Gerilla-kötés

"Már vártalak" - közölte Kisvirág. Nem a legjobb formámat hoztam, az időjárás: trópusi monszun, a tűző napon megtett közel félórás bicikliút után patakokban folyt rólam a víz, fáradt voltam (nagyon korán keltem!) épp a bőrlégzéssel kísérleteztem, mikor ez a tünemény rám talált. És ragyogott. "Én is örülök neked" - mondtam és szerettem volna megölelni. "Mi van a hörcsögöddel?" - kérdeztem. "Hát tudod..." - és csacsogott, mesélt a kis locsifecsi. Nem zavarta a hőség, a páratartalom, az, hogy idegenek között van, vagy hogy először látott életében. Na, például ezért szeretem annyira a kicsiket. Mint azt már többen megírták: csajos-kötős klub volt szombaton. Sokan voltunk: Limara , mint a csajklub tiszteletbeli elnöke, Macus, aki a "Kössünk nyilvános helyen!" elnevezésű mozgalom megalapítója városunkban és mi többiek. Szerintem az egy négyzetméterre jutó bloggerek számát tekintve magasan vertük a közép-európai átlagot, esetleg ez is valami helyi sajátosság, mint az arzénes víz. Róluk beszélek: Ami, Boboce, Dortimcsi, Editfolt, Fevi, Foncsi, Jutka, Katyi, Renée  és velünk kötött-horgolt-xszemezett és főleg beszélgetett és nevetett több barátunk: Évi, Kati, Mónika és Sziszi is. Finom sütiket hoztak az ügyesebbek (és bátrabbak, hogy ilyen melegben a konyha környékére merészkedtek) a gyakorlottabbak tanácsokkal látták el a kezdő kézimunkázókat, mások meg gyártották az apró szépségeket. Személy szerint hálás köszönettel tartozom Jutkának, amiért megtanított horgolni! Türelmesen magyarázott, még türelmesebben bogozta az általam gyártott csomókat, míg végre sikerült a legegyszerűbb mintát elsajátítanom. Mellesleg tudja valaki, hogy miért ilyen veszett hosszú egy horgolótű, ha csak az első harmadát lehet használni?! Azt mondták, rossz nézni, ahogy szép elegánsan megfogtam a végét és úgy hurkoltam, szerintem pazarul. Na, mindegy. Jó volt együtt megint, várom a következő találkozót.

Sziszi-nyuszi(ja).

Limara sütötte. "Még nem tudom mi a neve"-mondta. Én a szakácskönyvből sem mindig tudom megsütni, ő kitalálja, elnevezi és BEÍRJA a szakácskönyvbe. Ilyen szuper.

Nyuszi perspektíva. Csinos.

Ezt az édes kiskamasz szózsonglőr, Foncsi alkotta.

Újrahasznosítunk. A multiban pénzt és bélyeget adnak értük. Mint tudjuk, a Kamasz szívügye...

A kutya

Egyszer kaptam egy kutyát. Talán azért, hogy legyűrjem azt a zsigeri rettegést, ami elfogott mindig, amikor szemtől szembe találtam magam bármelyikükkel. Többször kerültem már az ebek harapósabb végére, így a bizalom teljes hiánya jellemezte kapcsolatunkat. És nálunk ez volt a jelszó: "Félsz? Győzd le!" ( És most nem mesélek apró gyermekujjakal meggyújtott gyufáról - "Meg kell tanulnia, hogy süt!".) Szóval a kutya és én. Egy szép, játékos kis németjuhászt találtak nekem, amit el is neveztek Sátánnak, gondolom a könnyebb megkedvelhetőség okán. Eddigre már jócskán megkopott bennem a Nagymamámtól átvett vallási áhítat, így nem zavart a név, gyakorlatilag mindegy volt, lehetett volna Számzár, vagy Porcica is. Úgy gondolták, jó játék kergetőzni a kiskutyával. Az is volt, amíg ő apró lábain botladozott és én simán lehagytam, így volt néhány perc nyugtom. Ám cseperedvén a kutyus annyira gyors lett, hogy én úgy éreztem: az életemért futok. Féltem tőle. Igen, tudom, ma már én is nevetségesnek tartom, de valljuk be őszintén mi nem Cesar Millan munkásságán szocializálódtunk. Ott voltunk egy lakásba összezárva. Nyáron. Én fenn trónoltam az emeletes ágy tetején (szerintem egyedüli gyerek voltam a szocialista érában, akinek az emeletes ágy mindkét részét megvették) kutyus meg alant nézegetett hívogatóan és papucsokat, szőnyegeket hordott elém, hátha ezzel a pompás zsákmánnyal le tud csalogatni játszani. Én azonban csak rezzenéstelenül olvastam a Nagy indiánkönyvet és még véletlenül sem pillantottam a jószágra, nehogy biztatásnak vegye és újra kezdje azt az idegesítő felugrálást. Ha elszunnyadt, én besurranó tolvajokat megszégyenítő csendességgel leóvakodtam, elintéztem apró-cseprő ügyeimet és már sprinteltem is vissza az ágy megnyugtató magasába. Végül valakinek csak feltűnt, hogy a kutya és én nem vagyunk kompatibilisek, így ő kikerült házhoz, én pedig visszakaptam az életteremet. Elmondanám: nem ez a legjobb módja, hogy egy gyerekkel megszerettessék az állatot. Félelmek legyűrésére sem. Végül, már nagyobb koromban jó barátok lettünk és a mai napig szeretem a kutyákat.  Mindezek ellenére.

