Recipe for disaster

Fevi blogjában találtam ezt a kifejezést az engedélyével használom és nyugodtan kijelenthetem: ismerem ezeket a helyzeteket. Mert ugye biztos van egy perc, amikor a sütőben sülő zöldség a szottyadt-nyálkás állapotból átkerül az ínycsiklandóan roppanósba, viszont én tutira lemaradok róla, így mire kiveszem a sütőből a bioszén-állagú és emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlanná vált "köretet", annak egyetlen felhasználási módja lehetséges: féktelen röhögőgörcsöt indukálni családom tagjaiban. Sajnos a legutóbbi esetet sem képileg sem hangilag nem sikerült rögzítenem, így csak az emlékeimre hagyatkozva mondhatom, hogy kerek 20 percig tartott a szinte légvétel nélküli tombolás, könnyek csorgatásával. Utóbb megkértem őket: vigyék ki a kutyának, én ugyanis szégyellek vele mutatkozni. (Jelzem: a kutya se ette meg. Hiába, no, nem hülye!)

 Ezek a törpék itt javában kertészkednek. Nekem is inkább ezt kéne tennem írogatás helyett! Az ötletet az adta, hogy megtaláltam egy régi játékát a kislánynak, ami ilyen apró szerszámokat tartalmazott: locsolót, vödröt, ásót, lapátot. A törpék teste csepp virágcserepekből van, pici anyagot ragasztottam rájuk és nyakfodrot is kaptak, fejük hungarocell golyó, a lányok fonalhaja két copfba fogva, masnival, erre került a sapka. A karok-lábak ú.n. pipaszurkálóból (hobbyboltban kapható szőrös drót) vannak, a lábfejeknek pedig  hungarocell golyókat vágtam félbe. Összeragasztottam. A fű húsvéti dekorfű, de ha krepp-papírból vékony csíkokat vágsz, ugyanez az eredmény. Csináltam még hozzá sógyurmából apró virágokat, gyümölcsöket (ebből is látszik, hogy ez egy őszi szüret,tavaszi képnek eladva) pici almákat, tököket, körtéket könnyű formázni. Egy barna cipősdoboz-tetőn ügyködnek. Bizonyítva, hogy a tragikus végkifejlet nincs minden tevékenységemhez eleve hozzárendelve.
És még annyit dicsekvésképpen, hogy a kamasz bejutott az országos fizikaversenyre! Ilyen okos.