2011. október 3., hétfő

Sietve

 Ugye ismered azt a szituációt, amikor beszűrődik a kapunyitás hangja, s a szívélyes üdvözlések után a vendégek elindulnak befelé, miközben Te ott állsz pánikban, mert szalad az egész lakás. Villámgyorsan behánysz mindent valami másba, bármibe, ami kézre esik. Egy a fontos: ne legyen szem előtt. Pont így jártam a minap (megjegyzem ebben a mai telefonos világban direkt kicseszés valakihez "csak úgy" beesni.) A cipők a kamrában landoltak, a szín szerint szétválogatott mosnivaló remekül befért az ágyneműtartóba (persze, a szétválogatásnak annyi), a konyhánál óriási szerencsém volt: szép igényesen összefogtam a terítő sarkait és zsupsz be a gardróbba. Azt a pár apróságot ami még kimaradt, no, azt meg nem tudom mondani, hogy mibe tuszkoltam bele. "Mr. Darcy" csak rezignáltan sóhajtott erre:     
  - Hetekig kereshetjük...
Nem értem miért nem a telefonok voltak szerteszéjjel? Azokat mennyire könnyű lenne megtalálni! Igazságtalan az élet.

5 megjegyzés:

Limara írta...

Más kezdtem örülni, hogy végre lehet hozzáad írni, de úgy látszik nem is olyan egyszerű. Már a második ablak ugrik fel....
Szóval, aki váratlanul állít be, annak számolnia kell azzal, hogy a lakás épp nem múzeum kinézetű, szerintem ne is idegesítsd magad emiatt....:))

Újságíró Világvégén írta...

Nálunk is megesik, hogy nem épp kacsalábonforgó a palota - ilyenkor szaladok kinyitni az első bejárati ajtónkat, hogy ott közlekedjenek a kedves vendégek, a ház hátsó felébe meg lehet mindent bedobálni, arra úgyse megy senki... azért ez tényleg nem fair....csak így beállítani...

Cilee írta...

Hihi, de ismerős! Én se vagyok jobb, csak annyival már a helyzet, hogy sokszor azt sem mondhatom, hogy nem szóltak, mert megbeszéltük, csak én elfelejtettem.
A múltkor az ágy volt tele a frissen lehajtogatott miegymással, pont befért az akasztós szekrény aljába :-P

Altair írta...

Én gyökér vagyok, nem kapkodom, csak mentegetőzöm, hogy kupleráj van. Ha nem tetszik, ki lehet takarítani. ;oP

Múltkor Jeti meghívta egy idősebb munkatársnőjét, neki konkrétan lepakoltam a kanapéról, hogy leülhessen, és szabadkoztam (pofátlanul hazudva): Jaj, Jeti nem mondta, hogy hatra jössz és éppen leckét írtam, bocs a dzsumbujfészekért. Pedig Jeti időben szólt, csak németezés után kicsit elmerültem a netben. :oP

Utál is Jeti szinte minden női ismerőse, szinte hallom: kövér, lusta és mégis jobb a pasija. :o)

Medora írta...

Köszi, mostmár nem érzem magam annyira bénának! Ez a "mégis jobb a pasija"-dolog tetszik, majd kiírom valahova, hogy szem előtt tartsam.Mert szó szerint illik rám.