Állatok 2.

Mint mondtam: mi szeretjük az állatokat. Nyaralás előtt rokonaink nem kevés rémülettel várják a döntést, vajon kire bízzuk kedvenceinket. Persze a rutinosak már jó előre megtudakolják, hogy mikor utazunk és így felkészülten tudják hárítani a kérést úgymond: ők is elutaznak, festetnek, három rokongyereket nyaraltatnak náluk ( azokat persze befogadják!). De eddig mindig szerencsénk volt: valaki nem volt eléggé résen. Így történt, hogy azon a nyáron hét dzsungáriai törpehörcsögünk a gyerekekhez költözött (ők  híresen nagy állatbarátok és csak nyár végén mennek sátorozni). Nagyon jól nyaraltunk, nem kérdezősködtünk az aprónépről, nehogy valahogy le tudják passzolni a feladatot holmi álmatlan éjszakákra (a hörcsögök éjjel aktívak, nappal ki se dugják az orrukat a házukból), kiszabadult állatokra (esküszöm mind született Houdini: mindenhonnan kiszöknek és ilyenkor nemcsak összerágnak dolgokat, de mindezt  egy éhes vízilócsorda lármájával teszik) meg egyéb kellemetlenségekre hivatkozva. Így aztán, amikor hazajöttünk nem kevés megkönnyebbüléssel adták át a kerek tizennyolc darab állatkát,pedig,mint mondták egy megszökött (elképzelhető,hogy átrágta magát egy másik panelba). A következő nyaralásunk előtt bejelentették, hogy Pestre költöznek...