2011. február 5., szombat

Valaki emlékszik...?

még arra az időre, amikor nem volt hétfőn tv-adás, volt viszont rádiókabaré, este pontban negyed nyolckor elkezdődött a mese és mindig a maci példamutató fogmosásával és hiszti nélküli lefekvésével végződött? Abban az időben a gyerekműsorok szerkesztői nem tartották valami sokra ezt a korosztályt. Voltak ugyanis a "baráti és szoc." országok rajz- illetve bábfilmjei: nem, szerintem senki sem akar emlékezni Baltazar professzorra (beletette a problémát a gépébe, ismeretlen adalékanyagok hozzáadásával, majd lepárlásával egy hosszú és kanyargós csőhálózat végén megjelent néhány azonosíthatatlan folyadékcseppecske, amit ő lombikban felfogott és ez jelentette a megoldást az adott problémára), vagy a "No, megállj csak!"nyuszijára és farkasára (ha elég sokat megnéztél belőle simán meg tudtad rajzolni Moszkva közlekedési térképét beleértve az üzletek mozgólépcsőit is) esetleg Moha és Páfrány (két idősödő, zsörtölődő törpeférfi - nincs nő, aki ezeket elviselje!- változatos kalandjai: mondjuk egy pók kiűzése a házukból). Gyakran még szövegük se volt: nem kell összezavarni ezt a fejletlen korosztályt a sok locsogással. És persze itt voltak a hazai alkotások: volt nekünk egy Futrinka utcánk (hogy miért pont egy bogárról kellett elnevezni?) ahol Cicamica a mese végén negédes hangon levonta az aznapi tanulságot a kis butuska Buksi kutyusnak (és persze a néző gyerekeknek), mint például "Nem illik ám más szafaládéjára szemet vetni!", vagy "Megkergetni az egereket, az nem jó kutyushoz méltó cselekedet." mire is a kis nézők nem lopkodtak szafaládét és nem kergettek egereket (valószínűleg). Vasárnap délelőtt: anya főz, apa szereli a kocsit/ajtózárat/karácsonyfatalpat (aktualitás szerint) a kiskorú ne legyen láb alatt: valami gyerekműsort a tv-be! Akkor nesze nekünk Zsebtévé! Itt már elég választékos volt az összeállítás: hallhattunk verset a szépséges versmondó lánytól, akinek Móka Miki mindig bókolt  (példát mutatva az udvariasságból), voltak dalok, csalafinta átverések Hakapeszi Makival (természetesen a jó mindig győzedelmeskedett és utána megosztoztak a csokin) és igen: itt volt Furfangos Frigyes mester is a maga fejtörőivel, aminek egy része tényleg furfangos volt, más részük azonban szimplán szivatós: Miért nincs a vonatnak bástyája?- típusú, szerintem maga Móka Miki is szégyellte, aki a megoldás elhangzása után kipréselt egy "Köszönjük, Frigyes mester!"-t  olyan arccal, amiről még a harmatos korosztály is simán leolvasta, hogy most legszívesebben kirugdalná a stúdióból. Maga a figura azonban tetszett, ezért valamikor ( úgy húsz éve) megcsináltam magunknak. Máig nem értem, hogy miért nem tűnt el a sok költözés alkalmával, de most ezt "meghálálva" neki, íme: ország-világnak megmutatom.

4 megjegyzés:

Macus írta...

Én mindenre emlékszem...

Boboce írta...

Még nem olvastam el a bejegyzést, de Marci fiam itt ül épp az ölemben. A képet meglátva felkiáltott: Jaj, de jó! :)

Limara írta...

Sajnos én is emlékszem:))

Kavics írta...

Dejódejódejódejó!!! Mindre emlékszem, Frigyes mestert is azonnal feismertem... :-D