Éjjeli őrjárat

A mi kertünkön egy sün-sztráda vezet át. Ezt  nem tudtuk, világos: ők éjjel mi nappal használtuk a területet. A baj akkor kezdődött, amikor befogadtunk egy gyönyörű kutyát (köszönet érte a makói Állatvédőknek!). Amikor leszállt az éj, minden elcsendesedett, kisvártatva a mi udvarunkból hatalmas lárma csapott fel: ugatás, morgás, fájdalmas vonyítás. És ez többször megismételve a sorrend szigorú betartásával. Én egy nyúl bátorságával bírok, szóltam tehát "Mr.Darcynak": Kifelé! illetve nem: "Kérlek Drágám, kelj fel, a kutya nagyon ugat!" Okos kutyát választottunk, ok nélkül soha semmiért nem ugatott. Most bezzeg!  Hamarosan fény derült a rejtélyre: sünit fogott Alíz. Először ráordított/ugatott, hogy "Tűnés innen!", mire a sün összegömbölyödött, erre kutyus morogni kezdett: "Szóval nem mozdulsz?- akkor majd én hajítalak ki magam - Aúúú!" mert ugye, a süngombóc szúr. Mr.D. fogott egy rongyot, becsavarta a gombóckát, gyöngéden egy ládába helyezte, azt pedig biztonságba illetve a mi előszobánkba. Alíz megnyugodott: betolakodó kitoloncolva a felségterületről. Mi elláttuk sünit étellel - kapott virslit, úgy döntöttünk, ha bogarat eszik, akkor húsevő (butább rajzfilmekben egy almát hurcol a hátán- megmondaná valaki, hogy kerül oda? belefekszik? és otthon meg a család team-munkával leszedi róla? és a magányosok éhen halnak almával a hátukon?) és még vizet is, csicsika. Néhány óra múlva arra ébredtünk, hogy valaki van a szobánkban, beszívott betörőre tippeltünk: csoszogott, morgott, keresgélt valaki a közvetlen közelünkben! Gyors fejszámolás után döntésre jutottunk,miszerint túlerőben vagyunk, tehát villany fel és rávetődünk! A villany fel! még rendben volt, csakhogy nem volt kire rávetődnünk, a szoba üres volt (már ugye rajtunk kívül). A zajok forrását felkutatva megtaláltuk a sünit, aki éppen befészkelte magát a tv-szekrény biztonságába. Hűű. Korábban azt hittük elég egy 80 cm mély ládába tenni, most azonban a láda kijáratát lexikonokkal fedtük be. Ott is maradt őkelme reggelig...Folyt.köv.