Düh

Harmatosabb lelkűek, kérem ezt a bejegyzést messzire kerüljék el! Itt most csúnya dolgokról lesz szó. Esküszöm, eldobom az agyam! Amikor egyébként jelentéktelen emberek némi hatalmat kapnak a kezükbe! Gondolom ez generálja a parkolóőrök iránti osztatlan szeretetet is. Vagy a tárcsás-ember, esetleg a portás iránt: élet és halál ura. Én most (és minden évben ilyenkor) a fametsző-emberre vagyok dühös! Két gyönyörű diófa áll a házunk előtt. A diófát nem szokták metszeni, mi mégis nagyon vigyázunk, hogy ne érjen a vezetékekhez, rendszeresen levágjuk azokat az ágakat, amelyek esetleg útban vannak. De mindig csak a legközelebbit. Utána megöleljük a fát, ahogy kell. Erre jön ez a két fajankó és olyan iszonyatos pusztítást végez a fán, hogy legszívesebben...! Egyszer már betelefonáltam, hogy mondjuk talán olyannal kellene elvégeztetni ezt a munkát, aki ért is hozzá, nem a kazánfűtővel ( elnézést kérek a szakmailag igényes és hozzáértő  kazánfűtőktől!) és nem ilyen gyökér, mire: "természetesen, intézkedni fognak" mondom jó, ragasszák vissza a bunkók által lemészárolt ágakat. És ezt minden évben megtehetik büntetlenül. Sőt, látom a gonoszságot az arcukon, mikor a majd két méteres ágakat levágják.Szerintem világosan látszik a képeken, hogy több méter választotta el az adott ágakat az "imádott" vezetéküktől!! No, ez nem egy "szeressük egymást, gyerekek" bejegyzés lett. Én szóltam.