Katicakövek

Míg a kamasz kicsi volt fergeteges szülinapi bulikat tartottunk. Mindig az aktuális kedvenc köré rendeztük a dekorációt, sütit. Sokféle volt: dinós, katicás,tengeres, hercegnős. Remélem majd tudok mutatni képeket róluk! Sokféle játékot játszottunk, kitaláltam egy kincskeresőset: kartonra felrajzoltam a házunk alaprajzát (piros X jelezte a kincs helyét, mint az  rendes kalózoknál  szokás) elvágtam több darabra és először ezeket kellett megkeresni, majd összeállítani és értelmezni (itt már kicsit segítettek az anyukák). Nem tartott soká megtalálni a kincs helyét, amit a valóságban is egy nagy piros X-szel jelöltem, ők persze elrohangáltak mellette folyton. Végül azért meglett. Itt azonban akadt egy kis bökkenő: egy használaton kívüli hűtőszekrénybe rejtettem az ajándékokat, ők édesen körülállták... és nem tudtak vele mit kezdeni. Nézték alul, felül, elöl, hátul, sehol a kincs!
Anyukák hihetetlen önuralommal visszafojtották a kitörni készülő nevetést és várták, milyen megoldás születik. Ifjak álltak, tűnődtek, ötleteltek, hogy mi módon lehetne felborítani, hogy az aljához is hozzáférjenek... Sajnos itt kénytelen voltam közbeavatkozni (balesetek elkerülése végett) próbáltam rávezető kérdésekkel irányítani a kutatást: Hol lehet a kincs? Rajta? Neem! Előtte? Neem! Egyszercsak valakinek beugrott: benne! Hipp-hopp már csak ki kellett nyitni és vígan bontogatták az ajándékokat. Nem, senki ne gondolja, hogy a mi gyerekeink komplett idióták, nagyon jófejű, kedves kölykök, csak szerintem a csoportmunka még annyira nem ment nekik.
Na akkor jöhetnek a katicák. Gyűjtöttünk köveket, nem keveset, befestettük őket katicának. Gyerkőc is nagyon élvezte, nem mondom, hogy mind hibátlan lett, de mi sem vagyunk egyformák ( idézet az " Egy bogár élete" c. rajzfilmből: " Ki mondta, hogy egy katica csak lány lehet?" ami akkor tényleg elgondolkoztatott, vagyis korábban egyáltalán nem gondolkodtunk ezen). Festés után lakkozás következett és a kicsi lesikálása, ami eltartott pár napig ( jól fed a festék!). Szülinap végeztével meg ott álltunk egy katica-hadsereggel, amit, ugye nem lehet kidobni, hiszen a beléfektetett munka, érzelmi kötődés stb. Ekkor újabb felhasználási mód került bevezetésre: párosával rajzokat kapott a katicák hasa és így párosítós-kitalálós az-igazi-nevét-nem-tudom játékká vált. Tudjátok, amikor felfordítunk egy lapot, jelen esetben katicát, megnézzük, visszatesszük és próbáljuk eltalálni a párját. Ezzel sok-sok vidám órát eltöltöttünk. Ugye, ez rengeteg katica?