Nem vagyok túl fotogén. Ebből kifolyólag páni félelem önt el a rám szegeződő fényképező láttán. Minekutána, ha valakinek mégis sikerül rábeszélnie a képre (első reakcióm mindig a menekülés, ha kivitelezhető lenne hirtelen ásnék egy gödröt és belekucorodnék, nincs tehát egyszerű dolga annak,aki mégis pont engem akar megörökíteni az utókor számára) egyébként mindig meghat a 10-15 perces könyörgés, jó, akkor legyen: hát tudok olyan kényszeredett, hasfájós képet vágni, hogy a fotós rögtön elpocsékolt időnek tartja a velem való vesződést. Amikor ráadásul közzé is kell tenni az ominózus képet(!) na akkor jön a fenn említett mondat "Ne túl nagyra..." amit családom üvöltve skandál, mialatt a kamasz megteszi a szükséges képbeállításokat és utána mindenki felhőtlenül kacag - rajtam. Mi ilyen vidám család vagyunk.
6 megjegyzés:
Kényszeredett, hasfájós kép:)))
Ismerős.
Szerettem végig olvasni ezt postot kedvesen írtad le a félelmeidet, bár minden irományod szeretem olvasni.
Lehet, hogy nem vagy fotogén (szerinted),de pl. a profilképed is olyan jó lett. Nekem tetszik ... nagyon.
Tudom, hogy beépített radar működik benned, messziről megérzed a fényképezőgépet és elképesztő rejtőzködésbe kezdesz azonnal. Pedig semmi okod nem lenne rá!
Szerintem is tök jó lett a profilképed!
De megértem, hogy nem szereted a fotózást, mert én sem. A lencse másik odalát valahogy jobban kedvelem :)
Márc. 3-i Müller Péter előadásra van kedved jönni?
Nem tudom az e-mail-címedet.... szeretném tudni....
Köszönöm Macus, hogy ilyen kedvesen rámutattál egy hiányosságomra! Tényleg, elfelejtettem az e-mailt megadni, de látod: pótoltam.
Megjegyzés küldése