2011. augusztus 3., szerda

Szomorú

 Hogyan lehet, hogy fiatalok haljanak értelmetlen halált önszántukból? Hogy valakit eltiporjon egy hatalmas gép figyelmetlenségből? Hogy ne lássuk többé azt a szép mosolyát, hogy ne szúrjon be többé egy poént a társalgásba, hogy ne... Nem értem, hol vagyunk, milyen év, melyik bolygó ez? Borzalmas dolgok történnek. Menni kéne. El innen, futni, menekülni messzire. És nem, nem ismerkedni senkivel. Nem tudni a mások baját, nem szenvedni a bánatukat. Mert ez így nagyon nehéz. Barátok szomorúságát látni, ahogy próbálnak nap, mint nap mosolyogva létezni, túlélni bármi áron. Komoly próbatételeink vannak. Gonosz világ. Kinek kell ez?

6 megjegyzés:

Jutka írta...

:((

Újságíró Világvégén írta...

nehéz ilyenkor bármit is mondani - inkább csak sírok veled....

FiTimi írta...

Nem véletlen, hogy most (is) élünk. Dolgunk van ebben a világban. Tanulni, tapasztalni jöttünk. Polaritás van: van ahol vidámság van, máshol, akkor lennie kell szomorúságnak, valahol szegénység van, így lennie kell gazdagságnak is... Ki elől kell menekülni??? Miért kell menekülni és a megúszásra játszani? Elgondolkodtál már azon, hogy mit vár tőled az élet?? Hiszen élsz!! ...

Cilee írta...

Egyetértek... Együttérzek.

fevi írta...

Hát, engem is időnként nagyon megvisel! De azért, Neked, meg nekem, meg mindannyiónknak kell ez a világ, és jó, hogy törődünk vele és egymással! jó lesz ez...

Medora írta...

Bátorító szavak, megértő barátok, köszönöm Nektek!