2012. április 28., szombat

Pasik!

   - Szükségem van egy körömreszelőre - közöltem "Mr. Darcyval".
Odakormányozta a kocsit az útpadkához.
  - Itt biztosan tartanak.
  - Itt ?! - néztem nagyot, a bolt felett tábla: "Gazdabolt és horgászcentrum".
  - Gyere, szerzek neked egyet - mondta és belépett a boltba.
Pár perc múlva a felcsapó többszólamú röhögésből ennyit véltem kihallani: "pataráspoly". Miután követtem, egy szépen kigyúrt fiatalembert találtam odabenn, aki arcán derűs mosollyal elkacsázott a szögesdrótok irányába.
  - Mondta a férjed, hogy kell egy reszelő, kölcsönadom az enyémet - és átnyújtotta a világoskék, sportszermárkás rudacskát.
Ez az! Szeretem, ha egy férfi ápolt és rendelkezik az alapvető higiéniai eszközökkel.

2012. április 25., szerda

Dobozos

   - Ezt majd nekünk is ellenőrizni kell - mondtam "Mr. Darcynak".
  - Úgyis venni kell egyet - felelte.
  - Miért, nincs?! - én, kétségbeesve.
  - Van, de ezek lejárnak, szav.idő meg minden - magyarázta türelmesen.
  - Ebbe? - tudakoltam.
  - Igen, ebbe a kocsiba. Van még kérdésed a témával kapcsolatban?! - most már ő is kiabált.
  - Nincs.
De rögtön vettünk egyet. Természetesen az autóban kötelező egészségügyi dobozról társalogtunk ilyen elmélyülten. Most megy ez a dobozosdi az autósok és a rendőrök között. Akár ötvenezres bírságot is kaphat (állítólag), akinek lejárt, vagy hiányos a doboza. Nem mondom, hogy sokba kerül: 2-3-4 ezer forint, ám én egy gyöngytyúk fürgeségével csaptam le a kiszuperált régire, hogy szemügyre vegyem: mégis minek a  szavatossága járhat le benne. Mert szerintem a géz, meg a jódtinktúra az első atomháborúig kitart. Íme a beltartalom: egy darab szav. idő nélküli olló, nejlonba csomagolva (meg se rozsdásodik), néhány ziherejsz biztosítótű, egy csomag papírzsepi, két pár nejlonzacskó kesztyű, egy guriga ragtapasz, amit kizárólag csak Herkulesek bírnak lefejteni a tekercsről (kettő darab körmöt veszítettem az ütközetben!), viszont teljesen felesleges küzdeniük vele, mert utána meg semmihez oda nem tud ragadni, ám az is lehet, hogy EZ romlott meg...jó pár (szavatossági idővel! rendelkező) géz tekercs és mull-lap hermetikus csomagolásban (mondjuk az is rá van írva a fehér géz csomagolására, hogy színe:barna) és hoppá! van itt valami romlandó: egy kis üvegcsében víztisztán átlátszó folyadék (fertőtlenítő) ez is szivárgásmentesen lezárva, papírba tekerve, se fény se levegő nem éri. Van még egy lap ragtapasz. Ennyi. Ja, és a használati utasítás. Tényleg nem drága 3-4 évente venni egyet...

2012. április 24., kedd

  Tényleg nem akarok politizálni. Ezt a blogot azért kezdtem írni, hogy papírra, monitorra, izé, valahova vessem a velünk történt rossz és jó dolgokat a tőlem telhető humorral. Vagy kétségbeeséssel (bár ezt igyekszem visszaszorítani az olvasottság reményében). Azonban most kivételt teszek, mert mélységesen felháborít a kormány legújabb "ötlete", mely szerint a cukorbetegek mért eredményeihez kötik, hogy ki kaphat jobb gyógyszert (analóg inzulin) és ki kevésbé jót (humán inzulin). Most lehet, hogy újat mondok: a betegség NEM választott dolog! Az, hogy a cukorbetegek (vagy bármilyen más betegségben szenvedők) egy életen át kénytelenek vele együtt élni, már az is elég nagy teher számukra. Emberi kötelességünk jobbá tenni az életüket, főleg, hogy lehetőségünk is van rá, korszerű gyógyszerek állnak rendelkezésre. Amire most "vezetőink" rátették a kezüket. Az, hogy nap, mint nap újabb adókat vetnek ki ránk, hogy rakétasebességgel emelkednek az árak, hogy féllábú embereket kacagva munkaképessé nyilvánítanak, hogy a gyerekeket be kell adni három évesen óvodába és fizetni utána, amikor az édesanya munkanélküliként otthon van hétszámra, hát már ez is elég bosszantó. De megtagadni a gyógyszert a betegtől, ez aztán tényleg a legaljasabb dolog.  Komolyan várom mikor nevezik ki a Gellért-hegyet Tajgetosszá, hogy csírájában fojtsák el a devianciát.

2012. április 16., hétfő

Kamaszok

 Megint nálunk gyűltek össze, megint plakátot csináltak. Most Afrikáról. Mivel mindannyian zenélnek óhatatlanul is felmerült a téma.
  - Szegény etiópok annyit éheznek! - így az egyikük.
  - Hülye (működött az öncenzúra:"szappan!"), de attól még énekelhetnek! - így a másikuk.
  . Igen, arról énekelnek, hogy mennyire éhesek - zárta le a vitát az első és jóízűen beleharapott a sajtos sütibe, amit nekik sütöttem.

