toppant elém a multiban. Nos, ha én elmélyülten számolgatom, hogy a nyolcvirágos krizantém hány koszorúra lesz elég, akkor kicsi a valószínűsége, hogy rögtön be tudok azonosítani egy nem túl gyakran látott arcot. Ami ugye kínos mosolyt eredményez a részemről, viharos hellókat, melyekkel kifogástalanul tudom húzni az időt, amíg kikristályosodik a személyazonosság. Ha nem, mint ez esetben is, akkor viszont kénytelen vagyok improvizálni, felvetek valami aktuális témát, most éppen a farmerok mellett ácsorogtunk, én széles mozdulattal rájuk mutattam:
- Most mondd meg, ki vesz ilyen ronda nadrágot?!
Ekkor lejjebb siklott a tekintetem és megpillantottam a kezében négy darabot az említettek közül.
- Persze van akinek minden jól áll... - próbáltam menteni a menthetőt, de láttam a szemén, hogy nem túl feldobott a dicsérettől, miszerint egy mosogatórongy is prímán illik rá. Nincs mese, a távozás hímes mezejére kell lépni:
- Ne haragudj, vége a hegedűórának, a gyerek vár...
Biztos vagyok benne, hogy legközelebb inkább elfordul, ha közeledni lát, mosolyoghatok bármilyen szépen.
4 megjegyzés:
Kínos :) Nem jöttél rá utólag sem ki volt az? Lehet, csak a blogról ismer...
:))))
Júúúj de kellemetlen tud lenni egy ilyen szituáció! Egyszer 12 villamosmegállót utaztam egy ismeretlen ismerőssel, aki végig beszélgetett...Rémálmomban se jöjjön elő:)
Heni, utóbb rájöttem. De mégse rohanhattam vissza, hogy :húúú, tudom már!
Andi, köszi, hogy megírtad, hogy nem csak velem fordul elő!
Megjegyzés küldése