2012. április 24., kedd

  Tényleg nem akarok politizálni. Ezt a blogot azért kezdtem írni, hogy papírra, monitorra, izé, valahova vessem a velünk történt rossz és jó dolgokat a tőlem telhető humorral. Vagy kétségbeeséssel (bár ezt igyekszem visszaszorítani az olvasottság reményében). Azonban most kivételt teszek, mert mélységesen felháborít a kormány legújabb "ötlete", mely szerint a cukorbetegek mért eredményeihez kötik, hogy ki kaphat jobb gyógyszert (analóg inzulin) és ki kevésbé jót (humán inzulin). Most lehet, hogy újat mondok: a betegség NEM választott dolog! Az, hogy a cukorbetegek (vagy bármilyen más betegségben szenvedők) egy életen át kénytelenek vele együtt élni, már az is elég nagy teher számukra. Emberi kötelességünk jobbá tenni az életüket, főleg, hogy lehetőségünk is van rá, korszerű gyógyszerek állnak rendelkezésre. Amire most "vezetőink" rátették a kezüket. Az, hogy nap, mint nap újabb adókat vetnek ki ránk, hogy rakétasebességgel emelkednek az árak, hogy féllábú embereket kacagva munkaképessé nyilvánítanak, hogy a gyerekeket be kell adni három évesen óvodába és fizetni utána, amikor az édesanya munkanélküliként otthon van hétszámra, hát már ez is elég bosszantó. De megtagadni a gyógyszert a betegtől, ez aztán tényleg a legaljasabb dolog.  Komolyan várom mikor nevezik ki a Gellért-hegyet Tajgetosszá, hogy csírájában fojtsák el a devianciát.

5 megjegyzés:

Altair írta...

Sőt! Hónap közepén megszakítják a kemót, hazaküldik a beteget, mert elfogy a gyógyszerkeret... Mi meg fizetjük a járulékot, és azt hisszük, hogy a rászorultakat kezelik és támogatják belőle. Csak nem.

Jutka írta...

Dóri, először is jobbulást kívánok neked!!!
Nagy igazságot írtál ki magadból.

Egyre jobban úgy érzem velünk birkákkal már mindent meglehet tenni:(
Közel negyven éven keresztül fizettem a járulékokat......és nem merek beteg lenni!
Mert, vagy a munkahelyem kis pénzzel, vagy a munkanélküliség kis pénz nélkül.Úgy döntöttem visszatérek a fűben, fában gyógymódhoz.

Anyakonda írta...

Minden szavaddal mélységesen egyetértek... 54 éves, 3 éve munkanélküli cukorbetegként különösen. Azt hiszem, elsők közt kerülök a Gellértoszra... :(

Vera írta...

Még mindig találnak rajtunk fogást!Már be sem kapcsolom a tévét, rádiót, de sajnos igy is megtudom, amitől a gyomrom fordul fel...

Névtelen írta...

Régi a téma én mégis most szeretnék hozzászólni. Egészségügyben dolgozom műtőben RTG sugárban állok egésznap. Rothadó fekélyes lábú embereken próbálunk segíteni, hogy ne kelljen amputálni a lábát. Közben pedig ilyen türelmetlen kérdéseket tesznek fel, hogy mikor leszünk már kész, mert már nagyon unja és rágyújtana. A többségük évek-évtizedek óta beteg és ugyanúgy pusztítja magát!!!!!!!!!!!!!!!!!! Pedig mindig felhívjuk a figyelmét a figyelmüket rá, hogy miért ne dohányozzon. Sajnos ide tartoznak a cukorbetegek is, hiszen a nem jól karbantartott betegeknél az érrendszer nagyon gyorsan tönkremegy (a lábuk kifekélyesedik stb). A "nem jól kezelésnél" a betegre gondolok, mert hiába szedi be a gyógyszerét ha nem tartja be a diétás szabályokat, vagy be se szedi azt. Egy ilyen beavatkozásnál több százezres nagyságrendű eszközöket használunk el " teszünk be a betegbe". Nagyon sajnálom de engem felháborít, hogy utánna hazamegy és ugyan úgy rágyújt, vagy tömi magát minden féle egészségtelen élelmiszerrel. Persze most tudom, hogy sokan felkapják a fejüket és azt mondják ilyen bérekből, hogyan is lehetne egészségesebben élni. Az én fizetésem is igen kevés (a végzett munkámhoz mérten kritikán aluli) mégis mindig találok megoldást arra, az életemet egészségesen táplálkozva, megfontoltan, jól átgondoltan éljem(éljük). Természetesen megkell említenem azokat a betegeket is akik igen fegyelmezettek,értik és tudják, hogy mit miért tesznek, és kell tenniük. A gyógyulás eléréséhez minkét oldalra nagyon nagy szükség van (beteg-orvos), ha nincs egyensúly akkor borul minden és azoknak a betegeknek az ellátására sokkal több pénzt kell fordítania az egészségbiztosítónak. Fontos lenne a partneri kapcsolat, és a felelősségtudatos élet, de sajnos hazánkban a társadalom igen nagy részének nincsen egészségtudata. Nagyon nagy szükség lenne nagyobb hangsúlyt fordítani az egészség politikánkra. Minden ember a saját testéért és egészségéért felelős, ha nem vigyázunk magunkra más nem fog rá vigyázni. Bízom benne, hogy senkit nem bántottam meg, ez egy másik oldalról való műtősnői vélemény.