2011. március 1., kedd

A zene az kell

A hegedűtokok többes ikrek, ergo: megkülönböztethetetlenek egymástól (kivéve, ha a gyerek kezében van, bár én már láttam olyan szórakozott apukát, aki egy másik gyereket ragadott kézen hazafuvarozás céljából, hiába no: sietni kellett). Nagyon büszkék vagyunk a kamaszra, hogy 7 éve kitartóan hegedül (a mi bármilyen segítségünk nélkül) és hálásak azoknak a kitűnő zenepedagógusoknak, akik eddig segítették, oktatták, jobb emberré tették őt. Végtelen türelmük és szeretetük juttatta idáig kislányunkat: mindene a zene, gyönyörűen hegedül, hosszútávú, értékes barátságok születtek a zenélés kapcsán. Köszönet érte.
A hegedűtokot azonban meg kell különböztetni, hiszen sűrűn előfordul, hogy óraközi szünetekben a tanárnő termében maradhat a hangszer.(Ez megint egy kis odafigyelés a pedagógus részéről, jólesik.) Megesett néha, hogy elkeveredtek a hangszerek, másikat vittünk haza. És nem lakunk közel. Fogtam tehát 3 db filc szívet, különböző méretűt (a harmadik is fekete, azért nem látszik jól), összevarrtam, kitömtem, kihímeztem. Ilyen lett.

4 megjegyzés:

Limara írta...

Gyönyörű!:)

Névtelen írta...

Nagyon szép lett és nagyon jó ötlet! Sosem lehet tudni, a mi csemeténk nem akar-e majd zongoráról kisebb, hordozható hangszerre váltani:)

Ami írta...

WOW!
Nagyon szép lett! :)

Boboce írta...

Annyira tetszik, olyan szép!

Nagyon szép rajta a hímzés is! Gratu! :)