"Mán úgy möguntuk ezt a fránya telet!"- köszönt rám utcabelinéni miközben majdnem elütött elektromos kerékpárjával, ám olyan szélesen mosolygott, hogy nem tudtam haragudni rá, simán csak félreugrottam. Igen, mi még használunk ilyen szavakat. Nálunk szög van és söprű, a "Gyüssz mán? Gyüvök." párbeszéd se ismeretlen. És a hétköznapi életben semmiféle negatív diszkrimináció nem kapcsolódik hozzá.. Tudjuk hol kell "-őzni" nem sérti a fülünket. Én kimondottan szeretem. Nemcsak a miénket, mindenfajta tájszólást. Amikor a nyári szél az Őrségbe repített megtudtam: ami nálunk "högyöző"-náluk: ceruzafaragó, a "vödör" - veder, a "söprű" -seprő. Ott "zsúrolókefét" használnak és előfordul, hogy valami "robbanik". A bolt ajtaján tábla: "Kérjük az ajtót betenni!". Amikor a kislányunk a játék bevásárlókocsiját nekitolta a pultnak, hangosan felkacagva közölte: "Püff, nekimöntem." a boltos felkapta a fejét: " Ez se őrségi gyerek" - jegyezte meg ez a nagyon is őrségi Sherlock. Szívesen hallgatom barátnőm férjének ízes erdélyi beszédét akár órákig is. Volt egy kedves néni, ő Debrecen mellől származott, betoppant hozzánk és gyönyörű tájszólással megszólalt: " Naóri, meg kéne csinálni..." Én ámulva hallgattam a történeteit ahelyett, hogy felvettem volna őket! Késő bánat. Valahol kell lennie egy tájszólás-gyűjteménynek. Én végighallgatnám.
6 megjegyzés:
Szia
Üdvözöllek 180.olvasóm!
Nekem is van egy nagyobb lányom, ő 8 lesz hamarosan.
Egyébként nyelvész szakon is végeztem, és igen vannak nyelvjárás -gyűjtemények. Én magam is gyűjtöttem főiskolás éveim alatt itt az Őrségben.
Szépek a fotóid, nézz be hozzám is!
Szeretettel köszöntelek nálunk!Ez milyen egy véletlen, hogy pont most bukkantunk egymásra és rögtön válaszolni is tudtál nekem. Én is sok szépet láttam nálad. A Tilda-mániánk is passzol.
Mi észre sem vesszük hogy nap mint nap így beszélünk. Én is csak akkor hallom ki ha pl. Pesten kezdek el beszélni hosszan, hogy mennyi mindent másképpen mondunk mint mások. De érdekes, hogy írni mindent e vel írunk!!
Ez így van, én magam is sokszor észre veszem a beszédemen a tájszólást.
A legérdekesebb olvasni is "evel" szoktam nem csak írni:)
Ez a tájszólás annyira jó dolog. Férjemék szüleinél voltunk (na jó, anyósoméknál .. :) ) és megszólalt a mama: "Fölillik ide egy kabát!" Én meg néztem: hová kellene akasztani? Mire ő: hát fázik, föl akarja venni .. Jaaa... :)) stb. stb .. sok dolog van ilyen, a férjemmel az első éveinkben sokat nevettünk ilyeneken, hogy nem tudtuk, miről beszél a másik.
Editfolt, köszöntelek nálunk! Tetszenek a munkáid, csak én hozzá se tudok szólni, sajnos.Jutka, nekem is furcsa volt most így leírni. Boboce, kérlek gyűjts nekem még ilyeneket!
Megjegyzés küldése