Egy apró baleset

Úgy történt, hogy a  lányhörcsögünk lába beakadt a kalitka rácsába. Ők ilyenek: bajba kerülvén erősen hallgatnak, nehogy magukra vonják a ragadozók figyelmét. No, most ő is némán kuporgott a rácsba szorulva. Szegény pici lába feldagadt, mire reggel lett és észrevettük. Becsomagoltuk egy dobozkába és irány az állatorvos! Benyitottunk, ott embernagyságú kutyák ültek szekrényméretű gazdikkal. Mi hárman szerényen meghúzódtunk a 8x10 centiméteres dobozkánkkal. Kérdezték:"Ez meg mi?" Mondtuk:"Törpehörcsög, dzsungáriai (mintha nemesi származást közölnénk)" A mögöttünk felcsapó röhögés-orkánnal mit sem törődve beléptünk a rendelőbe. Széles mosolyt csaltunk a doktor arcára, amikor előadtuk a problémánkat, vagyis Ducikát. Mi már csak ilyenek vagyunk: tudunk örömet okozni egyszerre több embernek is. Elfordultunk (látni se bírjuk a szenvedést) mosolygós ellátta, szerencsés végkifejlet. Gyors fejszámolás: az orvosi költség két és fél hörcsög árát tette ki, de hogy venné ki magát, ha mindenkit sorsára hagynánk ha beteg. Szerencsére Ducika meggyógyult (hallani vélem a megkönnyebbült sóhajokat) kicsit sántított ugyan, de ez nem akadályozta meg abban, hogy évente háromszor 5-8 aprósággal szaporítsa a hörcsögtársadalmat.

Itt szeretném megemlíteni, hogy vannak újabbak, név szerint: Fürge és Vacsora, pár hónap múlva szeretettel várom a befogadó családok nagyszámú jelentkezését!