2011. október 19., szerda

Tábla

 Biztos voltam benne, hogy mit akarok, el is mondtam neki világosan: narancssárga alapon fekete nyomtatott nagybetűket és egy balra mutató nyilat. Ezt külön kihangsúlyoztam, gondolván, hogy ez lesz a feladat buktatója.
  - Rendben, azonnal hozzálátok - mondta ő.
Néhány nap múlva beállított.
  - Kész van, megnézed? - kérdezte büszke elégedettséggel.
  - Hogyne.
Kibontott egy csomagot és tartalmát óvatosan a szőnyegre helyezte. "Sarki zöldséges" - hirdette a tábla.
  - Ez nem az enyém - jegyeztem meg, mint valami amatőr Sherlock. Ő visszacsomagolta féltő gondossággal, majd ugyanígy kicsomagolt egy másikat.
  - Ez piros - mondtam.
  - Igen, de amúgy jó? - alkudozott.
  - És semmi nyomtatott nagybetű - hiába no, ilyen príma megfigyelő vagyok.
  - Igen, de amúúgy jó?
Ekkor kezdtem érezni, hogy a bal szemem sarka picit rángatózik. Mi vaaan? Hogy a viharba lehet így elcsellózni egy egyszerű táblát?! Valami bojkott van talán a narancssárga festékre, vagy végérvényesen elvesztette a nagybetűs sablonját? Ő állt, a meg nem értett művész alázatával és nézett reménykedőn. És akkor megsajnáltam.
  - Amúgy jó - kifizettem, s ő boldogan elkerekezett.
Mert azért, mindennek ellenére, a nyíl mégiscsak balra mutatott.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

:))) Már vártam a reggeli vidítóébresztő írásodat. :))

Limara írta...

Követeljük azt a novellás kötetet!:)

Babi néni írta...

De csak mert amúgy jó volt, ugye? :o)

Medora írta...

Köszi, lányok!

Millefiori írta...

...és mi volt ráírva? Medora otthona ? és a nyíl mutatott balra???
Igaza van Limarának:
most már egybe kell kötni ezt az egészet. Kettő darabot már szeretnék is rendelni.

Boboce írta...

:)))) ez jóó! :)))

Medora írta...

Nem, kedves Millefiori, ez a korábbi vállalkozásom reklámtáblája volt, mert a "székházunk" két épület között bújt meg, kicsit nehezen fellelhetőn. A szeretettel leadott rendeléseket jobb híján fejben tartom. És nagyon köszönöm.