Azokon az ajtókon ott fenn kívül is van kilincs...

Gyékény

"Látom, kegyed igazán ért a szakmához" - nézett rám szuggesztíven az idősebb úriember. Picit meglepődtem, de nincs az az Isten, hogy én megkérdezzem tőle: melyik szakmára is gondolt. Válaszoltam tehát kedve szerint: "Jól látja, uram, én a szakma nagymestere vagyok, kérdezzen bátran!" Akkor ő megosztotta a tudást: "Lőfegyverről van szó." Na, gondoltam magamban, kifogtam megint egyet. Lájkoltam, kedvesen rámosolyogtam és megnyerően közöltem, hogy ebben az esetben talán forduljon másik szakértőhöz. Történ mindez az Úr 2011-dik évében Szent Jakab havának kilencedik napján reggel 10 órakor a dorozsmai nagyvásárban. És ezek szabadon sétálgatnak.
Hajnal hasadtával kicsit nyűgösen és álomittasan kikászálódtunk az ágyból és irány a vásár! Útközben (hogy jobb kedvük legyen) megosztottam kis családommal az alábbi népies kifejezések jelentését miszerint "Egy gyékényen árulunk" és "Fönn az ernyő, nincsen kas". Ők váltig állították, hogy ilyen nincs, de nagy röhögve eldöntötték, hogy köszönés helyett ezt fogják használni a mai napon. Nem tudom leírni a szomszédaink arcát, amint négyen kipattantunk a kocsiból és harsány: "Egy gyékényen árulunk!" felkiáltással köszöntöttük őket. Azután mikor jött ez az ipse a szakmával, a szomszédék csak sokat sejtetően összenéztek...
Hoztam képeket, íme:

Emlékeztek még?

Vehettünk volna nagypapát,

időt,

és szögesdrótot is, hülyék ellen.

Közösség

"Szerinted használ önbarnítót Camping Maros-Part randi előtt?" Ezt tudta kérdezni tőlem a közösségi oldal. Már az is milyen, hogy egy oldal kérdezget?! Mondjuk akkor megértem, hogy miért ilyen hülye. A kérdés. És a másik: "Szerinted használ önbarnítót Teve Játékház randi előtt?" - legalább kitalálna valami újat! Ne haragudjatok, nem bírom abbahagyni: "Szerinted szokott nyaralás előtt edzeni Optika Bálint, hogy jobban nézzen ki fürdőruhában?" Hogy néz ki egy optikai üzlet fürdőruhában??? Edzés nélkül szerintem rondán. Csak a szabása miatt is. Azt is mondja, hogy 9,119 ember találkozna velem. Ez most azt jelenti vajon, hogy nem egészen tíz?? És elég sok a lány. Hova keveredtem? Pedig csak annyit akartam, hogy elolvassam egyáltalán azt a bizonyos üzenőfalat, amiről folyton jelzéseket kapok, hogy ez is írt rá, meg az is. Gondoltam, illene válaszolni.  Meg se találtam. Csak ezt a tömegrandit. Sürgősen el kell hagynom ezt a virtuális fertőt!

Megyek inkább macskázni, ezekkel legalább elboldogulok.

U.i.: És ha most megírjátok az üzenőfalamra, hogy hibbant vagyok, egyáltalán nem bánt, úgyse fogom megtalálni soha...

