2011. november 9., szerda

"Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak."/J.Lennon/

 Az első gyermekünket vártuk és javában töprengtünk a nevén. Apósom erősen ragaszkodott a János-Károly variációhoz, mondván: ha a spanyol királynak megfelel, nekünk ugyan mi kifogásunk lehet ellene. (És ugye, az egyenesági leszármazásunk e főúri családtól köztudott.) Meg ily módon tiszteleghetünk is apáink előtt, akik ezeket a neveket viselik. Így lett a mi szöszke kisfiunk Tamás. Nem is telt sokáig a családi album. A sorszámilag harmadik gyermeknél szintén előjött a dilemma (csak el kell nevezni azt a kölköt valahogy!). Fiú esetén adott volt az András ("Mr. Darcy" felmenője és mint tudjuk a hagyomány... Ez valami hülye macsó dolog lehet, hogy a név továbbvitele, mert ha mondjuk Rákóczi lenne, vagy Kossuth, azt megérteném, de így?) bár én titokban megszavaztam egy Rolf-ot is és eldöntöttem, hogy így fogom szólítani ( utólag elhatárolódom az akkori lázadó önmagamtól!). Azért mindketten inkább lánykát vártunk, a nevét szinte napok alatt meg/kitaláltuk, amikor valaki megjegyezte, hogy túl rövid. Na püff, kezdhettük megint... A rokonságunkban vagy gyönyörű régi (határozottan divatjamúlt), vagy különleges régi (ami azután minden formában visszaköszön más családtagoknál) nevek találhatók, ezeket első körben kizártuk. Azután találtunk végre egy dédit, az ő nevének holland változata  jó összecsengett a korábban kiválasztottal, ennél maradtunk tehát. Végtére is a hagyomány, az hagyomány.

5 megjegyzés:

Patrícia írta...

:)) Végül sikerült elnevezni őket, ez a lényeg. :)

Újságíró Világvégén írta...

a párom mindenképp a saját keresztnevét szerette volna továbbörökíteni (megjegyzem, a csalában jó pár volt már belőle) - én nem akartam. 'Isten ments'-alapon eldöntöttük: én választok, ha fiú, ő, ha lány lesz. Így lett Málnánk (az általam preferált Hanna Barbara helyett). Így utólag nem bánom. Igazi málnás lányom van...

Altair írta...

:o)

Nálunk a férjem neve - hál'istennek - első körben elkelt.

Így kapta a nagyobbik közös fiúnk egy dédi- és egy nagypapámról a nevét, a kisebbiket pedig a volt vőlegényemről neveztük el és a nagyobbik ovis barátjáról... Persze a volt vőlegényem nevét nem akartam, de kivételesen Jeti nem hagyta rám, mert a Mikike névtől falnak megy - állítólag - így csak második név lehet. Szerencsére a kisebbik elnevezte magát kiskorában Dódinak, így nem kell sokat emlegetni az exemet. :oP

Heni írta...

Ha exről nevezünk el egy gyereket, megszűnik az a név rossz csengésű lenni :))
Bár nálunk sincs utánzós névadás, és exes sincs.

A köztudottan főúri származásotokból adódóan milyen címen szólíthatunk?

A Hanna Barbara jó. Mint egy régi ismerős ötlete, családnév Károly.
Ötlet: Károly Róbert Gida.
Ez sem valósult meg :))

Medora írta...

Látom, nálatok is voltak csaták!
Heni,a főúri származás időközben elkopott. Tegeződhetünk.