Fotó: Google képkereső

2012. április 14., szombat

Pénz, udvarias, internet

 Halaszthatatlan pénzintézeti befizetnivalóm adódott. Mivel a szokottnál kicsit nagyobb volt az összeg, igyekeztem korán érkezni, hogy ne legyen tömve a bank. Szóval, én alapvetően udvarias vagyok, sőt néha kimondottan barátságos ilyen helyeken. Ám van egy hölgy, aki vagy alapból utál, vagy valamivel magamra tudtam haragítani, mert annyira lekezelően bánik velem (persze a szívélyesség szigorú látszatával), hogy több alkalommal a megaláztatás könnyeivel hagytam el a terepet, de minimum úgy felbosszant, hogy majd' szétrobbanok. Lehet tippelni, hogy jelen esetben kihez kerültem. Tökéletes udvariassággal, ám feltűnően gyógypedesen elmagyarázta, hogy ha beütöttem a PIN kódomat, akkor legyek szíves megnyomni a zöld gombot (ott, az a zöld gomb, szinte csak rá nem mutatott) majd megkérdezte, hogy van-e hitelkeretem. Mire én:
  - Nincs, miért?
  - Mert ha eny-nyit fizetünk be és eny-nyit meg eny-nyit átutalunk, AZ nem lesz elég rá - szépen kimatekozta nekem, a debilnek.
  - De a számlámon van még elég pénz a különbözetre - replikáztam.
Ő megdöbbenve:
  - Ezt honnan tudja?! - elvégre ő látta a képernyőn a számla tartalmát és az összeget, nem én.
  - Otthon megnéztem internetbankon, szá-mí-tó-gé-pen - tagoltam neki figyelmesen és közben, hogy a megértést segítsem, kezemmel kis képernyőt rajzoltam a levegőbe.
Mit mondjak, nem mélyítettem el a barátságunkat.

2012. április 13., péntek

Mozgás!

 Miközben elfogyasztottunk három habos kávét harminc deka aprósüteménnyel, részletesen kitárgyaltuk korábbi sporttevékenységünket és kitértünk jövőbeli lehetőségeinkre (úszás, zumba, salsa) majd egy óra múltán egy határozott kézlegyintéssel szemet hunytunk a múltbeli botlásaink fölött...
Nem, igazából barátaim dicséretes és kitartó munkáról, hihetetlen akaraterővel végrehajtott fogyókúráról számoltak be, én pedig azzal tudtam árnyalni a képet, hogy elmeséltem a mi tánctanulásunk rövid történetét, ami azzal kezdődött, hogy beiratkoztunk egy népszerű magántanárhoz és azzal végződött, hogy a képzett szakember a térdét csapkodva elemi erejű röhö nevetésben tört ki, amint meglátta "Mr. Darcyt" keringőzni, ami, valljuk be inkább valami afrikai törzs rituális táncához hasonlított, közvetlenül a tömeges öngyilkosság előtt. Úgy negyed órával később a táncoktató kitörölte a könnyeket a szeméből és igen jó hangulatban közölte, hogy ő még ilyet nem látott, pedig harminc éve van a pályán.

2012. április 9., hétfő

Húsvét

 Ma megint mozizni voltunk, Az Éhezők Viadalát néztük meg. Nagyon látványos film, a főszereplő lány (Jennifer Lawrence) a maga természetességében gyönyörű. A film után még bőven volt időnk, javaslatomat, miszerint: "nézzük meg a Tiszát!", furcsa pillantásokkal fogadták.
  - Mondjuk, kit érdekel?! - tettem hozzá halkan.
 Erre mindenki felröhögött, én sem gondoltam komolyan...
Hazafelé (jobbra) mutattam nekik egy szarvast. Mire a hálátlanok:
  - Nem is szarvas, hanem őz!
  - Honnan tudod?
  - Mert szívecskés a feneke és nincs szarva - így a Kamasz.
  - Ilyen messziről örülök, ha a szarvast magát ki tudom szúrni, nemhogy még a szarvát nézzem külön! - mondtam zsörtölődve.
  - Mert nincsen neki - a  kis természettudós(!).
"Mr Darcy" is beszállt, naná!
  - És sokkal kisebb.
  - Honnan tudod, ha csak magában álldogál ott és még véletlenül sincs mellette egy rúd, rajta bejelölve "ha szarvas lenne, eddig érne"?! - ám valljuk be: igazuk volt.

2012. április 7., szombat

Logikus...

 Mondom a Kamasznak:
  - Tegyél rendet a szobádban!
Mire ő:
  - Miért?
Mire én:
  - Csak.
Erre összepakolt.
Úgy tűnik sikerült elsajátítanom a kamaszlogikát.

2012. április 4., szerda

Szeles

 Hatalmas szembeszélben igyekeztünk a főtérre, hogyan máshogy: kétkeréken. Egy idő múlva Barátnőm megkérdezte:
  - Te, észrevetted, hogy hátrafelé haladunk?!
Mire én erőlködéstől kidülledt szemekkel:
  - És kicsit oldalra...
Na, ekkor kezdtünk tátott szájú hahotázásba, majd' leestünk a bicikliről. A nap legjobb része.
A sütemény Limara receptje (nem ér összehasonlítani a fényképeket!) a mienk is nagyon finom lett.

2012. április 3., kedd

Álmos

 Hajnal felé a cica felugrott a karomra és mielőtt kényelmesen elhelyezkedett volna, a tíz körmével "dagasztva" alaposan próbára tette a türelmemet.
  - Ez fáj, azonnal hagyd abba és feküdj le szépen! - korholtam halkan.
Mire "Mr. Darcy" segítőkészen:
  - Lepöcköljem neked?