2011. július 18., hétfő

Én vagyok?


Nagyon szeretjük a társasjátékokat. Persze, többgyerekes család lévén nem volt más választásunk: muszáj volt megszeretni, hiszen 2-3 gyereket folyamatosan le kell kötni valamivel, vagy irtó nagy zűrzavar támad. Sokféle játékunk van, szinte mindet használjuk folyamatosan. Másoknál házibulival telt a szilveszter, zenével, tánccal, nálunk hajnalig, de minimum éjfélig tartó társasjátékkal. Szerettük ezeket a hangulatos napokat, ha eljönnek a Fiatalok, gyakran még most is elővesszük a Cluedot és játszunk órákig. Téli szünetben, karácsony táján mindig feltűnik nálunk egy-egy puzzle a sokdarabosból, szépen kirakjuk körben a keretet (mindenki tudja, hogy így kell, nem?) és akinek éppen ideje van, az lekuporodik mellé és keresgél, illesztget. Egyik legrosszabb döntésem volt, amikor a konyhaasztalra engedtem kirakni, mert ugye ott annyira kényelmesen neki lehet ülni. Tényleg, viszont három hétig az ölünkben tálcával étkeztünk az ágyon. Szeretünk még kártyázni, a gyerek óvodás kora óta römizik és kanasztázik (igen jól), de a sakk, az észkerék és a torpedó se kerül a szekrény mélyére. Azt hittük, már mindent láttunk, amikor baráti tanácsra beszereztünk egy Catan-t. Az aztán mindent visz! Nem véletlenül olyan népszerű. Mi imádjuk. Ha egyetlen játékot lehetne magunkkal vinnünk (mondjuk nyaraláskor, mondjuk, ha eljutnánk nyaralni), biztosan ez lenne az. Általában hármasban játszunk és "Mr. Darcy" előszeretettel ragadja magához a bankos szerepét, ami aztán olyan kijelentéseket eredményez, hogy " nekem, a Kamasznak és még valakinek egy érc..." mert ugye hárman vagyunk: ő, a gyermek és én. Nehéz kitalálni ki lehet az a még valaki..., de annyira beleéli magát, hogy nem bíbelődik ilyen apróságokkal. Ebben a játékban nincs annyira fontos szerepe annak, hogy ki dobott, gyakran elfelejtjük ki következik. De amikor "Mr.D." felrikolt, hogy "Még én vagyok? Nem? Akkor én jövök!", hát azt nem lehet nevetés nélkül kibírni. Természetesen MINDIG ő van. Vagy legalábbis ő következik. Tisztára, mint egy óvodás.
A Catan telepesei egy többszemélyes táblás stratégiai játék, melyet Klaus Teuber talált ki. A játékot először Németországban a Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co. (Kosmos) adta ki 1995-ben Die Siedler von Catan néven. A Catan telepesei világszerte elterjedt, már huszonöt nyelvre lefordították. 1995-ben megszerezte Németországban az Év Játéka címet. 1996-ban az Egyesült Államokban megszerezte az Év Táblás Játéka címet.
Tejautomata másutt.

5 megjegyzés:

Ami írta...

EGyik kollegámnál catanoztam először, ők is megszállotak, de nem csodálom! Tényleg klassz játék!

Újságíró Világvégén írta...

Hát, én még ilyet nem játszottam :( sőt, még az észkerék - gazdálkodj okosan - ki nevet a végén szintjén vagyok leragadva.. ezek szerint nagyon.. mondjuk Lányka még jó darabig más kategóriába tartozik...szóval, majd egyszer...

Tűzpadka írta...

Szia Medora! A Catanról csak olvastam és ez alapján én is azt gondolom hogy egy jó játék. Viszont szeretnék neked ajánlani egy nagyszerű és egyszerű társas játékoz, melynek a neve: Tsuro.
Nekünk megvan, javaslom keress rá a neten! Még nem is köszöntem meg a kedvességed, hogy szurkoltál nekünk a Makói grill fesztiválon...KÖSZI! Nagyon jó volt hogy ott voltál velünk:)

Medora írta...

Ami, örülök, hogy egyetértesz.
Újságíró, mi is alig vártuk, hogy a kisded olyan korú legyen, hogy lehessen vele társasozni, kártyázni.
Szia, Tűzpadka,köszönöm az ötletet, feltétlenül rákeresek. És számomra volt megtiszteltetés, hogy megismerhettelek. És a kedves feleségedet és a barátodat és alkotótársadat. Fantasztikus volt az a tál!

Kreatív konyha írta...

Már alig várom, hogy nagyobbak legyenek a lurkók és társasozni lehessen velük. Addig is az urammal UNO kártya és a Trivial társasjáték marad....
Ja és nemrég kaptam egy Rummikub nevű játékot, de még nem olvastam el miről szól...