2011. október 8., szombat

Idő

 Ordítottam vele:
  - Elkéstünk, mindjárt vége!
Pedig örülnöm kellett volna, hogy elhozott, az együtt töltött időnek, meg annak, hogy ott is végig fogta a kezemet. Rám mosolygott félszegen:
  - Látod, ideértünk.
Én dühösen:
  - Öt perc múlva vége!
  - De ideértünk, nem?
És láttam a szemén: ha tehetné visszaforgatná az időt legalább egy fél órával, hogy örüljek. Én meg itt morgok vele, én nem tudom nagylelkűen nekiadni azt a félórát?! Rámosolyogtam.

1 megjegyzés:

Meretei Andrea írta...

Én nem tudtam volna. Őszintén tisztelem azt, aki képes rá!