2012. április 14., szombat

Pénz, udvarias, internet

 Halaszthatatlan pénzintézeti befizetnivalóm adódott. Mivel a szokottnál kicsit nagyobb volt az összeg, igyekeztem korán érkezni, hogy ne legyen tömve a bank. Szóval, én alapvetően udvarias vagyok, sőt néha kimondottan barátságos ilyen helyeken. Ám van egy hölgy, aki vagy alapból utál, vagy valamivel magamra tudtam haragítani, mert annyira lekezelően bánik velem (persze a szívélyesség szigorú látszatával), hogy több alkalommal a megaláztatás könnyeivel hagytam el a terepet, de minimum úgy felbosszant, hogy majd' szétrobbanok. Lehet tippelni, hogy jelen esetben kihez kerültem. Tökéletes udvariassággal, ám feltűnően gyógypedesen elmagyarázta, hogy ha beütöttem a PIN kódomat, akkor legyek szíves megnyomni a zöld gombot (ott, az a zöld gomb, szinte csak rá nem mutatott) majd megkérdezte, hogy van-e hitelkeretem. Mire én:
  - Nincs, miért?
  - Mert ha eny-nyit fizetünk be és eny-nyit meg eny-nyit átutalunk, AZ nem lesz elég rá - szépen kimatekozta nekem, a debilnek.
  - De a számlámon van még elég pénz a különbözetre - replikáztam.
Ő megdöbbenve:
  - Ezt honnan tudja?! - elvégre ő látta a képernyőn a számla tartalmát és az összeget, nem én.
  - Otthon megnéztem internetbankon, szá-mí-tó-gé-pen - tagoltam neki figyelmesen és közben, hogy a megértést segítsem, kezemmel kis képernyőt rajzoltam a levegőbe.
Mit mondjak, nem mélyítettem el a barátságunkat.

6 megjegyzés:

Altair írta...

Hehehe! Szerintem akkor is megérte. :oD

Altair írta...

De különben nem biztos, hogy csak téged utál. Lehet, hogy az egész világot és mindenkivel ilyen lekezelő a stílusa. Vannak ilyen emberek.

Újságíró Világvégén írta...

tényleg vannak... hátha vette a lapot. én is mindig felhúzom magam rajtuk, a legjobban meg az dühít, hogy őt egyáltalán nem dühíti....

Heni írta...

Teli az ország munka nélküli pénzügyesekkel. Az ilyen parasztnak miért van munkája? A főnöke nem látja? Tényleg undorító nálunk, hogy olyanok a köznépet szolgáló alkalmazottak, mintha felsőbb rangúak lennének. Holott a köznépnek köszönhetik a munkájukat, fizetésüket.

Múltkor a tecsóban elfelejtettem a 100 forintos kupont a pénztárnál odaadni. Kettőm volt. Nem egy összeg, elvi kérdést csináltam belőle. A kedves dolgozó azt mondja a pultnál lenézően: utólag nincs mit tenni. Oké, akkor visszáruzunk valamit, újra megveszem, maga pedig szépen odaadja a pénzem. Rögtön meg tudta oldani.

Patrícia írta...

:)))))))))))))))

Megérte akkor is :D

Medora írta...

Altair, köszi a biztatást, de a barátnőmmel kimondottan udvarias...
Újságíró, sajnos az a lap nincs véve.
Heni, nagyon talpraesett vagy, én csak később kapcsolok, engem simán leráznak.
Patrícia, most meg szoronghatok, hogy legközelebb mivel vág vissza. Hiába, aki ilyen papírtigris(mint én) az ne szólogasson be.