2011. augusztus 24., szerda

Ozora, Pipo- várkastély

 "Zsigmond király híres törökverő lovagját Filippo Scolarit a szerelem láncolta Ozorához. S mielőtt nőül vette a vidék urának leányát, Ozorai Borbálát, várépítkezésbe kezdett a páratlan szépségű, friss vizű patakokkal átszelt településen. Az otthonául és gazdaságának központjául szolgáló épület nem hasonlított igazán a korabeli várakra, sokkal inkább az itáliai reneszánsz városi palotákra emlékeztetett. Ennek oka, hogy a firenzei születésű lovag, akit a magyarok Ozorai Pipóként emlegettek, szülővárosából hívott építészeket, kőfaragó mestereket, akik egy cseppnyi Itáliát varázsoltak a tolnai dombok közé.
Pipo, a legendás hadvezéri képességekkel rendelkező férfiú, egész életét a magyar király, Zsigmond védelmének szentelte... Tagja volt az egyetlen magyar alapítású lovagrendnek, Zsigmond király híres sárkányos lovagrendjének. Tizennyolc győztes hadjáratot vezetett a török ellen, udvarában és kíséretében vált férfivá a híres törökverő, Hunyadi János.
Napjainkban a várkastély múzeumként várja a látogatókat." forrás:www.nemzetimuemlek.hu
Gyönyörű mediterrán jellegű belső udvar fogadott bennünket. Itt még szabad fotózni, a többi részen csak fotójeggyel. A várat bejárni pedig vezetővel lehet csoportosan. Ami azért is jó, mert a páratlan humorú fickó érdekes infókkal szórakoztatott bennünket. Láttuk a nemesi hálószobát, megtudhattuk, hogy a fürdőkádat rendeltetésszerűen csak évente három-négy alkalommal használták (ehhez képest böhöm egy bútordarab) a szagok elűzésére levendula-csokrokat használtak (hegyekben állt a levendula a loggián, illetve lógott, nem hiszem, hogy valaha kifogynának belőle) és itáliai mintára saját mellékhelyisége volt a hálószobának, vízöblítéssel. Azután volt lovagterem életnagyságú lóval (nem szeretném tudni, hogy igazi volt-e,brrrr, rá se tudtam nézni!) és páncélokkal, kardokkal, meg állatfejekkel a falakon. Viszont több teremben is meseszép bútorokat láttunk, aprólékosan kidolgozott faberakásokkal, díszekkel. Egyik helyen zsolnayval terített asztal látható (nyilván nem a lovagkorból) és szép ezüst szervíz meg legyező. És márvány síremlékek másolatai és eredeti itáliai sírkövek. Nagyszerű délután volt és visszafelé még a várárkon is keresztül bírtam menni, mondjuk nem néztem le egyszer sem. Ja, még annyit, hogy három kibérelhető szobája is van, simán lehet benne lakni, várúrként/úrnőként járkálni a falak között, egyéni igények szerint kísértetet is tudnak biztosítani.


2 megjegyzés:

Tűzpadka írta...

Szia!
2010-ben voltunk itt. valóban festői szépségű hely. Nekem a reneszánsz kiállítás tetszett a legjobban, az emeleti része. A páncélos lovas nagyon élethű!

Medora írta...

Nekem még a választás is tetszett: autó vagy nő. Szerencsére jól döntött. Meg az a több km-es alagút, tudod ki menne le??!