2011. szeptember 14., szerda

Csak úgy

 "Kislányom, légyszíves..ööö" - kezdtem, de azonnal rárepültem a sarokban arra a bazi nagy hálóra, amelyben méretes pók szunyált. Mire ők rázendítettek kórusban: "Őőő nem lehet én, én meg nem lehetek őőő, ugye?" (tájékozatlanok és családunkat kevéssé ismerők számára: Magyar vándor, amikor Anonymus megjelenik és nem tud bemutatkozni)és nyerítve röhögtek. Rajtam. Miközben én póktalanítottam az odút. Ez a hála...!
A magyar dal napján mi is énekeltünk pontban este nyolckor.

1 megjegyzés:

Millefiori írta...

Kedves Medora!
Nem, nem... a hirdetés nem az enyém. Mosoly100.hu -nak próbálok segíteni eladni a nagymama lakását, mert sajnos nem rég elhunyt. Sajnos üresen áll a lakás , de a közös költségeket meg fizetni kell az örökösöknek és ez nagyon sok így a sajátjukéval együtt. De köszönöm érdeklődésedet. Maradok érdeklődő olvasód. Judit (Millefiori)