Monk módra

"Apa ezzel indította el a kocsit" - tájékoztatott minap a kamasz és rámutatott egy méretes villáskulcsra az ülésen. Kevés műszaki érzékkel rendelkezvén rögtön valami kurbliszerű alkalmazásra gondoltam, mint az autó beindításának kezdetleges módja. Mindegy, nem kell mindent értenem: agyam rögtön törölte a lényegtelen információt. Ügyek intézése után elégedetten csuktam magamra a kocsiajtót és indítottam, mire a motor: Kkh... és nem csinált semmit. Azaz éppen hogy csinált: bekapcsolt a riasztó és hajókürt-szerű bődülésekkel adta a környék tudtára, hogy itt törvénytelenség van készülőben. Kevés pánikkal a hangomban felhívtam "Mr. Darcyt": most mi legyen? Ő született optimizmusával megnyugtatott, hogy semmi az egész, az általa előrelátóan odakészített célszerszámmal csak húzzak rá párat az akkumulátorra és már meg is van oldva. Szóval fel kellene nyitni a motorháztetőt ( jelzem ezzel a feladattal már több ízben megbirkóztam, de különböző típusú autókban igencsak eltérő alakú és elhelyezkedésében is igen változatos dolog az a bizonyos "kallantyú" ) - jelen esetben: sehol. Telefon : "Ne ess pánikba, ott van a jobb/bal (neki ezzel vannak problémái), az ajtód felőli oldalon, lenn." Kicsusszantam az autóból, sikkesen négykézlábra ereszkedtem és a telefonommal bevilágítva a fenn nevezett helyre, megrántottam minden kezem ügyébe eső "kallantyúnak" tűnő dolgot. Közben néhány vezetéket is sikerült kitépnem, nem baj, Mr.D. úgyis szeret ilyenekkel molyolni.
Nem voltam időmérő helyzetben: napokig tarthatott, mire végre meghallottam a kattanást, ami a motorháztető felnyitásának csalhatatlan velejárója. Dinamikusan felpattantam, felnyitottam, rácsaptam és láss csodát a hajókürt elhallgatott! Erre rutinosan lecsuktam a motorháztetőt, kedvesen rámosolyogtam a kisebb csődületre a járdán, behuppantam a vezetőülésbe és laza csuklómozdulattal beindítottam az autót... Kkh... hajókürt ismét. Nem baj, már úgyis tudom mit kell csinálni: kallantyút meghúz, 19-es kulcs marokba, 2-4 erős ütés a sarkokra és már kész is. Kicsit visszafogottabb mosoly a tömegnek (világosan látszott rajtuk, hogy semmi pénzért nem hagynák itt ezt az élvezetes előadást), rövid ima elmormolása után gyújtás és... a másodperc töredéke alatt életre kelt a motor és halk duruzsolással adta a tudtomra, hogy működőképes. A tömeg csalódott füttyei mellett igyekeztem mihamarabb eltűnni, határozottan megfogadva, hogy átfestetem a kocsit, a hajamat, talán bőrszínt is váltok, hiszen továbbra is ebben a kisvárosban szeretnék élni.  Hiába, no, megoldottam egy rejtélyt.
Otthon a feszültség levezetéseként varrtam néhány neszit. Csajosat.