Kosár

"Értem én miért bosszant fel, ha nem mosogatok el egy tányért. Én is dühöngenék, ha túlérzékeny, kicsinyes alak volnék, aki a kákán is csomót keres."
És mellesleg varrtam huzatot a kosaramra. Még nem teljesen az, amit akartam, de legalább rózsás kicsit.

Kerítés-féle

"Nincs mese, meg kell javítanunk a kerítést" - közölte "Mr. Darcy" vidáman. Egy dolog, hogy csak bontott, maradék anyagaink vannak, kőművesről meg álmodni se merünk, de mi olyan kalandvágyó család vagyunk, belevágtunk tehát. Legfeljebb nem küldünk képeket a Szép házakba. Drótoztunk, csavaroztunk serényen, a Kamasz a folyton láb/létra alatt lévő macskakölyköket terelgette odébb és láss csodát: egyszer csak az utolsó palánál tartottunk! Mr.D. mondta, hogy kihozza a másik létrát is, mert a szomszéd felől kell felerősíteni azt a darabot. Én siettetni akarván a munkát (nagy, kövér felhők gyülekeztek fenyegetően) közöltem vele, hogy felesleges: majd ő átadja a kerítés felett, én átveszem és simán le tud rajta jönni. Mikor idáig jutottam az érvelésben mindhármunkból kirobbant a röhögés, mert ugye, mi tartja addig a levegőben életem gyönyörű párját, amíg ő átadja a létráját?! Jó elképzelés volt, csak picit nehéz megvalósítani. Mindegy, két létrával azért működött a dolog.

A Kamasz kedvenc nadrágja recycling.

Macskaság

Először a cica  vakarózott. Hajnalonta hangos trrrrrr-ekre ébredtünk. Olyan kis ügyetlen, hogy nem képes mindig visszahúzni a körmeit, így gyakran foglyul ejti magát szőnyeggel, takaróval. Jelen esetben meg kikarmolja. Több helyről kértünk tanácsot, segítséget, végül kihívtuk a cicadokit. Talán bosszús lehetett, ahogy megérkezett, de amint meglátta a cicát, elmosolyodott: "Hófehér." (A könnyebb elképzelhetőség miatt: Brad Pitt fiatalabb kiadásban. Nem, nem a cica.) Megtapogatta, simogatta, vizsgálta. Cica békésen tűrte, ő mindenkit szeret. Azután kapott egy szurit, meglepődött. Azóta ha csak megáll az a bizonyos autó előttünk, cica szédítő sprinteléssel távozik valami titkos helyre, előkeríthetetlenül. Most már azonban mi is vakarózni kezdtünk, gyaníthatóan egy kiterjedt bolhakolóniát sikerült felnevelnünk. Így esedékessé vált egy újabb vizit. Jött, mosolygott, a kérdéseinkre türelmesen válaszolgatott és ismét csak beoltotta a cicát, vakarózás ellen. Mi meg lefújtuk bolhairtóval a lakást. Amikor a kedélyek kicsit megnyugodtak elkezdtük írogatni mi is a teendő. "Miket mondott még?" "Mikor is kell azt az izét?" - kérdezgettük egymástól és bosszankodtunk, hogy elfelejtettük. Most meg elárultam. Ígérem, "Mr.Pritt", legközelebb jegyzetelünk.

Kinn maradt a nyelve.

Esik

Nem tudunk leszokni a mozizásról. Ilyen vacak időben ugyan mi mást tehet az ember? "Jó idő van, nincs olyan meleg" - mondja "Mr Darcy" mialatt én pulóver és vastag zokni után kutatok a szekrényben. Már olvastunk és társasoztunk, megnéztük a régi albumokat, az újabb képeket és csak esik és esik, mintha dézsából öntenék. Biztosra akartunk menni, így a minősítések alapján választottunk, egyébként tutira sose jutunk olyan film közelébe aminek Szökőhév (Leap Year) a címe. És íme: sikerült! Végre valami kellemesen nézhetőt találtunk. Amy Adams (Anna) Matthew Goode (Declan) civódása ugyan nem az a romantikus habos-babos történet, ami a vérbeli szerelmes filmekben lenni szokott, de változik a világ, változnak a szerelmesek is. Gyönyörű tájképek feledtetik a történet hiányosságait. Nekünk tetszett.

Nem tudom mikorra múlik el nála ez a süniszerű szőrállás...

A tesó kicsit ducibb.