hogy megvalósíthassam az elképzeléseimet - akkor szembesültem azzal, hogy a pipacs legfontosabb tulajdonsága a törékenysége: a mezőn szemet gyönyörködtetőn áll, fogságban a vázában szomorúan lehajtja a fejét, majd elhullajtja szirmait. Soha,soha de soha nem szedünk le többet pipacsot.) Szóval az első pipacs lett. Azután szinte mániásan kerestem egy újabb falat, ami üres. Így lett a házunk legkisebb helyisége kapor-mintás. Itt pillanatnyi megtorpanás következett, de tervezem még fa,illetve egy madaras kalitka festését is. Az eredményről majd beszámolok. Legyen szép napotok!