2011. október 6., csütörtök

Táj - szó

 Beléptünk a kisboltba.
  - Mi a gyerökkel mögyünk ásványvízért, té mög addig vögyél kenyeret! - instruáltam "Mr. Darcyt".
Mert be kell vallanom, mi egymás között, bárhol is vagyunk, előszeretettel használjuk a tájszólásunkat.
A dunántúli kislány majdnem kiesett a pénztárgép mögül.
  - Maguk nem idevalósiak? - kérdezte tétován.
  - Nem, alföldiek vagyunk - feleltem.
  - De azért tudnak úgy... rendesen is beszélni, ugye?
  - Hogyne - nyugtattam meg - éppen azt mondtam a férjemnek, hogy amíg én a legifjabb sarjunkkal beszerzem az ásványvizet, addig ő vételezzen kenyeret.
És máris vidáman csilingelt a pénztárgép. Most tényleg bunkónak nézünk ki tájszólással??

3 megjegyzés:

Altair írta...

Nem! Viszont a kislány határozottan annak tűnik, így elmondás alapján. :o)

Nálunk a férjem szegedi és már sokat alkalmazkodott, a kellt azért következetesen köllnek mondja. Örök családi emlék, amikor kiscsoportos óvodás fiunk odaadott neki egy legószerelvényt, és mikor másodjára se azt a darabot szedte le neki az apja, amit kellett volna, akkor így kommentálta:
"Apa! Hányszor köll még mondanom, hogy a pirosat?!" :oD

Valerie írta...

En is dunantuli vagyok es öszinten szolva "kislany"-koromban ugyanigy alltam a dolgokhoz, mint ez a szegeny leanyzo. Hiaba no, nem születhet mindenki bölcsnek. Mindenhez kell tapasztalat es szeretnek ezuton minden eddig, szoban vagy gondolatban, elkövetett hianyossagomert elnezest kerni a kislany neveben is.
(nem, biztosan nem en voltam "az" a kislany, es arra az esetre, ha ö nem talalna ra a blogodra.)

P.S.: mar itt tartok.
Te vagy az oka, hogy tegnap este, bar koran szerettem volna alomba szenderülni, csak 23:30 körül kapcsoltam le a gepet, azt is csak azert, mert nagyon elszomoritott Aliz halala.
Es a mai napom is fut....

Medora írta...

Drága vagy, de nem haragudtunk érte, csak meglepett. Köszönöm, hogy elolvasod a dolgainkat, köszönöm, hogy kommentelsz is! Örülök, hogy magunk mellett tudunk.